10 éven belül megvalósulhat a bérfelzárkózás java

Kihívások a munkaerőpiacon

A rendezvény bevezető előadásában Baksay Gergely, az MNB igazgatója elmondta, hogy az utóbbi években, nagyjából 2013-tól kezdve a rendszerváltás óta nem látott mértékben nőtt a hazai foglalkoztatás, ami egyúttal lehetővé tette a gazdaság gyors, extenzív növekedését. A munkaerő termelékenysége azonban csak mérsékelten nőtt, ebben kissé lemaradtunk a visegrádi országokhoz képest. A jelenlegi adatok alapján azonban a 2018-2021 közti időszakban már sokkal jobb a helyzet, 2-3 százalékosnak ígérkezik a termelékenység növekedése.

A kormány terve az, hogy a fejlett országok gazdasági növekedésének ütemét legalább 2 százalékponttal meghaladjuk, így a felzárkózás folytatódhasson, sőt, a cél nem kisebb, mint Ausztria utolérése. A továbbiakban ezt elsősorban a termelékenység növekedése segítheti, miután a foglalkoztatottak számának további bővülése korlátokba ütközik, sőt, felmerül egy komoly kihívás: a jelenlegi demográfia helyzetben a következő 10-20 évben jelentősen csökkenni fog a munkaképes korúak száma. Kérdés, hogy

a csökkenés pótolható-e a jelenleg nem foglalkoztatott, illetve külföldön dolgozó csoportokkal, vagy a foglalkoztatottak számának csökkenését is a termelékenység növekedésének kell kompenzálnia?

Becslések

A rövid bevezetőt követő panelbeszélgetés résztvevői Rolek Ferenc, a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségének alelnöke, Baja Sándor, a Randstad Hungary Kft. ügyvezető igazgatója, Czomba Sándor volt foglalkoztatáspolitikáért felelős államtitkár, valamint Regős Gábor, a Századvég Gazdaságkutató Zrt. makrogazdasági üzletágának vezetője voltak.

A kerekasztalbeszélgetésen felvetődött, hogy 2030-ig a munkaképes korúak létszáma akár 500 ezerrel csökkenhet. Ezt helyettesítheti a még be nem vontak, például a közfoglalkoztatottak vagy inaktívak munkába állítása. Volt olyan vélemény, hogy mindennek köszönhetően optimális esetben 10 év múlva is annyian dolgoznának, mint most, de a beszélgetés résztvevői közöttt akadt, aki ezt kizártnak tartotta, pláne, ha figyelembe vesszük azt is, hogy nem csak 10, hanem legalább 20 évig is eltart ez a folyamat még akkor is, ha sikerül most a demográfiában eredményeket elérni.

Adőcsökkentés, munkaerő-mobilitás

Utóbbi esetben nincs más lehetőség, mint a munkaerőigény csökkentése, termelékenység és az automatizáció növelésével, amelyhez hatékonyabb oktatás is társulna, már az általános iskolától. Emellett a reálbér növekedni fog a termelékenység növekedésével párhuzamosan, amit a szociális hozzájárulási adó csökkentés is segít. Ha véget ér a mostani adócsökkentési program, akkor a 2010-es legmagasabban szintről már

az alsó harmadba kerülhetünk a munkára rakódó terhek mértékét illetően az EU-ban.

A kerekasztalbeszélgetésen felmerült a munkaerő mobilitásának kérdése is: míg a nyugati országrészben egymástól szívják el a munkaerőt a cégek, Szabolcsban helyenként 10 százalék körüli a munkanélküliség. Hozzá kell persze tenni, hogy akik ott nem dolgoznak, nem is feltétlenül tudnak és képesek dolgozni, de ha mégis, akkor csak helyben, így a munkát helybe kell vinni az ottani foglalkoztatottság növelése érdekében.

Hazacsábítási módszer a szomszédban

A külföldi munkaerő hazacsábítására elhangzott egy érdekes példa Romániából: egy aradi munkaadó elmegy az erdélyi faluba, lehozza hétfő reggel az embereket, péntek este visszaviszi őket. 2-3 ágyas szállást biztosít nekik, valamint napi két meleg étkezést, és ehhez a már nem is olyan alacsony bért. Megkérdezi a munkaadó a dolgozót: minek lakna Spanyolországban embertelen körülmények között, vagy enne Olaszországban száraz kenyeret, vagy ha mindezekre rendesen költ, ugyanannyit takarít meg, mint az aradi munkával? Ez itthon is követendő példa lehet: el kell magyarázni a munkavállalónak, hogy ha szállást és étkezést kap (ha nem helyben van a munkalehetőség), már érdemes itthon maradnia.

Utánaszámolunk

Mindezek után megpróbálunk egy számítást végezni azzal kapcsolatban, hogy ténylegesen hogyan alakulhat a munkaerő létszáma pusztán a demográfiai helyzetet figyelembe véve, és megnézzük, 10, vagy 20 év múlva mekkora lehet a munkaerő elvándorlása, lesz-e még ilyen folyamat egyáltalán, vagy az időszak végére eléri a bérfelzárkózás azt a szintet, ahol ez megszűnik.

A munkaerőpiacra belépő és onnan kilépő korosztályok a KSH adatai alapján meghatározhatók. Az igen népes Ratkó-korosztály most megy nyugdíjba 2021-ig bezárólag, azt követően nagyjából 10 évig évente 120 ezer ember megy nyugdíjba, majd jön 6 év, amikor ez a létszám átlagosan 140 ezer körüli, majd pár évre 170 ezerre növekszik. Ekkor fogják az úgynevezett Ratkó-unokák, a 70-es évek második felében születettek elérni a nyugdíjkorhatárt. Ha marad a mostani korhatár, a korkedvezményeket (nők 40) figyelmen kívül hagyva 2041-ben lenne a legnagyobb a nyugdíjba menők száma.

Egyenleg

Ha a nők 40 program hatását is figyelembe vesszük, úgy számolhatunk, hogy a következő 10 évben 1,2 millió ember megy nyugdíjba, az azt követő 10 évben másfél millió. A munkaerőpiacra belépő korosztályok a következő években már egyre inkább azok lesznek, akik az ezredforduló után születtek: 90-100 ezres korosztályokról van szó. Egy részük ráadásul külföldön nő fel és kezd dolgozni, vissza esetleg sosem tér, így az egyszerűség kedvéért évi 90 ezerrel számolunk (10 év alatt 900 ezer új munkavállaló).

A csökkenés így a következő 10 év alatt 300 ezer, a második 10 év alatt 600 ezer, összesen tehát 900 ezer ember, ami valóban közelíti a becsült számot, igaz, az első 10 évben ennek csak harmada jelentkezik. Utóbbi teljes pótlása reális is lehet, a 2030-as évek vesztesége viszont már kevésbé. Ugyanakkor a fórumon felmerült: nem is az abszolút szám a fontos, hanem az, hogy a népesség arányához viszonyítva ne legyen csökkenés a mai állapothoz képest, vagy legfeljebb csak mérsékelt.

Nagy tartalék

A legnagyobb tartalékot véleményünk szerint a jelenleg külföldön, lényegesen magasabb bérért dolgozók visszatérése, illetve az új korosztályokból elvándorlók számának visszaesése hozhat. Ennek feltétele olyan mértékű bérfelzárkózás, melynek eredményeként már nincs a bérkülönbségnek kivándorlást ösztönző ereje. Korábban többször is azzal számoltunk, hogy ebben döntő pont lehet, amikor a hazai nettó bér eléri a külföldön átlagosan elérhető összeg felét. Ez a következő évek várható bérnövekedésével nagyjából 2023 végére valósulhat meg.

Ezt követően a bérfelzárkózási folyamat lelassul, hisz onnantól már valóban csak a termelékenység, illetve a GDP növekedésének ütemében emelkedhetnek a bérek az inflációt meghaladóan. Konzervatív számítás szerint így

tíz év múlva az utolérni kívánt országok bérszintjének 60, húsz év múlva 70 százalékát érhetjük el.

Ezek már olyan bérszintek, ahol nemcsak, hogy alig van elvándorlás, de már az addig az Európai Unióba feltehetően belépő, szegényebb nyugat-balkáni országokból akár hozzánk is érkezhetnek munkavállalók, így a munkaerő-vándorlási egyenleg még pozitív is lehet.

Összegzés

Ha azzal számolunk, hogy ma félmillió magyar dolgozik magasabb jövedelmi európai országokban, és a felzárkózási folyamatnak köszönhetően ezt a számot nagyrészt visszanyeri a munkaerőpiac, az már az első 10 évben önmagában a demográfiai veszteség teljes hányadát pótolja, azt követően pedig jelentősen csökkenti a számot. A foglalkoztatottak száma így kínálati oldalról sokáig nem fog csökkenni, legkorábban a 30-as évek közepén erősödhet fel a hatás.