A gyors kínai gazdasági fejlődés árnyoldala: egyre több a kövér és beteg ember 

Kína a világ legnépesebb országa, és az ázsiai államok között a legkövérebb is: a felnőtt lakosok több mint fele túlsúlyos vagy elhízott, a 6-17 évesek körében a túlsúlyosak és elhízottak aránya elérte 19, de a 6 év alatti gyermekeknél is a 10,4 százalékot.

Mindez alig négy évtized alatt történt, abban az időben, amikor a kínai gazdaság kilőtt, és ami alatt

az egy főre eső GDP az 1980-as körülbelül 1700 dollárról 2019-re 10.800 dollárra nőtt. Ebben az időszakban az elhízott felnőttek száma több mint négyszeresére, a túlsúlyosak száma pedig több mint kétszeresére nőtt.

Az elhízás mára Kína egyik fő kihívása a lakosság egészsége szempontjából, mert a kövérek számának robbanásszerű emelkedését a cukor-, a szív- és a daganatos megbetegedések drámai növekedése kíséri. Ez pedig hatalmas terhet jelent az egészségügy és a gazdaság számára egyaránt.

A Lancet tudományos folyóiratban most megjelent átfogó tanulmány számos tényezőt azonosít a probléma hátterében.

Egyértelmű, hogy a gazdasági növekedés hatására javul az élelmezésbiztonság, biztosabb lesz a megélhetés, ez az életstílus és a munkakörülmények változásával azonban könnyen energiafelesleghez vezethet. A kínálat oldalán a gazdasági globalizáció és a kereskedelem liberalizálása elősegíti a magas hozzáadott értéket képviselő élelmiszerek tömegtermelését és forgalmazását, lényegesen könnyebben elérhetővé válnak az olcsó, egészségtelen, ugyanakkor ízletes ételek.

Egy felmérés szerint az ultra-feldolgozott élelmiszerek és italok mennyiségi értékesítése folyamatosan emelkedik Kínában, miközben más elemzések egyértelművé tették, ezek fogyasztása egyértelműen növeli a testtömeg-indexet, vagyis elhízáshoz vezet.

Érdekes megállapítás, hogy bár az adatok szerint 1982 és 2012 között csökkent az az energiamennyiség, amit a kínaiak elfogyasztottak, a belső összetétel rossz irányba változott, és például 18,4-ről 31,5 százalékra nőtt a zsírból származó energia-bevitel, aminek jelentős része az étolajok fokozott használatából eredt.

A gabonafélékből és zöldségekből álló hagyományos növényi étrendet ugyanis a gazdasági fellendülés nyomán fokozatosan a nyugati stílusú étrend váltotta fel Kínában. Ez pedig együtt járt az állati eredetű élelmiszerek, finomított gabonafélék, valamint a feldolgozott, magas cukor- és zsírtartalmú ételek fokozott fogyasztásával.

Míg 1982-ben még naponta átlagosan és fejenként 60,7 gramm állati eredetű élelmiszer fogyott az országban, 2012-ben már 162,4 gramm, és ez az óta vélhetően tovább emelkedett.

A gyors ütemű gazdasági növekedés rengeteg munkalehetőséget teremtett és olyan jövedelem-emelkedést, amelyet minden korábbinál több kínai polgár számára teszi elérhetővé az olyan kényelmi fogyasztási cikkek megvásárlását, amilyen a gépkocsik, a különféle háztartási gépek, szabadidős elektronikai eszközök, és amelyek nem csak kényelmessé teszik az életet, de hozzájárulnak ahhoz is, hogy az emberek mind kevesebbet mozogjanak.  

Az urbanizáció is sokat rontott a helyzeten: Kínában a városi környezetben élő népesség aránya az 1980-as 19,4 százalékról 2019-re 60,6 százalékra nőtt. 2000-ben még csak 90 olyan város volt, ahol 1 milliónál is többen éltek, 2019-ben már 162, és 2019-ben már 20 kínai városnak a 4 milliót is meghaladta a lakossága.

A városi terjeszkedés teljesen átalakította a hétköznapi kínai emberek életét és életmódját. A mezőgazdaságban, fakitermelésben és halászatban végzett, magas fizikai megterhelést igénylő munkát felváltotta az alacsony intenzitású fizikai tevékenység a feldolgozóiparban és a szolgáltató szektorban az egyik oldalon. A másikon a városi emberek már előre csomagolt ételeket vásárolnak, gyorséttermekbe járnak, ami ismét a tömegesen előállított, ultraszerkezetű élelmiszerek és italok fogyasztásának kedvez.

A tanulmány rámutat, hogy bizonyos szociokulturális normák is elősegíthetik az elhízást a mai kínai társadalomban. Ezek között az egyik legfontosabb az 1959–61-es éhínség, de az országban még a közelmúltban sem volt mindig egyszerű a hozzáférés az élelmiszerekhez. 

Bizonyos társadalmi és kulturális normák is hozzájárulnak az elhízás járványához Kínában. 

A kövérség az idősebb kínai generációk számára még ma is a gazdagság és a jólét szimbóluma, a korábbi egyke politika következtében pedig mindent meg akarnak adni a családok a legifjabb nemzedékeknek, élelemben is: „kis császárok” egész generációja nő fel emiatt.

A kínai konfucianizmusban elvárás a jó tanulmányi eredmény, amire úgy tekintenek, mint a jövőbeni jólét zálogára. A családi és az iskolai nyomás, a rengeteg házi feladattal járó mozgásszegény életmód is hozzájárul a vizsgálatok szerint a gyermekkori elhízáshoz Kínában.

Sajátos az a szemlélet is, amely a kínai kismamákat túlfogyasztásra és kevés mozgásra ösztönzi, mondván, hogy ez jót tesz az anyák és csecsemőik egészségének. Valójában már ez is hozzájárul a túlzott terhességi súlygyarapodáshoz és a szülés utáni súlymegtartáshoz, valamint ahhoz, hogy egyre több a nagy súllyal világra jövő baba az országban.