A kamionsofőr, aki dollármilliárdokat keresett és megváltoztatta Hollywoodot

A Terminátor és a Titanic rendezője, James Cameron legalább annyira híres a kasszarobbantó mozijairól, mint a megalomániájáról. A december 15-én érkező új filmje az Avatar 2. például olyan sok pénzből készült, hogy egyáltalán ahhoz, hogy ne bizonyuljon bukásnak legalább 2 milliárd dollárt kell összekalapoznia.

Vagyis, ha nem lesz legalább minden idők negyedik legsikeresebb filmje, akkor veszteséget fog termelni a stúdiónak.

A volán mellől a kamerák mögé

Cameron fiatalon úgy tartotta, hogy a filmes iskola több kárt okoz, mint hasznot, ezért egyikbe se jelentkezett. Helyette autodidakta módon tanulta ki a filmkészítés művészetét. Miután 14 évesen látta Stanley Kubrick 2001: Űrodüsszeia című sci-fi filmjét otthon elkezdett hasonló űrhajó-modelleket barkácsolni, mint amilyeneket a moziban is látott.

Mégis az iskola után egy darabig hagyta a kreatív pályát és egy ideig kamionsofőrként kereste a kenyerét. „De közben folyamatosan úgy gondolkodtam, mint egy művész. Festettem, rajzoltam, és folyamatosan a vizuális effekteken és a filmkészítésen járt a fejem” – emlékszik vissza.

Végül az élete akkor vett új fordulatot, amikor 1977-ben megnézte a Csillagok Háborúját. Az űreposz hatására eldöntötte, hogy belevág a filmezésbe.

De kezdőként, kapcsolatok és filmes iskolai tanulmányok nélkül a hollywoodi stúdió-rendszerben nem tudta megvetni a lábát. Ezért hozzácsapódott a korszak egyik különc filmeséhez, Roger Cormanhoz. Corman fillérekből úgy gyártotta a B-filmeket mint valami villámkezű iparos: volt hogy egyetlen év alatt 12 film készítése fölött bábáskodott.

Corman-nek nem voltak nagy elvárásai: jószerivel bármilyen kezdőt szívesen magához vett. Bár a filmográfiája tele van töménytelen borzasztó mozival, mégis a szárnyai alól az évek során olyan emberek is kikerültek, mint a Keresztapa filmeket is dirigáló Francis Ford Coppola, vagy a gengszter műfaj fenegyereke Martin Scorsese.

Mellette Cameron is kipróbálhatta magát, bár eleinte kevéssel is be kellett érje. Először egy Star Wars koppintás, a „Csata a csillagokon túl” látványtervein dolgozhatott.

Cormant rögtön meglepte Cameron tehetsége: „A vázlatai briliánsak voltak. A legjobb ilyesfajta munka, amit valaha láttam” – mondta a producer, akit meglepett mennyi fantáziát vitt Cameron a rajzokba.

Minden űrhajó külseje visszatükrözte a pilóta személyiségét.

Hogy rendezőként is megállja a helyét azt rá egy évre szintén egy Corman-produkcióban bizonyította. Másod-direktorként ugyanis felvehetett néhány jelenetet egy kis költségvetésű űrhorrorhoz a „Félelem galaxisához”.

Bár ezután egy húszadrangú állatos horrort, a Piranha 2-öt dirigálta, a forgatáson nem kapott teljes kreatív kontrollt. Az első igazi önálló mozija az 1984-es Terminátor volt.

Miközben a film történetén dolgozott, Cameron maga is megtanult bánni a fegyverekkel. A sörétes puskák, a gépkarabélyok és a pisztolyok kezelését is elsajátította. Saját bevallása szerint ez kellett ahhoz, hogy a filmje ne szálljon el túlságosan a valóságtól.

Nem képregény-filmszerű mozit akart, hanem egy olyat, ahol a veszély kézzel tapintható még úgy is, hogy az ellenség egy időutazó robot.

Az első Terminátor film a mai büdzsékhez viszonyítva fillérekből készült. Arra se nagyon volt pénzük, hogy a forgatási helyszíneket lefoglalják. Ezért a kiszemelt helyszínek egy részén engedély nélkül forgattak rohamtempóban. Emiatt a film egy részében a háttérben látható járókelők nem statiszták, hanem átlagemberek, akik épp arra jártak a forgatás idején.

A Terminátor végül óriási siker lett. Mindössze 6 millió dolláros büdzsé mellett 78 milliót hozott a konyhára.

A kasszarobbantás után James Cameron előtt Hollywoodban kinyíltak az ajtók. Többé nem kellett lehetőségért és pénzért kuncsorogjon.

Dührohamok a forgatásokon

Cameronnak ambícióiért sose kellett a szomszédba mennie. Az alatta dolgozó trükkmestereket rendre forradalmi újításokra sarkallta. A „Mélység titka” című sci-fijében látható vízilény például trükktechnikai mérföldkőnek számít. Még csak 1989-et írtunk a bemutató idején, de a lényt már számítógépes effektekkel keltették életre.  

Cameron mindig is szeretett kockáztatni. Miután a pályája elkezdett felívelni, óriási költségvetésekkel dolgozott. A Terminátor második része az első olyan film volt, amelynek a büdzséje meghaladta a 100 millió dollárt. De a befektetés bőven megérte, hisz 500 milliónál is többet termelt a kasszáknál.

Ám Cameron maximalizmusának van egy árnyoldala is. A kollégái szerint szinte kibírhatatlan a modora. Ha valami nem az elképzelései szerint alakul, akkor leüvölti a stábtagok fejét. Van, hogy azt is sértésnek veszi, hogy ki akarnak menni WC-re.

Például amikor a Két tűz között című kém-komédiát forgatta Arnold Schwarzeneggerrel, volt egy alkalom amikor Arnold egy vadászgép-modellben ült és megpróbált pisiszünetet kérni. Cameron felcsattant:

Nem, nem teheted. Egy katona vagy egy küldetésben. Mi lenne, ha igazi pilóta lennél, és küldetésre kellene menned? Leszállnál, hogy kimenj a mosdóba?

Cameron utólag már bánja, hogy ennyire erőszakos volt a kollégáival. Állítólag majdhogynem sokkolta, amikor egyszer felkereste munka közben az Apollo 13-at is dirigáló Ron Howardot. Meglepte, hogy mennyire baráti a hangulat a forgatáson és hogy Ron mennyi kedves szót intéz a stábtagokhoz. Addig nem is igazán tudatosult benne, hogy ezt így is lehetne.

A filmezés mellett a másik nagy szerelme Cameronnak a búvárkodás és a tengerkutatás. Az egyik legnagyobb példaképe a francia felfedező Jacques Cousteau.

Cameront a 90-es években különösen érdekelték a Titanic roncsai, amelyekről dokumentumfilmet is akart forgatni. Mikor megtudta, hogy már megelőzték ezzel, úgy döntött, hogy egy nagyszabású hollywoodi filmet fog készíteni a tragikus sorsú hajóról.

Saját bevallása szerint a film ötlete annyira nem is érdekelte. Annak örült, hogy a forgatás keretében lemerülhettek a Titanic maradványaihoz.

A forgatáson ezúttal is elszálltak a költségek: a Titanic a maga idején a legdrágább mozi volt, cserébe viszont kolosszális siker lett: 2,2 milliárd dolláros forgalmat produkált. Ekkora már tényleg úgy tűnt: Cameron képtelen hibázni. Amihez nyúl az egetrengető siker lesz. A rendező pedig ki is élvezte a rivaldafényt.

„Én vagyok a világ királya” – mondta viccelődve, amikor az Oscar gálán a Titanicért átvette a legjobb rendezőnek járó aranyszobrocskát.

Cameron az a fajta rendező, aki csak akkor ül a direktori székbe, ha megjön az ihlet.

A Titanicot több mint 10 év csönd követte. Ez idő alatt hozta tető alá az Avatart, amelyet már a 90-es években is le akart forgatni, de akkor még a trükktechnika nem volt elég fejlett ahhoz, hogy belevághasson.

Az Avatar tulajdonképpen egy űrben játszódó Pocahontas történet. Egy távoli bolygó bennszülötteit használja ki a mohó emberiség. Az egyik katona pedig beleszeret egy helyi nőbe. Részben azért is mert ez a mozi használta először igazán hatásosan és jól a 3D technológiát, 2,9 milliárd dolláros forgalommal minden idők legsikeresebb filmje lett. Így a mozitörténelem három legsikeresebb alkotása közül kettőt is Cameron rendezett.

A világ, amelyet az Avatarnál alkotott annyira magával ragadta, hogy a jelenlegi tervei szerint négy folytatást is készítene az eredeti filmhez.

Az elképzeléseit viszont csak akkor tudja megvalósítani, ha a szerencséje továbbra is kitart és az év végén az első folytatás (Avatar: A víz útja) megint bevételi rekordokat fog döntögetni.