A koporsós temetéseknek lassan búcsút intünk

Mielőtt Nagy Sándort, a hódítót eltemették a testét egy aranykoporsóban vitték Babilonból Macedóniába, amelyet összesen 60 ló húzott egy díszes kocsin. Egyes becslések szerint mai értéken a megemlékezés 225 milliárd forintba került.

Ennél drágább temetést azóta se tartottak. Viszont míg régen csak az uralkodóknak tartottak igazán különleges búcsúztatást, addig manapság egyre több szertartásnál merülnek fel egyedi kérések.

Például van, hogy a halott hamvait ékszerekbe építik be, vagy nagy nyomás segítségével gyémánttá alakítják.

Van olyan brit társaság, ahol vállalják, hogy a hamvakat egy bakelitlemezbe préselik, amit főleg ott ajánlanak, ahol az elhunyt a zene szerelmese volt. Maga a lemez bármit tartalmazhat egy albumtól vagy lejátszási listától kezdve egy személyes üzenetig.

Az év elején pedig, ha minden a NASA számításai szerint alakult volna, mintegy 70 ember maradványait vitték volna a Holdra. Családonként mindez úgy 4,5 millió forintba került. Bár végül a Peregrine 1 hajó útja nem zárult sikerrel.

Űrtemetésre viszont már többször volt példa. A megrendelők közt egy magyar párt is találunk.

Másként temetkezünk, mint a rendszerváltás idején

De persze a legtöbben itthon maradnak a bevált, hagyományos szertartásoknál, már csak azért is, mert az árak alaposan meglódultak az utóbbi időben. A COVID kipattanásának évében egy hamvasztásos temetés átlagos díja nem érte el a 200 ezer forintot, most viszont már a 320 ezret is meghaladja, a KSH adatai szerint.

Aki pedig a koporsós temetés mellett dönt, annak most már közel 450 ezret kell kifizetnie. A statisztikai hivatal ebbe az összegbe a sírásást, a ravatalozást, a temetés levezetését és a gyászkocsit is bekalkulálja. A kegyeleti piacon egyébként a pandémia elején főleg az energiaárak, majd az infláció miatt ugrottak meg a költségek.

Temetési átlagárak az alapszolgáltatásokkal együtt az adott év szeptemberében (Ft)

Forrás: KSH

A nyugati világban látható trend nálunk is érvényesül: egyre többen választják a hamvasztásos temetkezést. Amerikában például a „búcsúztatások” 60 százalékánál választják ezt a módszert. Nálunk az arány pedig még magasabb: több mint a temetések két-harmadánál történik hamvasztás.

Pedig a rendszerváltás idején még csak 5-10 százaléknál állt ez a szám.

Jellemzően vidéken több a koporsós temetés, már csak azért is, mert pár helyen nincsenek felszerelve a megfelelő eszközökkel egy urnás szertartás lebonyolításához.

A fővárosban viszont már csak alig a temetések tizede koporsós.

Ne vigyük haza?

Az Országos Temetkezési Egyesület és Ipartestület szerint problémát jelent, hogy az urnát egyre többen hazaviszik. A kegyeleti piacon sok társaságnak komoly bevétel kiesést jelent mindez, ráadásul az egyesület felhívja rá a figyelmet, hogy a „hamvak otthontartása nehézséget okozhat a gyászfeldolgozás szempontjából, nehezíti a továbblépést. A hagyományos temetési szertartás segíti a lezárást, a gyászfolyamat előrehaladását.

Ennek elmaradása és az urna hazavitele eltérítheti az egyént

a veszteség elfogadása felé vezető útról”.