A közös Európa átlaga alatt – Nagyítóval vizsgálták a visegrádi négyeket

Izgalmas tanulmányt jelentetett meg a KSH tavaly év végén „Versenyképes Visegrád” címmel, amelynek összeállításában a V4 országok statisztikai hivatalai vettek részt. A kiadvány az együttműködésben érintett álamok legfontosabb adatait mutatja be, hasonlítja össze és elemzi.

Az unió harmadik állama?

Ha a V4-eket egyetlen országnak tekintenénk, akkor az Európai Unió harmadik legnépesebb állama és ötödik legnagyobb gazdasága lenne – olvashatjuk a kiadvány bevezetésében ezt az érdekes jellemzőt. Ehhez persze szorosabb gazdasági együttműködésre lenne szükség – tehetjük hozzá.

A tanulmány négy fő témakört emel ki: a gazdasági potenciált, az emberi erőforrások helyzetét, az innováció és a digitalizáció eredményeit és az energiagazdálkodást.

Nézzünk néhány fontos 2024-es adatot! (Ahol az adat korábbi, azt jelezzük.)

A nyolc fontos alapadat tekintetében – három érték kivételével – a négy ország adatai közel állnak egymáshoz. Nagy eltérést — a lakosságszámon kívül — az adósságszintben, az egy főre jutó GDP EU-s átlaghoz mért arányában és a felsőfokú végzettségűek arányában látunk. Az adósságszint Magyarországon kiugróan magas. Az egy főre jutó GDP-ben és a felsőfokú végzettségűek arányában pedig a cseh és a lengyel adat emelkedik ki.

Magyarország a nem tanuló és nem dolgozó fiatalok arányát, a felsőfokú végzettségűek arányát és az adósságszintet tekintve egyaránt az utolsó helyen áll. Az első két adat azt jelzi, hogy alacsony a humán vagyont érintő ráfordításunk szintje, a harmadik pedig a jövőnk jelenlegi „felélésére” figyelmeztet.

A kiadványban szereplő versenyképességi adatok nem frissek, 2022-ből valók. Az EU átlaghoz mérve Magyarország a 23. helyen áll, ez a V4-ek között a legrosszabb pozíció. Csehországot a 13., Lengyelországot a 18., Szlovákiát pedig a 22. helyre sorolják. Ez a versenyképesség számítás az Európai Bizottság módszertana szerint készült és nincs teljes összhangban a nemzetközileg leginkább elfogadott svájci versenyképességi módszertannal. (Institute for Management Development/IMD, Lausanne, Svájc). Az IMD tavalyi, 67 országot vizsgáló versenyképességi tanulmányában Csehország a 25., Magyarország a 48., Lengyelország az 52., Szlovákia pedig a 63. helyet foglalja el.

GDP: még az átlag alatt

A továbbiakban négy vizsgált területről gyűjtöttük össze még érdekességeket.

Gazdasági potenciál. A V4-ek összes GDP-jének 57 százalékát 2024-ben Lengyelország termelte meg. Az EU-s átlagot az egy főre jutó GDP szintjében – 2024-ben, húsz évvel az EU-s csatlakozás után – még egyik V4-es ország sem érte el! Ennek egyik oka a gazdasági szerkezetben és az ezzel összefüggő alacsonyabb termelékenységi szintben keresendő.

A gazdaság szerkezetére az jellemző, hogy a termelőágazatok aránya az EU-s átlaghoz képest magasabb a szolgáltatásoké pedig alacsonyabb. Lengyelország kivételével különösen a járműipar aránya kimagasló. Az alacsonyabb termelékenységi szint egyik oka az, hogy kisebb a tudásszektor szerepe. Az adósságszintnél 2024-ben a magyar adat volt a legmagasabb, az inflációnál pedig a lengyel értékekkel együtt voltunk az élen.

A gazdaság nemzetközi „kitettsége”, függősége Magyarország és Szlovákia esetén a legmagasabb, köszönhetően a járműipar és a hozzá kapcsolódó tevékenységek magas arányának. Lengyelország esetében az alacsonyabb „kitettséget” – a járműipar alacsony aránya mellett – a nagy belső piac teszi lehetővé. Emellett azonban a lengyel export szerkezete is más: elsősorban nem a külföldi cégek (például a járműipar) helyben összeszerelt termékei, hanem a lengyel gazdaság saját termékei – például a mezőgazdaság és élelmiszeripar termékei – jelennek meg egyre nagyobb mértékben a világpiacon.

Emberi erőforrások. Ebben a csoportban – a már említett mutatók mellett – a születéskor várható élettartam, a foglalkoztatottság és a munkanélküliség adatait látjuk. Fontos számok azonban hiányoznak. Ilyenek például a felnőttképzési adatok, amelyeknek azért van jelentős szerepe, mert azt mutatnák meg, hogy mennyire zárkózik fel a társadalom tudásszintje a környezeti változások által igényelt új ismeretekhez. Nincs szó az egészségi állapotról sem, pedig ez alapvető jellemzője a nemzeti vagyon legfontosabb elemét jelentő „emberi erőforrásoknak”. Nem mindegy például, hogy a lakosság hány százaléka hal meg megelőzhető, illetve gyógyítható betegségben. Ennek a mutatónak az értéke egyébként mind a négy ország esetében nagyon rossz.

Energia behozatalától függő államok

Innováció, digitalizáció. Ebben a csoportban a GDP arányos K+F ráfordítások mellett a mesterséges intelligenciát használó vállalkozásokról, a digitális készségekről és az internet ellátottságról találunk adatokat. A GDP arányos K+F érték egyik országban sem éri el az EU-s átlagot. A mesterséges intelligencia vállalati alkalmazásában szintén lemaradás tapasztalható. A 16-74 évesek körében a legalább alapszintű digitális készségekkel rendelkezők aránya az EU-s átlaghoz képest nem rossz. Ez az adat azonban országos átlagérték. Jelentős különbségek tapasztalhatók vidék és város, végzettség és kor szerint minden országban.

Energiagazdálkodás, környezet. A V4-es országokra a magas energiaimport-függőség a jellemző. Ezt leginkább Magyarország és Szlovákia esetében látjuk, ami összefüggésben áll a két ország gazdasági szerkezetével.

Az importfüggőségre vonatkozó adat azonban 2023-ból származik. Éppen úgy, mint a megújuló erőforrások arányát a végső energiafogyasztásban mutató adat, amelynél Csehország teljesít a legjobban. Az egy főre jutó üvegházhatású gázok kibocsátásánál 2023-ban a magyar érték volt a legmagasabb és a cseh a legalacsonyabb.

A ranglista élén Csehország áll

Összességében a 27 oldalas tanulmány érdekes adatok mentén hasonlítja össze a V4 országok teljesítményét és annak az EU-s átlaghoz való viszonyát. Az adatok folyamatos javulása ellenére azonban azt látjuk, hogy a 20 éve lezajlott EU-s csatlakozás ellenére még nagyon sok területen jelentős az EU-s átlagtól az elmaradás. A V4-ken belül pedig általában a cseh értékek a legjobbak. A humán erőforrások területén ugyanakkor Lengyelország is jól teljesít. Magyarország viszont éppen ellenkezőleg: a humán erőforrások, a tudásszint területén van a leginkább gyenge pozícióban. Hozzá kell azonban tennünk, hogy a vizsgált adatok közül nagyon sok, például a versenyképességet, az innovativitást és digitalizáltságot leíró mutató hiányzik a tanulmányból. Másrészről sok az „idős”, 2022, 2023 évi adat olyan esetben is, amikor már rendelkezésre állnak frissebb adatok.

Egy példa erre: már a 2024-es teljes termékenységi adat is rendelkezésre áll a KSH-ban, ami 1,38, miközben a tanulmányban még egy sokkal jobb, 1,55-ös értéket találjuk. Megjegyzendő, hogy egyéb tanulmányaiban, mint például a 2025. január 31-i népmozgalmi gyorsjelentésében a KSH 2023-ra nem 1,55-ős, hanem 1,51-es értéket ad meg. Hasonlóképpen a GDP-arányos K+F-re a 2023. évi kedvezőbb, 1,38 százalékos értékét találjuk a V4 tanulmányban, miközben a már rendelkezésre álló 2024-es adat ennél alacsonyabb, 1,31 százalék.

Ezen apróságoktól eltekintve a tanulmány érdekes, tanulságos és jó alapot ad a további kutatásokhoz, elemzésekhez. A legfontosabb üzenete pedig talán az, hogy gazdasági-társadalmi összefogással, együttműködéssel ez a régió nagyot léphetne előre.