Koszovó: van-e kiút a válságspirálból?
Elemzések
Koszovó politikai rendszere tartósan az instabilitás jeleit mutatja: az államfő-választás március 4-i kudarca másfél éven belül a harmadik parlamenti választás felé sodorhatja az országot. Időközben – több mint tíz év után – a közvetlen elnökválasztás lehetősége is újra napirendre került. A zűrzavaros belpolitikai helyzetben az Alkotmánybíróság döntése április 28-ig haladékot adott egy kompromisszumos megoldás kidolgozására, ám elképzelhető, hogy sem ez, sem egy újabb előrehozott parlamenti választás nem lesz képes feloldani az elhúzódó patthelyzetet. Sőt, az utóbbi könnyen visszalépést is hozhat, ha az új parlamentben nem alakítható ki kormányképes többség. A legfontosabb kérdés így már nem pusztán az, hogy kik kerülnek hatalomra, hanem hogy a koszovói politikai rendszer képes-e kilépni az ismétlődő válságok spiráljából.
Választási matematika
A 2025. február 9-i rendes, majd a december 28-i rendkívüli parlamenti választás eredményeinek ismeretében (48, majd 57 mandátum a 120-ból) nem kérdés, hogy Albin Kurti Önrendelkezés Mozgalma továbbra is a legmeghatározóbb politikai erő Koszovóban. Nem mellékesen, egyedülálló a tekintetben, hogy a 2021-es hatalomra kerülését követően a teljes négyéves kormányzati ciklusát kitöltötte.
A koszovói albán politikai erők közötti széthúzás azonban az elmúlt évben komoly akadályt jelentett az intézmények megalakításában.
Nemcsak a pártként mindössze 2010 óta létező Önrendelkezés Mozgalom és a régebbi elithez kötődő pártok közötti ellentétekről van szó, az együttműködést az utóbbiak között is sokszor évtizedes sérelmek akadályozzák. Kurti pártjának
Az új kabinet elsődleges feladata a költségvetés elfogadása és a nemzetközi támogatások lehívásához szükséges jogszabályok megalkotása volt.
Ezekhez a döntésekhez a harmadik Kurti-kormány mögött álló többség elegendőnek bizonyult, sőt bizonyos ügyekben a kétharmados szavazati arány is teljesült. Ugyanakkor a kezdetektől látható volt, hogy a tavasszal esedékes köztársaságielnök-választás során a kormány korlátozott politikai mozgástere jelentős kihívásokat támaszthat. Az elnökválasztás szabályai ugyanis, bár két sikertelen fordulót követően a kétharmados többség helyett már az egyszerű többséget is elegendőnek ítélik, mindvégig megkövetelik, hogy a szavazások alkalmával a képviselők legalább kétharmada (80 fő) jelen legyen. Ebből következik, hogy kompromisszumos jelölt hiányában az ellenzék az egyszerű távolmaradásával blokkolhatja az elnökválasztást.
Az elnökválasztás kudarca és alkotmányos vita a parlament feloszlatásáról
Az elnökválasztás határidejéhez közeledve – amelynek pontos végdátuma (március 4. vagy március 5.) körül is értelmezési vita alakult ki – egyre nyilvánvalóbbá vált a feszültség Albin Kurti kormányfő és az akkor még hivatalban lévő köztársasági elnök, Vjosa Osmani között. Sokan utóbbi újabb ciklusát valószínűsítették, és Osmani maga is kinyilvánította szándékát az indulásra, ám végül nem kapta meg az ehhez szükséges támogatást, azaz 30 parlamenti képviselő ajánlását. Valódi, a nemzetet egyesítő lehetséges jelöltként egyedül a koszovói háború óta mártírként tisztelt Jashari-család
A folyamat azonban nem jutott el a tényleges szavazásig, amárcius 5-i ülésen ugyanis nem volt jelen az érvényes eljáráshoz szükséges legalább 80 képviselő. Vjosa Osmani államfő másnap kezdeményezte a parlament feloszlatására irányuló alkotmányos eljárást, arra hivatkozva, hogy a törvényhozás nem tudta teljesíteni alkotmányos kötelezettségét, hiszen a meghatározott határidőn belül nem választott új köztársasági elnököt. Osmani ugyanakkor jelezte, hogy elnöki mandátuma lejártát követően visszatérhet az aktív politikába, azonban ennek intézményes formája napjainkig még nem körvonalazódott. Az alkotmány rendelkezései értelmében az államfő feladatait április 4-től a parlament elnöke, Albulena Haxhiu ügyvivőként látja el.
Osmani döntését a parlament feloszlatásáról az ellenzéki pártok üdvözölték, míg a vezető kormánypárt az Alkotm
Jelen esetben azért merülhetett fel alkotmányértelmezési vita, mert Kurti harmadik kormánya 2026. február 11-én állt fel, az elnökválasztás folyamata csak ezt követően vehette kezdetét. Így nem volt egyértelmű a 60 napos eljárási keret értelmezéseúgy, hogy annak március 4-ig (vagy 5-ig) le is kellett volna zárulnia.
Az alkotmánybíróság a március 25-i döntésében a kormányoldal álláspontjához kö
A közvetlen elnökválasztás lehetősége
Március 5-én, a meghiúsult elnökválasztási fordulót követően Vjosa Osmani alkotmánymódosítási javaslatot nyújtott be, amely a közvetlen köztársaságielnök-választás bevezetését vetette fel, vagyis azt, hogy a jövőben az államfőt ne a parlament, hanem a választópolgárok válasszák meg. Érvelése szerint a jelenlegi rendszer hosszabb távon intézményi instabilitáshoz vezethet, ezért indokolt lenne az elnöki legitimáció közvetlen választói megerősítése.
A javaslat így a kialakult politikai patthelyzetre adott közvetlen válaszként jelent meg, ugyanakkor egy ilyen átalakítás Osmani politikai pozícióját is kedvezőbbé tehetné, hiszen a közvélemény-kutatások alapján rendszeresen a legnépszerűbb koszovói politikusok között szerepel.
A felvetés nem előzmények nélküli, már a 2010-es években ismegjelent a koszovói politikai és alkotmányjogi vitákban. A függetlenség kikiáltását követő intézményes konszolidáció kezdeti szakaszában is felmerült, hogy a parlamenti alkukra épülő elnökválasztási modell gyenge legitimációt eredményezhet. A közvetlen elnökválasztás azonban nem vált politikai programmá: a pártrendszer fragmentáltsága, a bizalmatlanság magas szintje, valamint az alkotmánymódosításhoz szükséges támogatottság hiánya miatt a javaslat nem jutott túl a viták szintjén. (Hasonló esetekben a parlamenti képviselők kétharmadának támogatása szükséges, ezen belül a kisebbségi képviselők körében is kétharmados többségnek kell teljesülnie.) A 2026-os felvetés tehát részben ennek a korábbi diskurzusnak az újraaktiválása, de már egy lényegesen súlyosabb politikai kontextusban.
A gyakorlati megvalósítás azonban rövid távon továbbra is nehezen képzelhető el, mivel átalakítaná az intézményi egyensúlyt, gyengítené a pártok parlamenti befolyását.
Van-e kiút a válságspirálból?
Mivel a közvetlen elnökválasztás lehetősége a jelenlegi ciklusban már aligha alkalmazható, az intézményi stabilitás szempontjából az jelenthetné a legnyilvánvalóbb megoldást, ha az Alkotmánybíróság által biztosított haladékot a parlamenti pártok egy konszenzusos elnök megválasztására használnák fel.
Ennek érdekében intenzív egyeztetések zajlanak a kormánypárt és egyes ellenzéki erők között, konkrét jelöltek nevei azonban egyelőre nem kerültek nyilvánosságra. A jelenlegi erőviszonyok mellett egy ilyen kompromisszumos elnök várhatóan inkább jelképes szerepet töltene be, politikai súlya elmaradna Vjosa Osmanié mögött, aki 2021-ben Kurti szövetségeseként került az államfői posztra, majd később – különösen külpolitikai kérdésekben – egyfajta ellenpontjává vált.
Amennyiben április 28-ig sem sikerül elnököt választani, a parlament feloszlatását követően az előrehozott választásokat 45 napon belül meg kell tartani, ami rendkívül szűk mozgásteret ad a politikai szereplőknek.
Egy új választás ugyanakkor nem feltétlenül reprodukálná a jelenlegi erőviszonyokat, akár jelentős átrendeződést is eredményezhetne, különösen akkor, ha Osmani új, önálló politikai formációval jelenne meg a palettán. Ebben az esetben a korábbi elnök akár megerősödve is kikerülhet a válságból, és népszerűségi mutatói alapján pedig egy esetleges jövőbeli közvetlen elnökválasztáson komoly esélyekkel indulhatna.
A jelenlegi koszovói belpolitikai kihívások
Az a szabályozási konstrukció, amely 80 képviselő jelenlétéhez köti az elnökválasztási eljárást – eredeti célja szerint a politikai konszenzus kikényszerítése érdekében –, a jelenlegi erőviszonyok mellett érezhetően a rendszer egyik legsebezhetőbb pontja. Az intézményi szabályok, a pártpolitikai rivalizálás és a kisebbségi képviselők szerepe ugyanakkor együttesen olyan helyzetet teremtett, amelyben minden lehetséges kimenet újabb politikai bizonytalanságot hordoz.
A szerző a Magyar Külügyi Intézet vezető kutatója.
