Gazdagság a kirakatban: miért költünk státusszimbólumokra?
ElemzésekAmikor a státuszkeresés érdekében költekezünk, sokszor csak a valósnál magasabb pozíciót szeretnénk mutatni a társadalmi ranglétrán. A luxus finanszírozása azonban a modern gazdaság egyik legveszélyesebb láthatatlan adója, amely inkább az alacsony és közepes jövedelműeket sújtja. A felemelkedés vágya paradox módon sokszor pont a felemelkedéshez szükséges anyagi biztonságot áldozza fel. Miért költünk státusszimbólumokra, helyette miért nem takarítunk meg többet, ha tudjuk, hogy szükségünk van tartalékra? Megnéztük, mit mond erről most a viselkedési közgazdaságtan.
A modern viselkedési közgazdaságtan szerint a költekezés jelentős része relatív fogyasztás: ilyenkor azért vásárolunk, hogy kifejezzük a – valójában nem létező – magasabb társadalmi pozíciónkat. Ez a státuszkereső magatartás alapvetően írja felül a racionális pénzügyi döntéshozatalt és gyakran vezet fenntarthatatlan adóssághoz.
A státuszkeresés céljából költekezés központi eleme a pozicionálás. Az egyének folyamatos rivalizálásban állnak egymással a társadalmi ranglétrán elfoglalt helyükért és ezt leggyakrabban látható javakon (luxustermékek, autók, technológiai újdonságok) keresztül kommunikálják.
A szakirodalom szerint a nagyfokú társadalmi egyenlőtlenség nem visszafogja, hanem serkenti a költekezést. Ha ugyanis a legfelsőbb rétegek növelik kiadásaikat, az alattuk lévők is kénytelenek többet költeni, hogy megőrizzék relatív pozíciójukat. Ez a hullám végül az alsóbb rétegeket is eléri, akik jövedelmüket meghaladóan kezdhetnek költeni.
A szerényebb jövedelműek gyakran presztízstermékekkel próbálják elfedni valódi vagyoni helyzetüket.
A státuszjavakra fordított összegek magasak, ennek nyomán a pazarló fogyasztás súlyos forráselvonást jelenthet az alapvető területekről.
A mentális számvitel szerepe
Richard Thaler Nobel-díjas közgazdász elmélete szerint
a vásárláskor a fejünkben lejátszódó úgynevezett mentális számvitel (mental accounting) segít megérteni, miért érezzük úgy, hogy bizonyos költések beleférnek, míg mások nem.
Az emberek kognitív számlákra osztják a pénzüket, ami megsérti a pénz helyettesíthetőségének elvét és érzelmi alapon torzít.
Minden vásárlás ugyanis két ellentétes érzést vált ki: a fogyasztás örömét és a fizetés fájdalmát.
Amikor bankkártyával vagy hitelre vásárolunk, elválasztjuk az élvezetet a fizetés pillanatától. A státusznyereség (például egy új autó megmutatása a szomszédnak) azonnali, míg a költség a távoli jövőbe tolódik. Ez drasztikusan csökkenti a fizetés fájdalmát, és könnyen eladósodáshoz vezet.
Ha egy pénzösszegre nyereményként vagy jutalomként tekintünk, hajlamosabbak vagyunk státuszjavakra költeni, mint ha ugyanazt az összeget kemény munkával kerestük volna meg. (A lottónyertesek elszegényedése is ide vezethető vissza.)
A fizetésnap-hatás
A státuszkeresést felerősíti a jelen felé torzítás. A viselkedési közgazdaságtan szerint sokszor aránytalanul nagyobb súlyt adunk a pillanatnyi élvezetnek, mint a jövőbeni pénzügyi biztonságnak.
Kutatások azt mutatják, hogy a türelmetlen fogyasztók a fizetésük jelentős részét már a hónap elején felélik, gyakran nem tervezett, státuszorientált vásárlásokkal.
Ide sorolható például technológiai eszközök (például okostelefonok) lecserélése még azelőtt, hogy elhasználódnának, ami tipikus időbeli torzítás. Az újdonság varázsa magasabb azonnali hasznot ígér, mint a meglévő termék használata, még ha ez hitelfelvétellel is jár.
A vásárláskor érzett dopaminlöket rövid ideig tart, de a törlesztőrészletek okozta pszichológiai és anyagi teher évekig fennmaradhat.
Érdekes módon a státuszkereső vágy nem stabil. Kovács Kármen, a Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karának munkatársa Viselkedési közgazdaságtan című könyvében rámutat, hogy a preferenciák a gazdasági ciklustól is függenek:
Recesszió idején, amikor a környezetünk is kevesebbet költ, a relatív pozíció megőrzése kisebb ráfordítással is lehetséges. Ilyenkor a társadalmi nyomás enyhül, a megtakarítási hajlandóság pedig nő.
Aki azonban a fellendülés idején hitelből épített fel egy magas státuszú életmódot, a válság idején képtelen lesz azt fenntartani, ami tartós pénzügyi bizonytalansághoz és mentális összeomláshoz vezethet.
A státuszszimbólumok hitelből finanszírozása a modern gazdaság egyik legveszélyesebb láthatatlan adója, amely leginkább az alacsony és közepes jövedelműeket sújtja.
Hogyan védekezhetünk? Íme néhány tipp:
- Ne különböző vásárlásokként tekintsünk a kiadásokra, hanem a pénzügyi életpályánk és nyugdíjcéljaink fényében.
- A költéskövető alkalmazások segíthetnek visszahozni a digitális tranzakciók során elveszett „fizetési fájdalmat”, így erősítve az önkontrollt.
- Fel kell ismernünk, hogy a státuszkeresés egy végtelen folyamat. A valódi pénzügyi siker a pszichológiai fegyelmünkön és a belső torzításaink korrigálásán múlik.
A mentális számvitel és az időbeli torzítások felismerése az első lépés afelé, hogy a fogyasztásunk ne a társadalmi megfelelési kényszerről, hanem a valódi jólétünkről szóljon.
A jelen felé torzítás a vásárláskor összességében rontja a személyes jólétet. Nem csupán egyszeri hiba, hanem egy tartós mintázat, amely alacsonyabb megtakarításokhoz és magasabb adósságállományhoz vezet.
A pénzügyi tudatosság fejlesztése az oktatásban elengedhetetlen, mivel az egyének önmaguktól – a mélyen gyökerező pszichológiai mechanizmusok miatt – csak korlátozottan képesek a fenti hibák korrigálására.
