A Krím orosz elfoglalása már tananyag a nagy nyugati katonai egyetemeken

Változik az ukrán-oroszországi szembenállás kijevi megítélése.

Az ukrán fővárosban mintegy beletörődnek, hogy a NATO-tagság elérése nincs karnyújtásnyi távolságban és hogy reguláris, nagy számú NATO-csapatokra ne számítsanak. Emiatt kétoldalú biztonsági szerződésekkel keresik a kiutat, igyekeznek pozíciószilárdítást elérni.

E tekintetben elsősorban a szomszédos lengyelekkel és a Fekete-tenger medencéjében számottevő erőt képviselő törökökkel működnek együtt.

Mindkét országgal a katonai-biztonsági kooperációt kiegészíti a hadiipari együttműködés szorosabbra fűzése.

Ugyanakkor mind az új lengyel, de kiváltképpen a török fegyverrendszerek kulcsfontosságú elemei, például a török Bayraktar TB2 drón elektronikus irányítási-távközlési-, szenzorrendszere amerikai fejlesztésűek, esetleg gyártásúak. Míg a lengyelek nagy mértékben Moszkva-ellenesek és minden erejükkel a maradék szovjet-orosz fegyverrendszerektől való megszabaduláson gondolkodnak, addig a törökök jó kapcsolatokat ápolnak az Oroszország Föderációval (OF) is. Modern fegyverrendszereket, például Sz-400-as Triumf rakéta-, és légvédelmi eszközöket vásárolnak Moszkvától.

Milyen fegyvereket kaptak Nyugatról az ukránok és ezek mennyiben befolyásolhatják az esetleges Ukrajna – Oroszország katonai összecsapás kimenetelét? Egy mondatban a válasz: lényegesen nem befolyásolják.

Ugyanis sem a Nyugat (NATO) által eddig szállított fegyverek mennyisége, sem jellege, sem pedig hatékonysága nem borítja fel az erőviszonyokat a két hadsereg között, az Oroszországi Föderáció csapatai számára.

Vélhetően az volt a Nyugat szándéka, hogy fegyverszállításokkal demonstrálja elkötelezettségét Ukrajna mellett. Ám olyasmit és annyit, ami az ukránokat esetleg meggondolatlan lépésekre sarkallta volna, nem adtak Kijevnek. 

Eleddig az ukránok nem kaptak és nem is ígértek nekik nehézfegyvereket, harckocsikat, harci repülőgépeket, helikoptereket.

Ugyanakkor csaknem négyezer tonna amerikai fegyvert szállítottak-szállítanak – légi úton - Kijevnek. Ebből körülbelül hétszáz tonnányi már megérkezett rendeltetési helyére, jelentette az RBK-Ukraina portál a kijevi védelmi minisztériumra hivatkozva.

Sem a kijevi védelmi minisztérium (MOU),sem az amerikaiak nem adtak részletes listát a beérkező-beérkezett fegyverekről.

Ukrajna és az OF - mindkét szemben álló ország fegyveres erői sokat változtak az elmúlt két évtizedben.

Oroszország különösen a harmadik-negyedik Putyin kormányzási ciklus során radikálisan átalakította fegyveres erőit. Mindenek előtt létszámot csökkentett. Ez a folyamat minőségi változásokkal, mind a harceszközök, mind a stratégia-taktika modernizálásával is járt.

Az „eredmény” az új oroszországi hadsereg képességeinek demonstrálása: a Krím 2014-es, gyakorlatilag vértelen elfoglalása – ami már tananyag Sandhurstben, Annapolisban és Saint-Cyrben, a vezető nyugati katonai felsőoktatási intézményekben. 

Az Oroszországi Föderációban (OF) a kötelező katonai szolgálat jelenleg férfiaknak 12 hónap.

Ez 1996-2006 között 2 év volt, 2008-tól 12 hónapra csökkent.

Ukrajnában az egyetemet végzettek 12 hónapot, akiknek nincs felsőfokú végzettségük 18 hónapot töltenek kötelező katonai szolgálatban – békeidőben. Ma az OF fegyveres erőinek felkészültsége, fegyverzete nem említhető egy napon a rendszerváltás, a kilencvenes évek jelcini korszakának lepusztult, korrupcióba süllyedt hadseregével.

Ugyanakkor Ukrajna védőerői is sokat fejlődtek a 2014-15-ös időszak óta. A Nyugat sok-tízmilliárd dolláros segítséggel támogatta a kelet-ukrajnai szeparatisták, a Krím elcsatolása miatt Moszkvával szembefordult ukrán vezetést. A segélyek tekintélyes része a hadsereg ütőképességét javította. 

Ukrajna – Belorussziával együtt - valaha a Szovjetunió egyik hadiipari központja volt.

Az ukránoknál összpontosult a szovjet fegyvergyártási kapacitás több mint egyharmada.

Ukrajnában gyártották például a Szovjetunió stratégiai, tízezer kilométernél nagyobb hatótávolságú nehéz ballisztikus rakétáit. Sok közülük ma is hadrendben van. Például az R-36M Satan/Vojevoda, a hidegháború legnagyobb interkontinentális ballisztikus rakétája, amely 28 - egyenként két Hiroshima erejű – nukleáris robbanófejet szállíthatott, amivel egyetlen Satan egy közepes méretű országot el tudott volna pusztítani. 

A Juzsmash (mai nevén Pivdenmash) rakétagyár Dnyiproban a Szovjetunió egyik legfontosabb stratégiai hadiipari központja volt.

Több mint 62 ezer ember dolgozott a legszigorúbb biztonsági intézkedések mellett. Itt gyártották a többi között a legtitkosabb szovjet rakétafegyvereket, a többi között a „Halott Kezet”, a Perimetr-rendszer rakétáját, amelynek az volt a feladata, hogy

a Szovjetunió/Oroszország katonai infrastruktúrája megsemmisülése esetén az űrből egy különleges kódolt rádióüzenettel aktivizálja, és a nyugati célokra irányítsa a még működőképes atom-robbanófejes rakétákat.

Amerikának is volt egy hasonló rendszere, az ERCS, amit lecseréltek egy műholdrendszeren alapuló modernebbre.

Egy ilyen Perimetr rakéta még ma is megszemlélhető a Pivdenmash főbejáratától jobbra, egy befásított területen. Emiatt az amerikai katonai hírszerzés óriási – elsősorban hadiipari, technológiai - adatmennyiséghez jutott sok szovjet-orosz harceszközről, amikor 2014 után Ukrajna fordulatot hajtott végre, feladta semlegességét és hitet tett az euroatlanti (NATO, EU) csatlakozás mellett.

Hadfelszerelés tekintetében Ukrajna jóval közelebb áll a volt Szovjetunióhoz, mint a legtöbb kelet-közép-európai állam.

Kiváltképpen nehézfegyverzetének, páncélosainak, páncélozott harcjárműveinek mintegy 90 százaléka szovjet-orosz gyártmány, vagy a Szovjetunióban kidolgozott fegyverrendszerek ukrán továbbfejlesztése.

Erre két példa: a BTR-4E páncélozott csapatszállító jármű és az Oplot, a T-84-es szovjet harckocsi 2008-tól tartó időszakban való továbbfejlesztése. Ugyanez érvényes az ukrán légierőre, amelyben a csapásmérő merev-, vagy forgószárnyas (helikopter) flotta 100%-ban szovjet/orosz alapú vagy gyártmányú. 

Az Oroszországi Föderáció és Ukrajna legtöbb fegyverrendszere egy tőről fakad, ismerős a másik félnek, ennek előnyeivel-hátrányaival szemben. Ezelőtt nyolc évvel Moszkva és Kijev között végképp megszakadtak az amúgy is lefelé tartó hadiipari kapcsolatok. A nagy ukrán hadiipari vállalatok, (Pivdenmash, Lucs, Antonov, Motor-Szics, Ivcsenko-Progressz, Zorja-Mashprojekt) sorvadása felgyorsult, ahogy a fő piacukat, az OF-et elvesztették. A nyugati hadiiparba való betagozódásuk, piacrész-szerzésük eddig nem sok eredményt hozott. 

Az Ukrajnának a Nyugat által szállított-átadott katonai fegyverek (Nem teljes lista)

Lengyelországtól kaptak meghatározatlan számú, vállról indítható (MANPADS) PZR Grom rövid hatótávolságú légvédelmi rakétát. Ezek mára már elavulóban lévő kifutóban lévő fegyvereknek számítanak. Annak idején a lengyelek a még a Szovjetunió idején készített 9K38 Igla fegyverrendszer alapján fejlesztették ki és gyártották. Emellett Lengyelország ismeretlen számú és típusú könnyű felderítő drónt is szállított Kijevnek.

Törökországtól legalább félszáz Bayraktar TB2 felderítő-csapásmérő drónt vásároltak és újabb szállítmányokat várnak. A drónokkal együtt kaptak a törököktől a külön a Bayraktarokhoz kifejlesztett könnyű, rövid hatótávolságú irányítható rakétákat. Továbbá megállapodtak, hogy Ukrajnában közös vállalatot alapítanak a Bayraktar TB2-esek gyártására. Ám a Bayraktar TB2 sem csodafegyver. Lassú, rosszul manőverezik, könnyű észlelni és a szemben álló, oroszországi erőknek igen hatékony elektronikus hadviselői eszközei vannak semlegesítésére.

Észtország, Lettország és Litvánia hatóságai 2022. január végén közös nyilatkozatban ígértek többtucatnyi FGM-148 Javelin páncélelhárító rakétát és FIM-92-es Stinger rövid hatótávolságú, vállról indítható légvédelmi rakétát.

Csehország több mint négyezer nagy kaliberű (vélhetően 152mm-es) tüzérségi gránát szállítását helyezte kilátásba az ukránoknak. A cseheknek ez akár jól is jöhet: megszabadulnak a régi, Varsói Szerződésbeli (VSz) űrméretekre gyártott gránátjaiktól. Általános gond az újonnan NATO-taggá vált kelet-közép-európai államokban, hogy miként adjanak túl a NATO-fegyverrendszerekre való átállás jelenleg is tartó folyamatában a régebbi, Varsói Szerződés idején használt fegyverektől, a hozzájuk való lőszerektől, például a Kalasnyikovok 7.62x39-es töltényeitől a 152, 122mm-es tüzérségi gránátokig.

Nagy-Britannia 2000 darab NLAW vállról indítható páncélelhárító rakétafegyvert szállított a múlt hónapban Ukrajnába. Ezek korszerű fegyverek, amelyek a „indítsd el és felejtsd el” (fire and forget) elven működnek, a kezelő által kijelölt célt „megjegyzik” és önállóan követik, maximum 800 méterig alkalmazhatók. Svéd konstrukciók, amelyeket kisebb, könnyebb ellenséges erődítmények fala áttörésére is lehet használni. 

Az Egyesült Államoktól kapták a katonai-haditechnikai segítség oroszlánrészét. Ennek részeként mintegy 3000 FGM-148 Javelint, továbbá legalább 200 M141 SMAW-D könnyebb, kisebb bunkerek, vékony páncélzatú harcjárművek elleni, vállon tartott indítócsőből kilőtt rakétafegyvert. 

Kiváló, pontos és hatékony nyugati fegyverekről beszélünk, amelyek legfőbb problémája: nagyon drágák és tárolásuk, kezelésük sem egyszerű. Beleértve szervizelésüket is, amely még nincs megoldva Ukrajna területén. És a Javelinek bonyolult szerkezetek, a rakéta célkereső infravörös rendszere, miként a diplomatatáska méretű célzó-irányítórendszere a Command Launch Unit (CLU), komoly hűtést igényel. Indítás előtt/közben ezt az úgynevezett Dewar-palackkal oldják meg. (A Dewar-palack hasonlít a régebben Magyarországon is használt, kettős falú, de törékeny termoszokhoz). 

Ami az árat illeti, ez bizony fogas kérdés. A Javelin amerikai páncélelhárító rakéták (csak a kilőtt rakéta az indítócső és a CLU nélkül) darabja mintegy 175 ezer dollárba, egy jó kijevi lakás árába kerül. Összehasonlításul: az oroszországi gyártású-fejlesztésű 9M133 Kornet páncélelhárító rakéta, amely nagyjából ugyanazt tudja, mint az amerikai, darabja valamivel több mint hatezer dollárt kóstál. 

Tegyük hozzá, az ukránok az egyik legjobb hadiipari vállalatuk, a kijevi Lucs segítségével kifejlesztették a Szkif (Szkíta) a Javelinekhez hasonló kategóriájú, de azokat több paraméterben, például a páncélvastagság átütőképességében lefőző páncélelhárító rakétát.

Igaz, hogy roppant nehéz (majdnem 100 kilogramm súlyú, szemben a Javelinek 37 kilogrammos súlyával), de haza gyártmány. Ugyanakkor több tényező is a Szkifek ellen szól: az ukrán hadsereg vezetőinek pszichológiai beállítottsága (amerikai rendszer – tehát eleve jobb a mienknél) és a honi gyártási-szervizelési háttér hiánya, vagy gyatrasága. Emellett a nyugati fegyverrendszert készen kapják – és gyakran segélyként, térítésmentesen. 

Summázásképpen: Kijevben láthatóan nem számolnak az erőviszonyokkal. Ukrajna tavalyi bruttó hazai terméke (GDP) hajszálpontosan megegyezett Magyarországéval.

Az Oroszországi Föderáció (OF) 2021-es GDP-je az ukránénak hozzávetőlegesen a tízszerese.

És Ukrajna 1991 utáni történelméből hiányzik az a viszonylagos (katonai-fejlesztési) stabilitás, amit az OF-ben - ítéljük meg akárhogyan is a rendszert – a Putyin-éra hozott. Azaz Ukrajna az OF-val való kompromisszumok nélküli szembenállása sem katonailag sem gazdaságilag nincs megalapozva. És amiről gyakran elfeledkezünk: az ukrán gazdaság általános állapotáról, amit a mindenre kiterjedő militarizáció, a katonai költségek aránytalan emelése eltorzít(ott). Ennek hatását ideiglenesen és egyes lakosságcsoportokat illetően lehet nemzeties propagandával (nyelvtörvény) ellensúlyozni – de ez nem tartós megoldás.