A másfél éves járvány összes ijesztő jelensége meghatározza az olimpiát 

Halasztott események

Tavaly két igen komoly sporteseményt is el kellett halasztani a járvány miatt: egyrészt az olimpiát, másrészt a foci EB-t. A döntés mindkét esetben az egy éves halasztás lett, mondván, azalatt vagy elmúlik a járvány, vagy sikerül annyira úrrá lenni rajta, hogy megrendezhetőek legyenek az események súlyosabb kellemetlenségek nélkül.

A siker

Úgy tűnik, az egyik esetben sikerült ez, a másiknál nem. Kétségtelen, hogy a labdarúgás csak egy sportág (még ha a legnépszerűbb is), így kevesebb sportoló vett részt az eseményen, de miután sok mérkőzés volt különböző városokban, sőt országokban, biztosítani kellett a csapatok és a szurkolók utazását, elszállásolását. Emellett lehetővé vált, hogy egy-egy mérkőzést több tízezren láthassanak a helyszínen, még ha abban volt is eltérés, mennyire lehetett tele egy-egy stadion.

Mindezt leginkább azért lehetett így megvalósítani,

mert Európában az esemény kezdetére annyira előre haladt az oltási program, hogy visszaszoruljon járvány, illetve reális követelmény lehetett, hogy csak a beoltottak lépjenek be a nézőterekre, és maguk a sportolók is túlnyomórészt be lettek oltva.

Nem kellett tesztelni, mozgást korlátozni, embereket hazaküldeni, és főképp az egész járvány egyik legrémesebb intézményét, a karantént alkalmazni.

A kudarc

Az olimpia ezzel szemben úgy indul, hogy az időtartamára a rendező város vészhelyzetet hirdetett, kitiltották a nézőket, buborékba zárták a sportolókat, erősen korlátozva mozgásukat, emellett kizárhatják, hazaküldhetik, és karanténba dughatják őket. Volt is mindegyikre példa már a nyitóünnepség előtt, és végül

nem meglepő módon akadtak sportolók, akik azt mondták, hogy ebből így nem kérnek, börtönolimpián nem vesznek részt, így le is mondták részvételüket.

Oltatlanság

Vajon miért kellett ennek így lennie, egy sikeres foci EB után? A dolognak több oka van, de a leglényegesebb mégis az lehet, hogy a rendező ország, amelyik nem mellesleg a világ egyik legfejlettebb országa és egyben harmadik legnagyobb gazdasága, csak szerény átoltottságot tud felmutatni. Így nem merték a világ minden részéről érkező résztvevőket és nézőket összeengedni a helyi népességgel, sőt, utóbbiakat távol is tartják egy kétségbeesett, a kezdés előtt szűk két héttel hozott döntéssel.

Alacsony átoltottság mellett még arra sem vállalkoztak, hogy az embereket két részre: védettekre és nem védettekre osszák, és az előbbi csoport nyugodtan részt vehessen az eseményeken.

Hogy Japánban miért húzódott el az oltás Európához vagy akár Észak-Amerikához képest, az nem ezen cikk témája, de miután az oltási program kezdete előtt jóval tudták, hogy olimpiát rendeznek, vélhetően máshogy is szervezhették volna a dolgot.

Ennél egy fokkal nehezebb kérdés, hogy miután az egész világról érkeznek sportolók, körülményesebb mindegyiküktől elvárni, hogy be legyenek oltva, bár hozzá kell tenni, hogy miután legfeljebb néhány ezer, a velük utazó stábokkal tízezer emberről van szó, ennyi vakcinát semmiképpen nem lett volna gond összegyűjteni és eljuttatni a résztvevőkhöz. Így mindenki védetten érkezne, fel sem merülne a tömeges tesztelés, vagy pláne a karantén igénye. Persze az újabb variánsok beoltottaknál is okozhatnak gondot, de tömegesen egyelőre sehol nem betegedtek meg súlyosan az oltottak.

Érvek és ellenérvek

Mindezek után kérdés, hogy egy újabb halasztás, esetleg a teljes lemondás a jobb megoldás, vagy egy, a résztvevők számára kvázi börtönolimpia? Erre valószínűleg lehetetlen választ adni, hisz érvek és ellenérvek egyaránt vannak. Ha lemondják, elmaradt volna minden, ami kínos a szervezőknek, és valószínűleg a többség el is fogadná a döntést világszerte, bár épp a jól szervezett foci EB lenne megint csak az ellenpélda.

Az olimpiát ráadásul az utóbbi időben úgy tekintik, mint olyan nemzetközi eseményt, ahol nincsenek ellenségek, minden ország sportolója egyenlő, ha valahol, itt egységes az emberiség.

Ennek a képnek nem tesz jót, hogy korlátozások, kizárások, karanténok vannak.

Korábbi problémás olimpiák

Kétségtelen, hogy két olimpia korábban már áldozatul esett a világpolitikának, bár ez már 40 éve volt, a hidegháború idején. A nyugati tábor 1980-ban úgy döntött, hogy bojkottálja a moszkvai olimpiát az afganisztáni szovjet bevonulás miatt (különösen annak fényében ellentmondásos, hogy Hitler parádéján, az 1936-os berlini olimpián részt vettek).

Négy év múlva az agg szovjet vezető, Csernyenko képtelen volt túllépni szűk látókörű revánsvágyán, és a Los Angeles-i olimpiát bojkottálta: a szovjet blokkon belül csak Románia diktátora, Ceausescu mert neki ellentmondani, így ők részt is vettek a játékokon, szemben a magyar sportolókkal.

Amiért jobb, hogy nem maradt el 

A mostani olimpián szerencsére nem ilyen jellegű a probléma, bár az is elég nagy kitolás egy sportolóval, hogy 8 napra elzárják, mert történetesen a 300 fős repülőn, amivel érkezett, volt egy ember, akinek pozitív lett a tesztje, így itt egyedi a „kitolás” a sportolókkal, nem a fél világra kiterjedően kollektív, mint 40 éve.

Ugyanakkor igen komoly érv volt az esemény megtartása mellett az, hogy a sportolók többsége, miután évekig készültek, mégiscsak részt tud venni,

emellett ugyan a helyszínen nincsenek nézők, de a médián keresztül milliárdos a nézőszám. Mindemellett nem elhanyagolható szempont, hogy így a sportot támogatja az dollárban több milliárdos összeg, amit a reklámozók, szponzorok kifizetnek.