A második világháború óta nem vett fel ennyi új adósságot a világ

A második világháború óta nem nőtt olyan tempóban a világ eladósodottsága, mint a tavalyi évben. Hogy kezelni tudják a helyzetet, a politikai döntéshozóknak nagyon keskeny mezsgyén kell egyensúlyozni, hogy megtalálják a gazdaság kilábalásához vezető helyes utat a magas adósság és a növekvő infláció mellett – írja az IMF-Blogon megjelent cikkében Vitor Gaspar, Paulo Medas, and Roberto Perrelli, a valutaalap közgazdászai.

A második világháború óta tavaly ugrott a legnagyobbat egy év alatt a világ eladósodottsága: az egészségügyi válság és a mély recesszió következtében a globális adósság 226 ezer milliárd dollárra nőtt. Ebben az évben sem sokkal jobb a helyzet, hiszen most a kormányoknak a rekordmagas állami és magánadósság-szintek, valamint növekvő infláció mellett kell megküzdeniük az új vírusmutációkkal.

Az IMF legfrissebb adatai szerint tavaly a globális adósság 28 százalékponttal, a GDP 256 százalékára emelkedett.

Az állami szektor adósságának változása a GDP százalékában (forrás: IMF)

Az IMF ábráján látható, hogy a járvány utáni helyreállítás idején az adósság növekedése több mint a 2009-es válság idején.

Az új adósságok valamivel több mint felét a kormányok által felvett hitelek tették ki, és ennek eredményeként a globális államadósság-ráta rekordszintre, a GDP 99 százalékára ugrott. A nem pénzügyi vállalatok és a háztartások magánadóssága is új csúcsot ért el.

Kiemelendő Kína eladósodása, különösen az ingatlan és építőipari szegmensben, melynek problémáiról és csődhullámról ebben az elemzésben olvashat bővebben.

Az országok költségvetései adósodtak el leginkább

Az adósság növekedése különösen feltűnő a fejlett gazdaságokban, ahol az államadósság a 2007 es 2020 között a GDP körülbelül 70 százalékáról annak 124 százalékára emelkedett. Ugyanebben az időszakban a magánszektor adóssága ennél mérsékeltebb ütemben, 164 százalékról 178 százalékra emelkedett. 

Az államadósság ma a globális adósság közel 40 százalékát teszi ki, ami az 1960-as évek közepe óta a legmagasabb arány. Az államadósság 2007 óta tartó felhalmozódása nagyrészt a két nagy gazdasági válságnak – a 2008-as globális pénzügyi válságnak, majd a COVID-19 világjárványnak – tudható be.

Az adósság dinamikája azonban jelentősen eltér az egyes országokban. A 2020-as 28 billió dolláros adósságnövekedés több mint 90 százaléka a fejlett gazdaságokban és Kínában képződött. Ezek az országok az alacsony kamatoknak és a központi bankok intézkedéseinek – beleértve a nagy állami vásárlásokat is – köszönhetően növelni tudták az állam- és magánadósságot a világjárvány idején.

Fókuszban a kamatemelések

A legtöbb fejlődő gazdaság azonban csak korlátozottan, és jellemzően magasabb kamatok mellett fért hozzá a forrásokhoz.

A fejlett gazdaságokban a járvány miatti gazdasági összeomlás tavaly hozzávetőlegesen akkora plusz állami kiadást generált tavaly, mint a 2008-as válság két éve alatt: 19 százalékponttal nőtt annak nagysága. A mostani válság eltérő jellegét mutatja, hogy ezzel szemben a magánszektor adóssága majdnem kétszer annyival ugrott meg, mint a globális pénzügyi válság idején.

A világjárvány idején a kormányok és a központi bankok az életek és a megélhetés védelme érdekében támogatták a magánszektor további hitelfelvételét.

A feltörekvő piacok és az alacsony jövedelmű fejlődő országok sokkal szigorúbb finanszírozási korlátokkal szembesültek, de az országok is között nagy különbségek mutatkoztak. A kínai adósság növekedése önmagában 26 százalékát tette ki a globális adósságnövekménynek.

Mindazonáltal mind a feltörekvő piacok, mind az alacsony jövedelmű országok adósságrátája jelentősen növekedett a globális GDP zuhanása következtében. Az államadósság a feltörekvő piacokon és az alacsony jövedelmű országokban egyaránt rekordmagasságot ért el.

Az adósság növekedése azonban felerősíti a sebezhetőséget, különösen a finanszírozási feltételek szigorodásával. A magas adósságszint a legtöbb esetben korlátozza a kormányokat a kilábalás támogatásában, a magánszektort pedig a beruházások középtávú növelésében.

A monetáris és fiskális politika összhangjának köszönhetően a válság idején a jegybankok a lehetséges határokig csökkentették a kamatokat, hogy támogassák a kormányok erőfeszítéseit, a gazdaság talponmaradását. Most pedig, a növekvő infláció idején emelni kell a kamatokat a pénzromlás tempójának csökkentése érdekében, ez azonban visszafogja a kilábalást, illetve a növekedést. 

Ezért most a világ jegybankjainak nagyon keskeny mezsgyén kell egyensúlyozni, hogy a kamatemelés lassító hatása ne ölje meg a kilábalást, hiszen a  pénzügyi feltételek szigorodása mellett a válság idején a gazdaságba öntött pénz egyre vékonyabban csordogál, ami tovább gyengíti a kilábalást.