A megtépázott ékszerdoboz: Kassa

Kassa télen ködben és sárban valamint forró nyári napon is nyüzsgő város, amely tíz évvel ezelőtt elnyerte az Európa Kulturális Fővárosa címet. A kreatív ipar és az információs technológiák fejlesztésének támogatása révén 2017-ben csatlakozott az UNESCO Kreatív Városok Hálózatához, amikor megkapta az UNESCO Alkotó Médiaművészetek Városának státuszt.

Ezután szintén elnyerte 2019-ben az önkéntesség európai fővárosa címet, így történelmileg az első város lett Közép-és Kelet-Európa országaiból - Barcelona, Lisszabon, London, Sligo és Aarhus után pedig a hatodik európai város -, amely megkapta ezt a rangos díjat.

Nem csoda, hogy tele a takaros Fő utca azaz a központi rész, megannyi emlékkel és emlékművel, építészeti remekművel.

A műemléképületek, rezidenciák, cirádás ablakok és ajtók, divat- és élelmiszerkereskedők és egyéb szolgáltatók portáljai váltják egymást, kizökkentve az egységet egy-egy múltidéző szocreál tömbbel.

Ilyen-egy olyan stílus. Csehszlovákiából marad a műemlékek közt?

Hát persze, hogy mindenhová beírta magát az egykori csehszlovák építészet, különösen a külterületeken, ahol pláza, stadion, műemléképület, fémmel borított irodaház "pöffeszkedik" egymás mellett, fájó történelmi emlékeket tépkedve.

Kassával kapcsolatban kettős érzésem van, főként akkor, amikor tudom, hogy valaki ért magyarul, csak nem hajlandó megószalni.

Pedig ez a Budapesttől csupán pár száz kilométerre lévő város Szlovákia keleti központja telis-tele magyar gyökerekkel. Bizonyítandó, Magyarországnak Szlovákiával van a leghosszabb határa, amelynek hossza 654 kilométer. Míg tíz éve még csak 16, az idei év végére már közel negyven átkelési lehetőség van.

Jelenleg Szlovákia a harmadik legfontosabb kereskedelmi partnerünk, 17 milliárd euró volt a tavalyi kereskedelmi forgalom.

Az időben messziről jutottunk idáig. Kassa anno Abaúj-Torna vármegyeszékhelye volt, a politikai, gazdasági, kulturális és egyházi élet kiemelt övezete.

Ma sincs ez másként, a terület fontosságát szemlélteti, hogy a kassai római katolikus főegyházmegye, a kassai görögkatolikus egyházmegye, a Michalovce-Kassa ortodox egyházmegye és a Szlovák Köztársaság Alkotmánybíróságának székhelye.

Kisiskola Kassa aglomerációs övezetében: nyugalom és béke a vallás jegyében, karácsonyra hangolódva

Nem hiszem, hogy annak aki magyarként Kassára látogat, ne szorulna össze a szíve, hiszen a várost a trianoni békediktátumnak „köszönhetően” elcsatolták tőlünk. Igaz, kis időre az 1938-as első bécsi döntés segített, ugyanis visszakerült Magyarországhoz, ám a második világégéskor 1941-ben lebombázták, amely után Magyarország hadat üzent a Szovjetuniónak.

Kár érte, lassan elporlad ez a csoda. Háttérben az éles váltás - győz az eklektika

Három évvel később a szovjet hadsereg foglalta el, így Kassa ismét Csehszlovákiához „csatolódott”, majd 1945-be itt hirdették meg a Beneš-dekrétumok néven hírhedt kassai kormányprogramot, amely a csehszlovák nemzetállam megteremtése érdekében az ország területén élő németek, és magyarok kollektív bűnösségét rögzítette.

Halmozottan hátrányos, fájó helyzet. Tehát aki Kassára kirándul, az egy furcsa sorsú, építészeti és irodalmi, képzővművészeti kultúrában gazdag helyre látogat, históriát, emlékeket szaggatva.

Ám nem csupán történelmi merénylet, zenei gyilkosság is ért. Ez utóbbi néhány napja.

A karácsonyi vásárban végtelenítve két örökzöld sláger üvölt a kandeláberekre aggatott hangszórókból: ha itthon eddig nem, ott most biztosan belém égett a Wham! Last Christmas, illetve Mariah Carey, All I Want for Christmas Is You kellően bárgyú opusza. Ha kivetítő is lett volna, fix a Reszkessetek betörőket vetítené a „kreatív” rendezvényszervező.

Amikor a konkurenciát megüti a guta: a kürtöskalácsos előtt hatalmas a sor

Nem rajta múlt, de az emberek mégis mosolyognak, egyszerűen csak jól érzik, pontosabban jól tudják magukat érezni a forgatagban.

Kondérban készül a hadseregnek való forralt bor: nincs ám vizezés! 

Apa-anya-gyerek a nap végén sem üvölt egymással, nincs savanyú uborka ábrázat sem.

Béke van, szelfizés a köbön, evés-ivás baráti társaságok mulatozása.

Ennyi vidám embert karácsonyi forgatagban nem láttam még. Lehet a kevéssé vizezett forralt bor és puncs teszi?

Ételből és italból ugyanaz a kínálat mint nálunk Budapesten, az ár viszont negyed- és feleannyi! Viszonyítani és mindent átszámolni természetesen felesleges, hiszen kisebb városról van szó mint Budapest, az árusok is - vélelmezhetően - kevesebb bérleti díjat fizetnek.

Ha már matekozás, inkább a mi Óbudánk jöhet szóba, ahol a főtéren kétszáz-négyszáz forint decinként a tea, a forralt bor háromszáz-hatszáz/deci, a lángos pedig ezertől kaphatót. Ezzel szemben Szegeden, négy platnin sütött lángos tízezer. Ki érti ezt?

Szomorú, hogy rengeteg ételmaradék kerül a kukába és sajnos a földre is. Budapesten kisebb a pazarlás.

Igazi kulináris kincsvadászat a hajléktalanoknak, akiből láthatóan kevesebb tengődik a kassai utcákon, mint itthon. A fagyos levegő miatt jéggé dermedt lángoscafatok, hurka- és csülökdarabok borítják a macskakövet. Rossz látvány.

A Fő utcában lévő ingatlanok közül több is jó jó kézbe, a magyar államhoz került.

Érdekesség, pontosabban szuper kezdeményezés, hogy a magyar kormány egyre több kassai műemléképületet vásárol vissza és újít fel eredeti pombájába. Ékes példa erre a legutóbbi őszi tranzakció, ugyanis nemrég a sétány közepénél elhelyezkedő Csáky-Dessewffy-palotába költözött át a magyar konzulátus.

A Márai Bisztró is csodás lett és jóval több mint „bisztró”.

A Fő utca 42-es szám alatti ingatlan pár hónapja a Külügyminisztériumhoz tartozik.

Korábban itt volt a híres Megay cukrászda, majd később a Carpano is.

Beszélik, sok a fanyalgó, hogy a magyar államé lett az ingatlan. Értékmentés és műemlékvédelem a kulcsszó

Az ételek fantasztikus költemények, az árak viselhetők. Az étlapon olyan klasszikusok is szerepelnek, mint a Szegedi halászlé, Gulyásleves, Rákóczi túrós. Az árak többsége 10 és 25 euró között mozog, a mennyiség sem kevés, az ízek pompásak.

Vaddisznóragu leves és gulyás - Kiváló minőség, szép tálalás

Ha valakinek kétsége lenne, hogy a „Külügy csupán marketing ürügy”, érdemes megfordítani az asztali lámpát és megnézni a leltármatricát.

Szerencsére magyarul sokan értenek – ez maradjon is így. Az viszont fájt, hogy a szuvenírboltban vagy száz különféle hűtőmágnes egyikére sem bírták felírni a "Kassa" szót magyarul, az összes portékán szlovákul szerepelt a város neve.

Hosszasan lehetne sorolni a felemás hatásokat Márai Sándor városával kapcsolatban, ezek zömmel a történelemre vezethetők vissza.

Szomorú, hogy a statisztikák szerint – amelyet a Magyar Média Mecenatúra idéz, míg 1910-ben Kassa lakosságának háromnegyede vallotta magát magyarnak, a legutóbbi adatok szerint már csupán 2,6 százalék. Volt olyan is, aki a népszámláló kérdésére azt felelte: nemzetisége: „kassai”.

Az ottani magyarság az egyik legveszélyeztetettebb és legdrámaibb múltú mélyszórványunk, amely napi harcot folytat azért, hogy ne tűnjön el végleg. Ha Kassára látogatunk, nem lesz nehéz jól érezni magunkat, gyönyörködni a látnivalókban. Ám ezt tartsuk szem előtt!

Fotók: Növekedés.hu