Krakkó lüktet, tömeg van, alig lehet lépni a belvárosban, ám a látnivalók mindenért kárpótolnak. Zakopaneban hajszolják a turisztikai bevételt, de mindezt milyen áron? Mindenki döntse el maga, akárcsak azt, hogy kell e tartani az egykor híres lengyel-magyar barátság megingásától. Cseppet sem objektív útleírás és élménybeszámoló.
Évek óta készültünk Krakkóba és Zakopanéba. Ezúttal tényleg lefoglaltunk egy négynapos utat Auschwitz érintésével, busszal: hát persze, hogy akkor, amikor a több száz éves lengyel-magyar barátság fogaskerekébe némi homokszem került. Pedig közös dátumunk is van: a magyar Országgyűlés 2007. március 12-én, a lengyel Szejm március 16-án nyilvánította ünnepnapnak március 23-át.
Hogy miért lett feszült a viszony a lengyelekkel, nem nehéz kitalálni, az ukrán-orosz háborúhoz vezetnek a geopolitikai szálak. Nem volt véletlen tavaly, hogy egyes lengyel irodák törölték a hazánkba való beutazásokat – állítólagos orosz barátságunk kapcsán.
Geopolitikai harc: készültség a lengyel seregben (Fotó: Wikipedia)
Az adok-kapok csúcsa az volt, amikor egy évvel ezelőtt a magyar nagykövetségre ürülékkel teli csomag érkezett, épp ki tudja hányadik diplomáciai botrány idején. Jó hír, hogy pár napja kiálltunk egymás mellett az Európai Parlamentben, közösen elutasítva a migránsok befogadására tett javaslatot.
Nem mondom, hogy a fentiek tükrében indulás előtt nem cikáztak a fejemben a gondolatok, hogy ér-e atrocitás bennünket és milyen lesz a fogadtatás.
A helyzet azonban a turista számára megnyugtató: szerencsére nyomát sem láttam híradásokban hallott magyarellenességnek.
Bárhol, bármikor megállhattunk, korzózhattunk, vásárolhattunk, beszélgethettünk, kávézhattunk, ehettünk-ihattunk. De háború van a szomszédban. Globálisan érezhető a feszültség felekezettől, bőrszíntől függetlenül. Minden országban ez van, nem lengyel-magyar sajátosság. Nehéz ezt elmagyarázni, útleírásomban nem is hivatott. De vissza Krakkóhoz!
A város a Visztula partján terül el, a folyó felső részén. Közelében a Kárpátok északi nyúlványai kapaszkodnak, de maga Krakkó területe síkvidékű.
Mindössze a Wawel domb emelkedik néhány tíz méterre a folyó fölé. Rögtön az első benyomás: amerre nézek, tisztaság van. Megtudom, ez nem véletlen. Krakkó Európa egyik legtisztább, legzöldebb városa, a szemetet az utcai kukákból naponta többször ürítik.
Nem önti el a kukák környékét sem bűz, sem kosz. Lenne mit tanulnunk!
A zöld városhoz tartozik, hogy Krakkóban közel 40 park található, amelyek összesen 320 hektáron terülnek el.
A legismertebbek a Planty és a Visztula sétány. Ez utóbbi mentén rengetegen pihennek pokrócon, a fiatalok és idősek valóban magukénak érzik a területet és beveszik minden szegletét. Akárcsak rollerrel, kerékpárra és minden más kétkerekűvel.
Migránst Krakkóban nem láttam, egy hajléktalannal találkoztam, de ő sem kéregetett, elvolt a maga kis világában.
Dugó persze itt is van, ám a legbelső rész nagyjából autómentes – ez sokat segít.
Dugó, higgadtak az autósok. A gyalogosnak elég a zebrára ránézni, máris átengedik
Azt sem bánom, hogy nem a belvárosban laktunk: pihenni nem lehet a nonstop nyüzsgéstől, japánok, kínaiak, olaszok, spanyolok és németek vannak döntő többségben, magyar szót is hallani bőven.
Kimondottan jó – és olcsóbb – a külső kerületben megszállni: látni a szatyrokkal munkából hazatérőket. Megérezni a mindennapokat. Véleményem szerint a helyiek „kémlelése” szuper foglalatosság, így látható igazán egy-egy nép, egy-egy ország igazi arca.
Apropó ország arca: persze, hogy az árakon keresztül is kémlelünk.
Tanács: próbáljuk a lehetőségeinkhez mérten jól érezni magunkat és nem pillanatonként forintosítani az ásványvíz (minimum: 0,90 złotytól/liter), a presszókávé (9-10 złotytól), Pierogi az olasz ravioli megfelelője (12 darab 22 złotytól), és a népszerű sör a Tyskie (2,70 złotytól/doboz) árát. Meg persze a híres Żubrówka vodkát, amelyből a 0,7-es változat 28 złotytól indul.
Itallap egy átlagos étteremben
Alap az ötfogásos kóstoló 30 ezer forinttól indul
Infláció a háború miatt a lengyeleknél is van, és az áfa mértéke is más. Ott kisebb, nálunk nagyobb mindkettő. Valóban: sok-sok élelmiszer és tartós fogyasztási cikk olcsóbb a lengyeleknél.
Ha már az evés-ivásnál tartunk, nem szabad úgy eljönni, hogy nem próbáljuk ki a helyi ínyencségeket.
Ettünk pierogit, főtt és sült formában, sajtos túróval, illetve darált hússal töltve. Ez leginkább az olasz tortellinihez hasonlít, azzal a különbséggel, hogy jár hozzá (jobb helyeken) ecet és tejföl, amely mártogatósként szolgál.
Alapétel a pierogi - pirított formában (forrás: Wikipédia)
Érdemes megkóstolni a pierogi betéttel turbózott savanyú céklalevest, azaz a Barszcz Czerwony-t. Természetesen a kis kolbászokat – Kiełbasa – illetve a mindenben kaprot tartalmazó ételeket, a fantasztikus ízű savanyított uborkát, és a savanyított rozslisztből készült levest, a żureket. Kaptunk olyan pörköltet krumplilángossal (nálunk lapcsánka) amelybe a szakács még a lelkét is belefőzte. Isteni volt, nem beszélve a forró almás pitéről, amelyhez vaníliafagylalt dukált.
És ott Kompot! A nemzeti alkoholmentes ital, mezei gyümölcskompót leve és mindenhez jár (persze nem ingyen), többnyire almából és bogyós gyümölcsből.
Vigyázat cukorbetegek: édes a nedű, magas a hozzáadott cukor mennyisége.
Hogy ne csupán osszunk-szorozzunk valamint együnk és igyunk, essék szó a legfontosabb krakkói látnivalókról is.
Kihagyhatatlan a zsidó negyed, amely több szempontból is érdekes és megosztó.
Az egyik szempont a történelem szomorú szelete – ismerjük. Krakkó keleti városrésze hosszú éveken át pusztult, számos épülete lakhatatlanná vált, sok ma is romos. Lehangoló.
Stílusok, nézetek, értékek - jelen és múlt a krakkói zsidónegyedben
A másik szempont az itteni hippiélet, illetve az underground művészet.
A graffitik szinte mindent betakarnak. De tényleg mindent, kívül és belül.
Aki nem be- és elfogadó, az nem biztos, hogy jól érzi itt magát.
Korábban a kerületet inkább tartották veszélyesnek, mint érdekesnek. Egykori hangulatát az utóbbi két évtizedben kezdett felújításokkal próbálják visszaidézni.
Több ingatlant renováltak, rengeteg étterem, bár és kávézó, söröző, valamint könyvesbolt és galéria működik a krakkói zsidónegyedben.
Nekem nem jön be az efféle erőltetett „művésztanya” a maga fojtó nyüzsgésével. Mást kerestem.
A történelem rettenetes nyomai után fürkésztem, nem volt nehéz. Szinte hallottam a háborús sikolyokat, a teherautókra terelt asszonyok és gyermekek sírását, a katonák cipőtalpainak kopogását, a puskatus koppanását a fejeken. Máskor meg éreztem a csendet az üres és sötét macskaköves utcákon. Nyomasztó hely – de látni kell, az utazási irodák kínálatában kötelező elem.
Krakkóban minden út – pókhálóként – az óriási, középkori stílusú főtérre vezet, amely bővelkedik látnivalókban. És galambban.
A kéttornyú Mária templom - Akár Velencében is lehetnénk a galambszámot illetően
Ilyen például a fantasztikus kéttornyú Mária templom, illetve a Sukiennice, azaz az egykori posztócsarnok, amely az ország egyik fő textilelosztó-központja volt egykor. Most egyszerűen bazár, akárcsak Isztambulban, olyannyira, hogy első látásra nincs is különbség az először idelátogató számára.
A kínálat vegyes. Az egyedi kézműves termékek, ékszerek aranyárban. Cserébe tényleg csodásak.
Az árusok barátságosak, alkudni lehet. Egy-egy szép autentikus borostyánkarkötő hozzávaló fülbevalóval nincs 100 złoty alatt, bár inkább jóval felette.
A Posztóházból (bazárból) kilépve a Rynek Glówny-ra, azaz az óriási főtérre jutunk. Ez egykor Európa legnagyobb főtere volt, ma a város egyik legfrekventáltabb, középkort képviselő része.
Főtér, háttérben a Posztóházzal
Itt is számos látnivaló található: például a kéttornyú Mária templom, a Szent Adalbert templom, és a már keresztül-kasul bejárt Posztócsarnok is.
Krakkó történelmi városnegyede szerepel az UNESCO világörökségi listáján is.
A város 2000-ben elnyerte az Európa kulturális fővárosa címet is, amely nem csoda, hiszen közel 6000 műemlék, negyven múzeum várja a vendégeket.
A belvárosi séta alkalmával nem szabad, pontosabban nem lehet kihagyni a Wawel-t, amely 1978 óta szintén a világörökség része. Ennek a Wisztula bal partján található reneszánsz stílusú épületegyüttesnek a részei például a Királyi palota, a Székesegyház – ez utóbbi a királyok, elnökök, fontos személyek temetkezőhelye is.
Wawel - Királyi palota
Bejárására érdemes egy teljes délutánt szakítani, akkora, illetve annyi az információ.
Híres a Zsigmond-tornyot is érdemes megmászni – a látvány magáért beszél, a harang hangja több tíz kilométerre elhallatszik.
Fontos információ, hogy Krakkóban is – akárcsak más lengyel turisztikai központban – sok helyszínre előzetes belépő kell, pontos időpontra szóló látogatójegy váltható – érdemes tehát tartani a tempót. Oka, hogy ez Európa egyik leglátogatottabb városa, szépsége Prágához hasonlítható leginkább.
A galambetetés Krakkóban "nemzeti sport" - Tisztaság a kukák mellett
Érdemes megcsodálni az óvárost körülvevő városfal maradványát is a Flórián kapuval illetve a héttornyú erődítménnyel, csak úgy, mint a gótikus stílusú, az 1364-ben alapított Jagelló egyetemet, amelyet a világ legrégebbi felsőoktatási intézményeként tartanak számon.
A Jagelló egyetem udvara
Összességében Krakkóról elmondható, hogy a nevezetességek bejárása közben észrevétlenül telnek a napok.
Ha Krakkó, akkor Auschwitz-Birkenau Múzeum. Pár hete azonban fontos változás történt!
Az emlékhely új látogatói központot nyitott meg (Więźniów Oświęcimia 55, Oświęcim, 32-600). Innen indul és itt is ér véget minden látogatás. Tehát a régi látogatói bejárat megszűnt.
Sokkoló az új látogató-központ! Ha ez volt a cél már a bejáratnál, akkor telibe talált.
Befelé!
A bejárati betonfalanszter rettenetes, a beléptetés még a repülőtéri biztonsági ellenőrzésnél is szigorúbb. Táskaátvilágítás, elektromos kapu, nadrágöv-levétel. A vendég a zsebből mindent kipakol és bemutatja valamilyen fényképes igazolványát! Egy darab A/4-es lapnál nagyobb táska nem vihető be – ezt érdemes figyelembe venni.
Valahol érthető a szigorítás, áldoztak már itt becsempészett bárányt, vetkőztek meztelenre, volt mindenféle performansz, táblalopás, feliratlopás, kegyeletsértés.
Nem csoda hogy minden négyzetcentiméteren egyre több a kamera. Ezzel számolni kell, illetve azzal is, hogy nem mindenütt lehet fotózni.
A Birkenau tábornál számomra az egyik legsokkolóbb az a vagon volt, amelyben a rabokat ide a haláltáborba szállították. A szerelvényből egy a peron mellett megtekinthető. Persze minden sokkoló itt – a kiállításnak pont ez a célja.
Amikor Auschwitzban jártunk esett az eső, amely még nyomasztóbbá tette az amúgy is szomorú hangulatot.
Zakopane: íme, Lengyelország téli fővárosa nyáron, amely igazi kis ékszerdoboz.
Gubałówka csúcs: tolongás, emberáradat, bevételhejszolás - cserébe kárpótol táj
Mozdulni itt is nehéz, amely nem csoda, hiszen a táj lenyűgöző. Nem szabad kihagyni a Gubałówka csúcsra való feljutást a még szebb panoráma érdekében. A felvonó ára 25 złoty személyenként oda-vissza.
Szintén kihagyhatatlan a piac – nem is nagyon lehet a központi, nagy felvonóhoz más útvonalon eljutni, ahol a várakozási idő legalább tíz perc, ám a sor gyorsan fogy.
A sajtok errefelé híresen finomak, kézművesek, füstöltek, simák, ízesítettek, juh-, tehén- és kecsketejből.
Láttam rengeteg birkaszőrt/bárányszőrt nyomokban sem tartalmazó „bekecset”, „papucsot”, „pulóvert” igazinak kikiáltva. Tipp: elég megszagolni, a turpisság máris kiderül. Szintén kiábrándító a „kézművesnek” árult faragott faemlék – Ez is Made in China.
Nem állítom, hogy errefelé nem lehet igazi, autentikus ajándékot kapni, de azt ne a hűtőmágnesek a műanyag ugató kiskutyák, a vízi pisztolyok és a bőrként reklámozott műanyagpapucsok közt keressük.
Tehát rengeteg a hamis „portéka”, sajnos több mint az igazi.
Szó szerint vurstli a hangulat, köszönhetően a piac szomszédságában található óriáskerekes, mutatványos, dodzsemes bazárnak. Ha ezen az eklektikus giccsdömpingen átrágtuk magunkat és az embertömegről sem veszünk tudomást, akkor a táj szépsége és az ózondús levegő valóban mindenért kárpótol. A városka ugyanis a Magas-Tátra lengyel részének legfontosabb helyszíne, egyben a lengyel-szlovák határ mindkét oldalának legnagyobb olyan városa, amely közvetlenül szomszédos a Tátra ívével.
Fényvédőkrémet érdemes vinni, a Gubałówkán két óra alatt 1100 méteren, garantált a leégés.
A csúcsról számos turistaösvény indul például Poroninba, Ząbba, és a Kościeliska-völgybe.
Érthető, hogy miért itt, Zakopenéban van a síelők paradicsoma. Zakopane gyakorlatilag az évente idelátogató hárommillió emberből él.
Összességében elmondható, hogy Krakkó és környéke kötelező turisztikai elem, legalább egyszer vagy jó sokszor.
Szerencsére élénken jelen van a lengyel származású szent II. János Pál pápa emléke, a hagyományok tisztelete és a barátság.
Utunk végén örömmel állapítottuk meg, hogy nem kell tehát attól tartani, hogy ne lenne mostanság is kellemes időtöltés egy ehhez hasonló lengyelországi kiruccanás.
