A Netflixen ezeket a rémisztő filmeket tényleg érdemes megnézni
ElemzésekMivel Amerikában már külön horror műfajra specializálódott streaming szolgáltatók is vannak, akik alaposan bevásároltak az ijesztgetős mozik filmjogaiból, ezért az utóbbi időben a Netflix kénytelen volt levenni a kínálatából egy rakás horrorfilmet. Ebben a műfajban már nem könnyű érdekes darabokat találni náluk, de mi segítünk a választásban.
Oculus
A különféle kísértetfilmekkel lassan Dunát lehetne rekeszteni. A túlnyomó részük ráadásul meglehetősen unalmas. Ezért is számít kellemes meglepetésnek az Oculus, amely ugyan lassú folyású, a hangulatépítésben mégis kifejezetten jeleskedik.
Egy nőről szól, aki igyekszik bebizonyítani, hogy a bátyja valójában nem követett el gyilkosságot, mivel a kérdéses bűncselekményért egy természetfölötti erő a felelős.
Drakula
A Keresztapa trilógiát és az Apokalipszis most-ot is rendező Francis Ford Coppola a hosszúra nyúló pályafutása alatt egy egészen sajátos horrorfilmet is rendezett.
A Drakulánál úgy tűnik minden beállítást úgy akart megkomponálni, mintha egy festményt készítene.
Mozija kész vizuális ötletparádé: a villámok úgy csapnak le mintha karmok lennének, az erdélyi Dracula gróf kastélya pedig úgy néz ki mintha a hírhedt vámpírt ábrázolná, amint egy trónuson ül.
Eleve a rendező ötlete volt, hogy a fizika szabályai is boruljanak fel ha egy vérszívó felbukkan. A cseppek körülöttük néha felfelé esnek és az árnyékok is külön életet élnek. Aki egy egyedi filmélményre vágyik, annak mindenképp érdemes próbát tennie Coppola Drakulájával.
A keresésnél érdemes figyelembe venni, hogy Drakula címen a Netflixen van egy kevésbé jól sikerült TV-sorozat is. Ha lehet ne azt indítsuk el.
Az utazás
Egy házaspár nekiindul egy szép vidéki útnak, aztán alaposan meglepődnek, amikor kiderül, hogy mindketten pont ugyanazzal a tervvel készültek a kiruccanásra: meg akarták ölni a másikat.
Igazi műfajsaláta ez a film. Kicsit vígjáték, kicsit dráma, kicsit horror. Utóbbiból pedig kifejezetten a nyersebb fajta.
A durvább jelenetekkel itt tényleg nem spóroltak. A film nagy része roppant gyorsan pörög. A rövid felvezető után egy unalmas perce sincs Az utazásnak.
Vaksötét
Az utóbbi években egy rakás olyan horror készült, ahol démonok, vérfarkasok és földöntúli szörnyek helyett hétköznapi rablóknak osztották ki a gonosz szerepét, akik nem akarnak mást mint az éjszaka leple alatt betörni és megölni mindenkit a kiszemelt házban.
Az úgynevezett „home invasion” filmek népszerűsége vélhetően annak köszönhető, hogy itt olyasmitől lehet rettegni, ami ha roppant kis eséllyel, de a valóságban is megtörténhet.
A Vaksötét viszont csavart egyet a felálláson. Itt is vannak betörők viszont a vak háztulajdonos, akit zargatnak ezúttal üldözöttből üldözővé vedlik át. Miután kiderül, hogy egy volt ex-katonáról van szó, a rablók próbálnak menekülni, mindhiába.
Szinte már meglepő mennyire szórakoztató ez a film.
Interjú a vámpírral
Vérfagyasztó jelenetek és gótikus, komor hangulat is van itt, ahogy az egy vámpírfilmtől elvárható, de mindezek nem olcsó ijesztgetéseknek, hanem egy melankolikus drámának adnak hátteret, amely elmereng azon, hogy az örökélet micsoda kínokkal tud járni.
A rendező Neil Jordan már korábban is készített remek hátborzongató filmeket. Az 1984-es Farkasok társaságában például a Piroska és a farkas történetét ültette át egy remek horrorfilmbe. Viszont az Interjú a vámpírral, ha lehet még ennél is jobbra sikerült.
A mai szemmel roppant fiatal Tom Cruise és Brad Pitt a két főszereplő. Bár a kölyökképű Pitt is remek, Cruise ebben a filmben mindenkit lejátszik a vászonról.
