A nukleáris fegyvert bevethetik, de nem az orosz-ukrán háborúban

Jó ok a fegyverkezésre, de az összecsapást kerülik a felek

Állóháború alakult ki a közvetlen orosz-ukrán frontvonalon, miközben az utóbbi időben egyre több nyilatkozat hangzik el egy kiterjedtebb konfliktusról, ahol Oroszország élesen is háborúba keveredne a Natoval. Az érthető, hogy katonai vezetők, stratégák minden eshetőségre felkészülnek, ez is a feladatuk.

Az is logikus, hogy a mostani helyzet egy jó érv arra, hogy a NATO-tagállamok megnöveljék védelmi kiadásaikat az előírt 2 százalékos szintre, esetleg fejlesszék a fegyvergyártást.

Ugyanakkor egy ilyen konfliktus tényleges bekövetkezésére továbbra is meglehetősen kevés az esély. A NATO még mindig ügyel arra, hogy az általa szállított fegyverekkel, ne bárhová érjenek el az ukránok Oroszországon belül, így ne legyen közvetlen provokáció, ugyanakkor Oroszország még Ukrajnával se bír, nem hogy a hatalmas katonai szövetséggel. 

A főgonosz felbátorodik

Az Izraelben máig érthetetlen okból végrehajtott Hamász-féle mészárlás és az azóta lezajlott fejlemények ugyanakkor ráirányítják a figyelmet egy országra, amely terrorszervezetein keresztül kellemetlenkedik, de most már az USA-val is ujjat húz.

Iránról van szó, amely a Hamászt is támogathatta, a Hezbollahot végképp ők tartják fenn, és a jemeni húszikat is ők teremtették meg, csináltak belőlük polgárháborús erőt, majd olyat, amely más országban is lecsap, most pedig a partjainál elhaladó hajók ellen követ el terrormerényleteket.

Ezek a proxy szervezetek iráni tanácsadókkal és kiképzővel így olyanok lettek, mint korábban az orosz Wagner magánhadsereg: országjelzés nélküli, katonai ruhába bújtatott emberek, akik nem minősülnek egy ország reguláris hadseregének, így nehéz valamely államon számon kérni tetteiket. Ez azonban akármeddig nem mehet így, pláne, ha mindenki tudja, melyik ország üzemelteti őket.

Két féle veszély

Eddig a közvetlen Iránnal való konfrontálástól tartózkodtak a nyugati hatalmak, már csak azért is, mert ott nem elég 1-2 célpontot kilőni elrettentésként. Valószínűleg a teljes katonai és részben a gazdasági infrastruktúra megsemmisítése hatására vonulna vissza a rezsim (mint Milosevics szerb elnök rendszere Koszovóból).

Irán közben egyszer szemtelenebb: rakétákat lőtt át a szomszédos országokba, majd vasárnap Jordánia északi részén amerikai katonákat támadott, hármat megölve.

Érdekes módon most már az amerikai republikánusok követelik harsányan, hogy Biden csapjon oda alaposan Iránnak, miközben Ukrajna támogatását illetően bizonytalankodnak.

Ugyanakkor van egy súlyosabb probléma is, amiről mostanában kevesebb szó esik, pedig korábban nagyon odafigyeltek a kérdésre. Ez Irán nukleáris programja, amely, miután Trump kilépett az ezt korlátozó egyezményből, lényegében zavartalanul folyik.

Aki nem kockáztathat

A világnak más sem kéne, mint az, hogy ez a terrorszervezetek hálózatát működő ország még atomhatalom is legyen, de egy ország biztosan van, aki ezt nem is kockáztathatja. Ez pedig Izrael: ha hírszerzésük azt észleli, hogy közeleg a program kiteljesedése, nem habozhatnak. Vagy az USA-ra bízzák a feladatot, vagy maguk végzik el. Irakban ezt egyszer már megtették, de elég volt egy épülő reaktort megsemmisíteni.

Iránban a helyzet bonyolultabb: az urándúsító centrifugákat több helyen, esetenként hegyek gyomrában tárolják és üzemeltetik, adott esetben a töltetek elkészítése is több helyen folyhat. Tévedni nem lehet, ha egyszer támadnak, és el kell érni a hegyek belsejét, ha oda rejtették az eszközöket. De hogy lehet ezt megtenni?

Tévedni nem lehet, minden eszköz szóba jöhet

Rakétákkal, hagyományos robbanótöltetekkel sok mindent el lehet érni, és az izraeli műveletek tűpontosak szükség esetén, amint ez Bejrútban is látszott. Ott egy lakásban gyűltek össze a Hamász-vezetők, és úgy lőtték ki őket, hogy szinte csak a lakás pusztult el, még az utcára sem sok törmelék hullott.

Csakhogy jobban elrejtett eszközöknél, pláne hegyek belsejében, nem olyan egyszerű bekopogtatni. Vannak komoly bunkerrombolók, de lehet, hogy egy egész hegyet azok sem képesek átütni.

Akkor viszont nem marad más, mint jobb esetben egy taktikai nukleáris eszköz, ha ez sem elég, akkor egy olyan, ami adott területen mindent elpusztít. Izrael ugyan hivatalosan nem számol be róla, de mindenki meg van győződve arról, hogy megfelelő nukleáris arzenállal rendelkezik egy ilyen művelethez.

Kire marad a kellemetlen feladat?

A mostani konfliktus így most már egyre inkább Irán körül forog, még az is lehet, hogy a perzsa állam indította el azt, hogy lekösse Izrael figyelmét Gázában, esetleg időzítve az amerikai elnökválasztás előttre. Valakinek muszáj lesz megfékezni Iránt, és a világ jobban járna, ha nem Izraelre maradna ez a feladat.