Már Kína is odacsapna a Jement uraló husziknak

Immár 100 napja tart az izraeli konfliktus, melyet a Gázai övezetet közel két évtizede uraló és irányító Hamász terrorszervezet páratlanul értelmetlen és kegyetlen, főleg civilek elleni támadása indított el. Izrael úgy döntött, hogy felszámolja a Hamászt és az ott lévő kisebb terrorszervezeteket a Gázai övezetben, ami egy brutális háború, miután a terroristáknak eszükben sincs megadni magukat. Inkább halálukig harcolnak, és közben reménykednek, hogy az erős diplomáciai nyomás miatt Izrael visszavonul, és így ők megúszhatják, sőt hatalmon maradhatnak.

Nem lehet félmunkát végezni

Az első napokban még nagy volt a Hamász ereje: Izrael nagy részét elérhették még rakétatámadásai, 100 nap után azonban már csak szórványosan, egy-egy rejtekhelyen tudtak megmaradni, elsősorban az övezet déli részén, ahol a lakosság nagy része is összetömörült. A harcok már kevésbé is intenzívek, ugyanakkor ebben a helyzetben nem lehet befejezni a műveleteket, amíg minden fegyverest, minden gócot fel nem számolnak.

Ha csak ez zajlana, kevésbé aggasztaná a világot, persze akkor is komoly és egyelőre megoldatlan feladat a térség jövőbeni stabilitásának biztosítása,

annak garantálása, hogy fegyverek többé ne jussanak be, terroristák kiképzésére ne legyen ott mód, ugyanakkor a rendkívül zord körülmények közé került lakosság életét helyre kell állítani, az övezetet újjá kell építeni.

Még két terrorszervezet

Egy gócpont még a másik terrorszervezet, a Hezbollah és annak központja, Libanon. Sokan attól tartanak, hogy Izrael velük is megvív egy ilyen háborút, ha nem hagyják abba az ország északi részére való belövéseket és rakéták indítását. A Hezbollah eddig megfontoltabbnak tűnt és kerülte a totális konfliktust: sokkal kényelmesebb nekik, ha uralják a gazdaságilag teljesen összeomlott, politikailag töredezett Libanon nagy részét.

Ami meglepő, hogy a terrorszervezeteket támogató Irán, melynek célja ugyancsak nehezen követhető, talált még egy társulatot, akik bármire hajlandóak, és nem tartanak eléggé a megtorlástól. Ezek a huszik, akik Jemen nem kis részét uralmuk alá hajtották, mint a Hezbollah Libanont, és most kihasználják, hogy stratégiai helyen vannak: a Vörös-tengert az Indiai-óceánnal összekötő, Ázsia és Afrika közti tengerszoros partján.

Szóban Izraelt céloznák, valójában mindekivel kitolnak

Eredetileg izreli és Izraelbe tartó hajókat akartak támadni, de a hajók azonosítására képtelenek, és ezzel nem is foglalkoztak sokat, inkább minden létező hajóra elkezdtek lúőni. Ez viszont mindenkinek árt, hisz a Szuezi-csatornán átkelő hajóforgalom nagy része is itt halad át, és korántsem csak nyugati érdekekről van szó: a Fekete-tenger felől Ázsiába szállított orosz olaj és gabona is itt halad át, Szaúd-Arábia olajszállítmányait is gátolják, akárcsak Katar LNG szállítmányait.

Egy igen nagy szereplő azonban még Kína, ahonnan egyrészt itt szállítják az árukat, félkész termékeket Európába, és az országot már épp eléggé megviselte az ellátási láncok korábbi akadozása:

most a legkevésbé hiányzik neki még egy ilyen probléma, amely megint csak arra sarkallja a gyártókat, hogy közel települjenek a felvevőpiacokhoz, és otthagyják Kínát.

Kínának különösen fájdalmas

Ezen túlmenően is nagy kárt okoz a hajózás leállítása Kínának: a Reuters szerint az elmúlt 10 évben Kína nagy összegű stratégiai beruházásokat valósított meg Egyiptomban a Szuezi-csatorna mentén. Peking bátorította állami vállalatait, hogy fektessenek logisztikába, infrastruktúrába, szállításba és az energiaszektorba több 10 milliárd dolláros értékben. A vállalatok és a hozzájuk csatlakozó befektetők most már fölöttébb idegesek, miután a Szuezi-csatorna forgalma alaposan lecsökkent.

A kiépített kikötői infrastruktúra, az elkészült és építés alatt álló konténer terminálok kihasználatlanok, ráadásul kevéssel az októberi támadások előtt írt alá Egyiptom a China Energy nagyvállalattal egy közel 7 milliárd dollár összegű szerződést zöld ammónia és zöld hidrogén projektektől a csatorna-menti Sokhna ipari parkban. Veszélyben vannak az Övezet és Út kínai alapítású együttműködés beruházásai is, ráadásul ennek Irán és Jemen is résztvevői, így ennyiben lábon lövik magukat, és közben magukra haragítják Kínát.

Az Övezet és Út egyik meghatározott célja az Ázsia és Európa közötti összeköttetés, kereskedelem, együttműködés bővítése, kereskedelmi és ipari folyosók mentén. Ezek közül az egyik legfontosabb a Szuezi-csatorna, így

az oda vezető tengeri út terrortámadásokkal való ellehetetlenítése esetenként még jobban felbőszíti Kínát, mint a nyugati országokat, akiknek az a fő kellemetlenségük, hogy két héttel tovább kell utaznia az áruknak, megkerülve egész Afrikát.

Diplomáciai lehetőségek és azokon túl

Kína mindemellett politikai befolyását is bevetette, hogy Irán és Szaúd-Arábia tavalyi békülését összehozza, ezért amerikai diplomaták már próbálták rávenni, hogy vesse be befolyását Iránnál az izraeli konfliktus kiszélesítése ellen: ebbe beletartozik a jemeni huszik visszafogása is. Kína arra hivatkozik, hogy nem szeretne beleavatkozni szuverén országok belügyeibe (jóllehet itt sokkal többről van szó, mint belügyről), miközben növelni szeretné nemzetközi befolyását, hatalmát, lehetőségeit a világ eseményeinek diplomáciai úton való alakításába.

Erre most komoly lehetősége lenne, de egyelőre egy nagyobb szabású izraeli-palesztin konferencia összehívását támogatná. Ez lehet egy hosszabb távú cél, amely eredményt biztosan nem hoz gyorsan, ugyanakkor Kínának most okoz kárt a hajózás megbénulása, még akkor is, ha amint a Bloomberg jelentette, egy-egy hajója próbálta jelezni, hogy csak kínai személyzet van rajta.

A huszi terroristák azonban nem egy kifinomult szervezet: nem képesek pontos, jól meghatározott csapásokra, így mindenkinek ártanak. Kérdés, hogy Kína türelme meddig tart: a végén még azért fog drukkolni, hogy az amerikai-brit légicsapások megsemmisítsék a huszik hajókat veszélyzetető fegyvereit és járműveit.