A Rába új esélye lesz a Dunaferr mentőöve is? – Cseh hadiipari óriás áll a háttérben

A dunaújvárosi vasmű történetének újabb fejezete zárult le tavaly azzal, hogy a Duna Furnace Dunai Vasmű Kft. értékesítési kísérlete eredménytelenül végződött. A felszámoló úgy látta, az eladás várhatóan nem lett volna sikeres, ezért az eljárást megszüntették. Ez a döntés nem pusztán egy technikai lépés volt a felszámolási folyamatban, hanem annak beismerése is, hogy a gyár jelenlegi állapotában - egyben - aligha értékesíthető.

A tavalyi második pályázati körre mindössze egyetlen jelentkező akadt: ugyanaz a cseh cég, amelyik korábban a külön kínált Dunarolling és a Dunaferr Labor Nonprofit Kft. esetében is megjelent, ám ajánlatai akkor mélyen a minimálár alatt maradtak. A Duna Furnace esetében sem alakult ki valódi versenyhelyzet, így a szakszervezet szerint előre borítékolható volt, hogy ezúttal sem születik reális ajánlat. A pályázat célja eredetileg az lett volna, hogy olyan befektetőket szűrjenek ki, akik szakmailag és pénzügyileg is képesek a termelés újraindítására, ám a piac láthatóan nem hitt ebben a konstrukcióban. Pedig nem akárki pályázott a vasműre. Az európai hadiipar egyik leggyorsabban emelkedő európai szereplője, a prágai központú Czechoslovak Group (CSG).

Prágából az amerikai Remingtonig

A CSG mára globális léptékben is meghatározó védelmi ipari csoporttá nőtte ki magát. Termékpalettája lefedi a teljes spektrumot a kis kaliberű lőszerektől a közepes és nagy kaliberű megoldásokon át egészen a nehéz szárazföldi haditechnikai eszközökig, valamint a modern radar- és egyéb védelmi rendszerekig. Ügyfélköre több mint hetven országra terjed ki, köztük kormányokra, védelmi minisztériumokra és NATO-tagállamokra. A CSG tehát nem pusztán gyártó, hanem a nyugati védelmi struktúra egyik fontos beszállítója.

A csoport különösen erős pozíciót épített ki a lőszergyártásban. A kis kaliberű szegmensben globális piacvezetőnek számít, míg a közepes és nagy kaliberű lőszerek piacán Európában a második legnagyobb gyártó. Ez a kettős pozíció stratégiai jelentőségű: a modern konfliktusok tapasztalata azt mutatja, hogy a lőszerellátás nem csupán logisztikai kérdés, hanem a hadviselés egyik kritikus pontja.

A növekedés mögött nemcsak organikus bővülés áll, hanem tudatos felvásárlási stratégia is. Ennek egyik legjelentősebb állomása a 2024-ben lezárt, 2,2 milliárd dolláros akvizíció volt, amelynek keretében a CSG megszerezte az amerikai Kinetic Groupot. A tranzakcióval olyan ismert márkák kerültek a portfólióba, mint a Remington, ami tovább erősítette a cég jelenlétét az észak-amerikai piacon, és globális súlyát is növelte.

Kudarcba fulladt mentési kísérletek

A dunaújvárosi vasmű helyzete 2022-re vált végképp tarthatatlanná. Az orosz és ukrán tulajdonosi kör közötti konfliktus gyakorlatilag megbénította a működést, nem volt jogszerűen megválasztott igazgatóság, és 2019 után már beszámoló sem készült. A saját tőke elfogyott, miközben az európai energiaválság és az orosz–ukrán háború drámai mértékben emelte a költségeket. Ebben a környezetben született meg a „lex Dunaferr”, amely lehetővé tette a felszámolás elindítását azoknál a cégeknél, amelyek több mint négyszáz napja nem adtak le mérleget.

Az azonnali bezárás helyett azonban a termelés fenntartása mellett döntött a kormány, mert a leállás önmagában is óriási terhekkel járt volna. A prognózis szerint ötven-hatvanmilliárd forintos környezeti kár, mintegy tizennégy milliárd forintos végkielégítési kötelezettség és több tízmilliárdos leállítási költség keletkezett volna. A megoldás az lett, hogy az eszközökből két új társaságot hoztak létre, amelyeket 2023-ban a globális acélipari szereplőként ismert Liberty Steel vásárolt meg. A mentőakció azonban nem hozta a várt fordulatot: az ígért beruházások és technológiaváltás elmaradtak, és 2024 novemberére ezek a cégek is felszámolás alá kerültek.

Ezért 2025 tavaszán a felszámoló nyílt pályázatot hirdetett meg a hengermű termelőeszközeire, amelyre egy cseh hátterű vállalat, a Dunaferr Steel Rolling (a Jaroslav Strnad által alapított CSG érdekeltsége) és a kínai állami Hangzhou CIEC Group előzetesen jelentkezett. A cseh cég 1,2 millió euró óvadékot fizetett és vállalta a környezeti károk rendezését, de az első körben nem nyújtott be ajánlatot. A második körben a cég ugyan beadott ajánlatot, de a 35,77 millió eurós minimálárhoz képest csak mintegy 10 millió eurót kínált, ezért a hengermű eladása eredménytelenül zárult (korábban a Liberty 55 millió euróért vette meg az ISD Dunaferrt).

Czechoslovak Group jelenlegi tulajdonosa, Michal Strnad célja a teljes ellátási lánc ellenőrzése: ne legyenek kiszolgáltatva a beszállítóknak és megőrizhessék a profitrátát. A Dunaferr hengerműve potenciálisan a páncélozott járművek és lőszeripari komponensek acélgyártási kapacitását biztosíthatná, illeszkedve a CSG integrációs stratégiájához. Mivel azonban a cég ajánlata a minimálár alatt maradt, a tranzakció meghiúsult, és a Dunaferr jövője továbbra is bizonytalanná vált.

Logikus lenne a Rába-Dunaferr fúzió

A történet tavaly ősszel, nem sokkal a kudarcba fulladt értékesítési folyamat után vált igazán érdekessé. A Czechoslovak Group és annak védelmi divíziója, a CSG Defence együttműködési megállapodást kötött a magyar 4iG-vel, amelynek célja a Rába megmentése. A közép-európai védelmi ipar ma átrendeződés alatt áll: az ukrajnai háború, a NATO-elvárások és az európai újra fegyverkezés együtt olyan piacot hozott létre, ahol a regionális gyártási központok felértékelődnek.

Nem véletlen, hogy a megállapodás egyik kulcseleme a cseh Tatra Trucks köré épül. A Rába már most is a Tatra egyik legfontosabb európai beszállítója – a cél pedig világos. Győrben olyan központ jöjjön létre, amely nemcsak gyárt, hanem fejleszt, integrál és exportál. Ha a Rába valóban képes-e élni ezzel az eséllyel, akkor nemcsak egy patinás márka újul meg, hanem Magyarország is egy fokkal feljebb lép a NATO és az EU védelmi ipari térképén. De az üzlettel nőtt annak az esélye is, hogy a hazai iparhoz újabb szállal kötődő CSG tovább próbálkozik a Dunaferrel is, elvégre az üzletileg logikus lépés ez lenne.