A végjáték felé közeledik az ukrajnai vérfürdő? - térképen mutatjuk a háborús frontokat

Egy hónap híján egy éve, hogy Oroszország egy február végi éjszakán lerohanta Ukrajnát. Akkor, az első napokban kis túlzással az egész világ azt hitte, Moszkva gyors győzelmet arat jóval kisebb szomszédja fölött (habár a tisztánlátás érdekében érdemes megjegyezni, hogy Ukrajna is hatalmas ország, csak Oroszországhoz képest kisebb). Ez azonban nem így történt.

Jelenleg még nem igazán láthatjuk tisztán, hogy pontosan hol csúszott meg az orosz invázió, ezzel vélhetően egyszer majd tanulmányok sora fog foglalkozni, annyi azonban bizonyos, hogy Ukrajna vehemens és felettébb sikeres ellenállása mindenkit meglepett.

Látva az ukrán erők kitartását, szép lassan a Nyugat is aktivizálta magát és egyre több fegyverrel kezdte segíteni az ukrán haderőt. A háború azóta egy befejezhetetlennek tűnő vérfürdővé változott, amiben Ukrajna infrastruktúrája és lakossága a világháborúk óta nem látott pusztítást kell elszenvedjen.

Továbbra is sötétben tapogatózunk

Így 11 hónappal a háború kitörése után ott tartunk, hogy továbbra sem lehet látni a végét a harcoknak.

Ukrajna ellenállása továbbra is kitart, az őszi ellentámadásoknak azonban régen vége van. Folyamatosak a fegyverszállítások, legutóbb harckocsikat kaptak az Egyesült Államoktól és Németországtól, illetve néhány más országtól. A fegyverszállítások egyébként igen kimérten érkeznek. Pont úgy egyensúlyozva, hogy fenntartsák Ukrajnát a víz felett és borsot törjenek az oroszok orra alá, de odafigyelve, hogy Ukrajna ne tudjon teljesen felül kerekedni a támadókon, kockáztatva ezzel az eszkalációt.

Eközben súlyos, atomháború rémével fenyegető kijelentések hangzanak el a nyugati és az orosz politikusok szájából egyaránt, de vélhetően mindkét fél tisztában van vele, hogy az apokalipszist előidéző NATO-Oroszország háború soha nem következhet be, mert az egyben a ma ismert emberiség utolsó háborúja is lenne. Így egyfajta proxyháborúként Ukrajna területén vívja meg a két hatalom a harcait.

Vérfürdő Bahmutnál

Utóbbiakban, most éppen inkább Oroszországnak áll a zászló. A végeláthatatlan hosszúságú frontvonalnak csupán egy kis szegletére, a hírhedt Donyec-medencére korlátozódnak most is az igazán intenzív harcok, míg más területeken csak kisebb mozgásokat lehet tapasztalni.

Ott a Donbasszban a nyáron egyszer már előre tört Oroszország. Az akkor megszerzett területek lényegi részét sikerült is megtartania, egy mindössze 70 ezres lakosságú (a háború előtt volt ennyi) kisvárosnál, Bahmutnál azonban elakadt az orosz előre nyomulás.

Legtöbbünk vélhetően úgy élte volna le az életét, hogy sosem hall erről a kelet-ukrajnai településről, ha nem tör ki a háború, most azonban Bahmut nevével van tele a média. Hónapok óta húzódó brutális harcok dúlják ugyanis a várost, ahol a legintenzívebben feszül egymásnak az orosz és az ukrán hadsereg. A település védői egészen elképesztő elszántsággal tartanak ki a folyamatos nyomással szemben. Teljesítményük lassan Mariupol védőiét is felülmúlja. Ukrajna egyébként rengeteg erőforrást mozgósít a település megtartása érdekében. Olyannyira, hogy már az Egyesült Államokból is figyelmeztetést intéztek irányukba, hogy nem éri meg ennyi energiát fektetni egy ilyen kisváros védelmébe.

Egyfelől azonban az ukrán hadvezetés is érthető, hiszen vélhetően attól tartanak, hogy hasonlóan Szeverodonyeck elestéhez, Bahmut bevétele után is nagyobb lendületet venne az orosz offenzíva.

Zárul az ostromgyűrű

Oroszország azonban láthatóan szintén kitartó. Szép lassan – és itt a lassant nagyon alá kell húzni – elkezdték elfoglalni a Bahmut környéki településeket. Ezen belül a leglényegesebb Soledar elfoglalása volt. Utóbbi eleste nagy érvágás volt az ukrán védőknek. Most már egyre inkább arról lehet hallani, hogy zárul az ostromgyűrű a város körül. Ez reálisnak is tűnik, hiszen egy hónap alatt tényleg rengeteget szűkült az ukránok mozgástere. Mindemellett egyelőre észak-nyugati irányból továbbra is van kijárás a városból és amíg ez megvan, addig kapnak utánpótlást a védők. Most úgy tűnik, csak idő kérdése, hogy ez a folyosó megszűnjön. Utána nagy valószínűséggel el fog esni Bahmut. A kérdés, hogy ezt majd ki tudják-e úgy használni az oroszok, hogy egészen Kramatorszkig vonuljanak. Ha igen, utóbbi várossal várhatóan ismét igen sokáig elidőznek majd, mivel a nagyvárosok ostroma nem tartozott eddig az orosz hadsereg erősségei közé.

Így álltak a donbasszi harcok december 10-én. Piros szín jelöli az oroszok által korábban elfoglalt területeket, sárga az akkori friss területszerzéseket.

És így állnak most január végén a harcok. Piros szín jelöli az oroszok által korábban elfoglalt területeket, sárga az akkori friss területszerzéseket.

Alattomos háború

Mindemellett fontos megjegyezni, hogy bár a közvetlen harcok csak az említett régióban igazán intenzívek, eközben zajlik egy alattomosabb része is a háborúnak. Oroszország folyamatos légitámadásokkal rombolja a mélyen a hátországban fekvő ukrán városokat is. Ezzel egyértelműen az országban maradt maradék lakosság megtörése a célja. Eddig ezen a téren sem értek el áttörést.

Kétféle út vezethet a háború végéhez

Mindent összevetve azonban továbbra is ott tartunk, hogy beláthatatlan mit hoz a jövő Ukrajnában. A legnagyobb kérdés talán az, hogy élőerővel meddig bírja Ukrajna. Fegyverben egyelőre nincs hiány, hiszen a NATO fegyverszállítások nem lankadnak. Habár sokféle hír érkezik, de vélhetően az oroszoknak is vannak még bőven bevethető fegyvereik, bár ott talán korlátozottabbak a lehetőségek. A demográfiai adatok alapján azonban egyértelmű, hogy az oroszok humán tartalékai nagyobbak. A mozgósításra még van tér. Így most ahhoz, hogy a mérleg nyelve egyértelműen elbillenjen valamelyik irányba, két út tűnik lehetségesnek: az egyik, hogy Oroszországban egy belpolitikai válság elsöpri a mostani vezetést, a másik, hogy Ukrajna fegyver és emberi erőforrás-tartalékai kifogynak.

A következmények mindkét esetben beláthatatlanok.