Ahogy megválasztják, máris meneszthetik az új brit miniszterelnököt

Egy hónapos szavazás

A brit Konzervatív Párt egyedi szabályzata miatt sokáig tart a bukott miniszterelnök, Theresa May utódának megválasztása. A jelöltek közül a párt parlamenti frakciója választotta ki azt a kettőt, akiről a párttagság dönt. A párttagság azonban nem úgy szavaz, mint a nép szokott, egy adott napon, hanem levélben, egy egész hónapon át, akárhogy is nézzük, kissé idejét múlt módon (a párt könnyedén leszavaztathatná a 160 ezer tagot elektronikusan 1-2 nap alatt).

Nos, az egy hónap hosszú idő, természetesen permanens kampány zajlik, hisz nem lehet tudni, ki hagyja az utolsó napokra a szavazást. Ha két szokványos jelölt lenne, nem is lenne túl izgalmas a dolog, de az egyik jelölt, Boris Johnson viszonylag érdekes, egyben megosztó figura: sokan szívesen látnák miniszterelnöknek, mások bármit megtennének, hogy ne ő kerüljön a posztra, mindezt az ország évtizedek óta legnagyobb válságában, amikor is beragadtak az EU-ból való kilépés csapdájába.

Hazugságkampány

Boris Johnson korábban hosszú ideig London főpolgármestere volt, ez jelentősen növelné esélyeit, ha azóta nem folyt volna le sok víz a Temzén. De az évek során drámai események voltak, melyeknek ő főszereplője lett. Miután az EU-tagságról szóló népszavazás előtt csak kevéssel döntötte el, hogy melyik oldalra áll (alaposan kiszámította, melyik jöhet jobban neki), végül a tagságot ellenző oldalra állt, és ott rögtön egyik vezére is lett a kibontakozó hazugságkampánynak, melynek során egy piros busszal járta az országot. A busz oldalára kiírták, hogy az EU-nak fizetett pénzből heti 350 millió font jutna az NHS-nek, a nem túl jól muzsikáló brit állami egészségügyi intézménynek.

Buktatnák

Miután az EU-tagságot ellenzők kis többséggel, de győztek, az akkor miniszterelnök, David Cameron lemondott, és a miniszterelnökségért folytatott versenybe Boris Johnson is beszállt, de végül Theresa May lett a nyertes. May azonban nem tudott megbirkózni az EU-ból való kilépés feladatával, mert mint kiderült, ez messze nem olyan egyszerű, mint amilyennek Johnson és társai hirdették a kampányban. A megegyezés nélküli kilépés óriási kockázat, ezt May nem is vállalta, és sokan pártjából továbbra sem hagynák ezt, igaz, a párt fele fejest ugrana az ismeretlenbe.

Boris Johnson most, mint esélyes jelölt, meghirdette, hogy megegyezés nélkül is kilépteti országát október 31-én, ha máshogy nem megy. Ezt hívei helyeslik, a józanabbak viszont azt mondják, hogy ezt mindenképpen meg kell gátolni. Az ellenzéki Munkáspárt azt ígéri, hogy ebben az esetben még időben benyújtanak ellene egy bizalmatlansági indítványt, ha úgy adódik, akár rögtön hivatalba lépése után is. Ez persze önmagában kevés lenne, mivel a konzervatívok és a velük szövetséges brit érzelmű északír DUP párt épp, hogy többségben van, de a kormánypártból többen jelezték, hogy bármit megtennének a rendezetlen kilépés ellen, akár azon az áron is, hogy előrehozott választások jönnek, és az ellenzék átveszi a hatalmat.

Zsarolna

Boris Johnson erre most kissé enyhített a retorikán, és azt mondta, hogy mindenképpen megegyezésre törekszik, csakhogy úgy tűnik, elődjéhez hasonlóan ő is pókerjátszmát kezdene az Európai Unióval. Abból indul ki, hogy most már az EU is fél a rendezetlen kilépéstől, meg hogy az Unió nagyon szeretné megkapni a kilépési díjat, ami több mint 40 milliárd font. Johnson tehát arra épít, hogy ő most sikerrel zsarolja meg az Uniót, és tetszés szerint módosításokat érhet el a szerződésben.

Erre a valóságban kevés az esély, hisz az EU úgy tűnik, kitart amellett, hogy nincs érdemi változtatás, legfeljebb jelképes. Az ír határ kérdésében pedig csak akkor lenne hajlandó módosítani, ha garanciát látna arra, hogy ha Észak-Írország Nagy-Britanniával együtt elhagyja a vámuniót, akkor fizikai határellenőrzés nélkül is megoldható lenne a vámolás. Erre azonban egyelőre nincs elfogadott megoldás, kérdés, hogy a tárgyalások alatt megtalálják-e a mindent látó radart.

Felverte a házat

Johnson személyével kapcsolatban egy botrány is komoly hullámokat kavart: múlt pénteken barátnője házában hangoskodásra, kiabálásra és csattanásokra lett figyelmes a szomszéd, sőt mindez egy idő után olyan hangerővel zajlott, hogy fel is tudta venni telefonjára. A felvételen hallatszik, hogy barátnője ordítva a ház elhagyására szólítja fel Johnsont, ezt követően csattanások, dörrenések hallatszanak. A szomszéd ki is hívta a rendőrséget, de ők már nyugodt viszonyokat találtak: a Downing Street leendő lakói gyorsan észbe kaptak (a tavaly elvált Johnson korábban jelezte, hogy új barátnőjét vinné a miniszterelnöki rezidenciára).

Az esetet követően kérdések özöne árasztotta el Johnsont abból kiindulva, hogy egy miniszterelnök-jelölt esetében egyáltalán nem magánügy az eset, pláne, hogy a több mint százezer párttag ezt is mérlegeli, amikor eldönti, kire adja a szavazatát. Egy megfontoltabb, nyugodtabb politikusra általában szívesen szavaznak, főleg, ha olyan kemény feladat áll előtte, mint az Európai Unióval való tárgyalás a kilépési szerződés ügyében.

Az alternatíva

Nézzük ezek után, hogy a botrányoktól távol sem mentes Johnsonnal szemben ki is az alternatíva? Jeremy Hunt jelenlegi külügyminiszterről van szó, aki 2010 óta folyamatosan valamilyen miniszterei posztot tölt be az azóta regnáló konzervatív kormányokban, így igencsak bőséges kormányzati tapasztalatra tett szert. A Brexit kérdésében természetesen ő is arra törekszik, hogy az EU-val kötött megegyezést finomítsa és elfogadtassa a brit parlamenttel, de ezt diplomatikusabb, türelmesebb módon tervezi elérni. Így talán több esélye is van megtalálni azt a keskeny ösvényt, ami elvezethet a megállapodás elfogadásához.