Amerikában az orvosok tonnaszám írták fel a függőséget okozó gyógyszereket

Nem túlzás azt állítani, hogy az amerikai orvosok egy része évtizedeken át úgy viselkedett, mint egy drogdíler. Függőségeket okozó fájdalomcsillapítókat, amelyeket a világ más pontjain kizárólag krónikus betegeknek adtak, olyan pácienseknek is kiírtak, akiknek csak a lába fájt.

Bár a visszaélésekre évekkel ezelőtt fény derült, az ópiátkrízis még mindig nem hagy alább a tengerentúlon. Tavaly majdnem kétszer annyi amerikai halt meg gyógyszer-túladagolásban, mint a vietnámi háborúban.

Egy Stanford-Lancet kutatás pesszimista becslése szerint az is előfordulhat, hogy az egészségügyi krízisbe az USA-ban még ebben az évtizedben több mint 1 millió ember fog elhunyni.

A mostani válságot eredetileg a Purdue Pharma indította el. A 130 éves társaság egy függőséget kiváltó ópiumtartalmú gyógyszer az Oxycontin bevezetése körül óriási marketing-kampányt szervezett még a 90-es években.

Ahogy később a tulajdonosok bevallották: megvezették az orvostársadalmat.

A találmányuk előnyeiről az európai szakembereket is próbálták meggyőzni, de a kontinensünkön nem arattak sikert. Annál nagyobb szerencséjük volt az USA-ban. Voltak orvosok, akik a szokottnál erősebb gyógyszerek felírásáért pénzbeli juttatást is kaptak. Az amerikaiak pedig rá is kaptak az ópiátokra. A felhasználók 20-30 százaléka, vagyis úgy 10 millió ember több gyógyszert vett be az előírtnál,

10 százalék pedig függővé vált.

Tanulságos egy fiatal fiú, Christopher esete: jó tanuló és tehetséges baseball-játékos volt, amíg egy autóbaleset után nem kezdett el az orvosa tanácsára ópiátokat szedni a hátfájására.

Eleinte napi egy tablettát vett be, de ahogy erősödött a függősége már volt, hogy 25-öt is beszedett.

Ha egy szakember nem adott neki elég gyógyszert mindig tudott olyat találni, aki az óriási dózisokat is hajlandó volt kiírni. A függősége eltorzította a személyiségét. A természete egyre erőszakosabb lett. Emiatt viszont nem tudták kezelésekre vinni, mivel az egészségügyi intézmények a viselkedése miatt elutasították.

Végül 22 évesen halt meg túladagolásban –  derül ki az amerikai járványügyi központ (CDC) beszámolójából.

Csak tavaly úgy 100 ezer amerikai jutott hasonló sorsra. A számonkérések pedig még mindig nem zárultak le. A Purdue Pharma idén felajánlotta, hogy a peres ügyeket 6 milliárd dolláros kártérítéssel fogják rendezni. A Sackler család, amely korábban többségi tulajdonos volt a cégben ki kell vonuljon a társaságból.

Hogy a többi gyógyszergyártónak mekkora volt a felelőssége a válságban, az máig nem világos. Mindenesetre idén a Johnson & Johnson és három nagy gyógyszerkereskedő - a McKesson, az AmerisourceBergen és a Cardinal Health – beleegyezett, hogy 26 milliárd dollárt fizetnek az ópiátválság károsultjainak. Viszont felelősséget nem vállalnak. Az állításuk szerint a múltban helyesen járta el.

Amerikában a Johnson & Johnson időközben ki is lépett a vényköteles ópiát üzletágból.

A már idézett Stanford-Lancet kutatás azt is feltárta, hogy miért húzódik el a túladagolások körüli válság. Az elemzés szerint problémát jelent, hogy a kormányzat jelenleg nem vizsgálja kellő alapossággal, hogy mennyire biztonságosak a jóváhagyott gyógyszerek és a téma kapcsán nem foglalkozik eleget az orvostársadalom felvilágosításával.

Ha pedig a gyógyszerkészítmények hirdetéseiről van szó, túlságosan is szabad kezet adnak a gyártóknak.

Az ópiátválság egyik bizarr következménye, hogy sok fejlődő országban még a krónikus betegeknek is tilos felírni ópiát tartalmú szert. A szigorú szabályozások azért léptek életbe, mert jó pár szegényebb térségben félnek, hogy náluk is hasonló krízis üt ki, mint az Egyesült Államokban.