Amikor a Szent Koronát majdnem összetörték
ElemzésekAz ország jelképe volt már olajos hordóban és zárt faedényben is, de a keresztjét egy csapat lakatos ferdíthette el.
A Szent Korona mióta elkészült ideje nagy részét, távol a kíváncsi tekintetektől, jól őrzött kincstárakban és erődökben töltötte. A középkorban a hatalom egyik legfontosabb jelképe lett. Az 1200-as évektől ugyanis Magyarországon az lett a szokás, hogy egy trónigénylő csak akkor válhat uralkodóvá, ha Székesfehérváron az esztergomi érsek a fejére helyezi a Szent Koronát.
Bár igyekeztek hímes tojásként bánni vele, vannak dokumentált esetek, amikor az ország jelképe óvatlan kezekbe került.
Az egyik ilyen incidensre az Árpád-ház kihalása után került sor. Az akkori nagy felfordulásban a Szent Korona is alaposan meg lett utaztatva. Először Prágába került, majd egy trónkövetelőnél Bajor Ottónál kötött ki, aki női ágon Árpád-házinak számított. Mikor Ottó elhatározta, hogy a koronával együtt bejön Magyarországra, nem mert nagy feltűnést kelteni.
A belharcoktól sújtott országban sok út ellenséges katonáktól hemzsegett.
Ezért Ottó úgy döntött, hogy elrejti a koronát és betette egy fából készült csobolyóba, vagyis egy kisebb hordóhoz hasonló tárolóeszközbe.
Csakhogy az út során az éjszaka leple alatt a csobolyó elgurult. Nagy lehetett az ijedség, mert Ottónak másnap vissza is kellett fordulnia a keresés miatt. Bár a korona meglett az eset így is roppant mód izgatta az utókort. A Képes Krónika külön bekezdést szentelt az elveszett csobolyónak. A balesetben a szerző baljós előjelet látott. Azzal, hogy Ottó elvesztette a koronát - még ha csak kis időre is - egyértelművé tette, hogy nem méltó a magyar trónra. Legalábbis a krónika szerint, amelynek szigorú ítélete így hangzik:
Mert mit értsünk abból, hogy az a korona elveszett, ha nem azt, hogy az a herczeg nem viselhette ezt a koronát haláláig, hanem elvesztette fejéről magát a koronát s egyszersmind becsületét is.
Egy időben élt az a feltételezés, hogy Ottó kisebb ügyetlenkedése miatt lett a korona keresztje ferde. Ám ma már úgy sejtjük, hogy az ismert sérülésre jóval később került sor.
Egész pontosan 1638-ban III. Ferdinánd király első felesége, Mária Anna királyné koronázása előtt.
A magyar királynék koronázásnál az volt a szokás, hogy a Szent Koronát a vállukhoz érintették a ceremónia során. A jeles esemény előtt a korona Pozsonyban egy alaposan lezárt vasládában csücsült, amelyet felnyitni már csak azért sem volt egyszerű, mert a kulcsot Bécsben őrizték.
A gond ott kezdődött, amikor Anna királyné koronázása előtt kiderült, hogy az udvarmester rossz kulcsot hozott el Bécsből.
Az idő sürgetett, ezért szofisztikált megoldásokra nem volt idő. Hívtak pár lakatost, akik sejthetően erőnek erejével elkezdték feszegetni a ládát. A dolguk finoman szólva nem volt egyszerű, mivel 14 vaspánt védte a ládikát, ráadásul a fedelét hiába nyitották fel, utána még fel kellett feszíteni egy réztokot, ami külön védte a koronát. A réztoktól egy kés segítségével szabadultak meg. A Szent Korona tetején lévő aranykereszt minden valószínűség szerint ekkor ferdült el.
De a korona később is átélt pár viszontagságot. A II. világháború végén, hogy ne kerüljön rossz kezekbe az egyik koronaőr egy kettévágott katonai benzines hordóba rejtette, majd a hordót beleásták egy mély gödörbe. A koronaőr visszaemlékezése szerint, amikor kiásták a korona belseje és a bélése már el volt rohadva.
