Árfolyamgyengülésnél nem mindig érdemes beavatkozni - az IMF a kockázatokra figyelmeztet
ElemzésekA devizapiaci beavatkozást ajánlatos részintézkedésként alkalmazni, a kockázatok csökkentése érdekében szerencsés más szakpolitikai eszközöket is bevetni. A tapasztalatok ugyanakkor azt mutatják, hogy amennyiben nincsenek jelentősebb piaci súrlódások, a monetáris és fiskális politikák gyakran elegendőek a külső sokkok hatásainak kezeléséhez.
Sok fejlett gazdaság egyre jobb eredményeket ér el az inflációellenes küzdelemben, ám a bizonytalanság még mindig magas, és aggodalomra adhatnak okot a lehetséges tovagyűrűző hatások is.
Költségek és jelentős kompromisszumok
A nagy központi bankokat manapság az irányadó kamatok mérséklése jellemzi, ami fordulatot hoz a globális kamatciklusban. Az alacsonyabb irányadó kamatlábak pedig ösztönözhetik a tőkeáramlást, de fennáll a veszélye annak is, hogy minden hirtelen a feje tetejére áll, ha a kedvezőtlen sokkok a pénzügyi feltételek újbóli szigorodásához vezetnek – vélik a Nemzetközi Valutaalap (IMF) munkatársai.
A napi gazdasági és politikai kérdésekkel kapcsolatos vélemények platformján Suman Basu, Sonali Das, Olamide Harrison és Erlend Nier úgy ítélik meg, hogy „a gazdasági és pénzügyi stabilitás megőrzése érdekében a már meglévő, integrált szakpolitikai keret segíthet kialakítani a lehető legjobb megoldást.”
Így például, ha a gyors tőkekiáramlás megbénítja a kulcsfontosságú finanszírozási piacokat és hirtelen árfolyamcsökkenést okoz, a jegybank eladhatja vagy kölcsönadhatja devizatartalékait a stabilitás megőrzése érdekében. A devizapiaci intervenció azonban költségekkel és jelentős kompromisszumokkal járhat.
FXI az eszköztárban
Az egyes országok devizaintervencióra (FXI) vonatkozó alapelvei – amelyeket először tavaly decemberben tettek közzé – részletezik, hogy mikor segíthetnek a lebegő árfolyamokkal rendelkező országoknak, ahol a helyi elszámolóegység árfolyamát túlnyomórészt a piac határozza meg.
A lebegő árfolyamokkal rendelkező országok jellemzően kiválasztanak egy inflációs célt, és annak elérése érdekében a kamatlábakat használják. Ezekben az esetekben az árfolyamok szabadon kiigazíthatók, szem előtt tartva az import és export iránti kereslet egyensúlyát és a külső egyensúly fenntartását.Egy másik bevált gyakorlat, amikor az országok mintegy kétharmada saját valutáját egy másikhoz köti.
Ezekben az esetekben a jegybanki kamatlábak szorosan követik a kiválasztott ország által meghatározott kamatlábakat, és önállóan nem használhatók a belső keresleti vagy kínálati sokkokra való reagálásban. Az említett két beavatkozási módot egyébként többnyire párhuzamosan használják.
Hátrányok és mellékhatások
Az IMF úgynevezett Integrált szakpolitikai keretrendszerének (IPF) értékelése szerint a pénzügyileg nyitott gazdaságok sebezhetőbbek lehetnek a sokkokkal szemben, ezért esetükben a teljesen rugalmas árfolyamok nem mindig működnek jól.
Makrogazdasági kiigazítás esetén a devizaintervencióval elsikkadhatnak a teljes árfolyam-rugalmasság bizonyos előnyei is. Így például az, hogy az emberek, illetve a vállalkozások váltsanak a hazai és külföldi áruk, szolgáltatások között. Ám az is fontos szempont, hogy az FXI tartalékok felhalmozása és tartása költséges.A beavatkozásnak mindezek mellett nem kívánt mellékhatásai is lehetnek.
A túlzott használat akadályozhatja a devizapiacok fejlődését azáltal, hogy mérsékli a magánszektor devizakereskedelmének vagy fedezeti ügyleteinek ösztönzőit. Mi több, az arra vonatkozó várakozások, hogy a központi bank közbelép a veszteségek megfékezésére, erkölcsi kockázatot is teremthetnek.
Szakpolitikai megoldások részeként a leghatékonyabb
Tekintettel a hátrányokra, az IPF csak meghatározott esetekben javasolja a beavatkozást, valamint akkor, amikor a sokkok elég nagyok ahhoz, hogy veszélyeztessék a gazdasági vagy pénzügyi stabilitást.
Ezekben az esetekben az intervenció nem használható a monetáris és fiskális politikák kiigazításának elkerülésére. Amennyiben pedig a tartalékok szűkösek, a legjobb megoldásnak tűnik megőrizni őket a nagyobb sokkok esetére.
Összességében, ha a beavatkozás sikert hoz, az egyéb makro- és pénzügyi eszközöket integráló kombinált szakpolitikai megoldások részeként a leghatékonyabb.Az IMF szakemberei most azon dolgoznak – jegyzik meg a szerzők –, hogy a devizaintervencióra vonatkozó alapelveket beépítsék a tagállamok éves gazdasági állapotfelméréseibe, az úgynevezett IV. cikk szerinti felülvizsgálatokba.
Ezeket a kérdéseket az IMF és a Világbank közelgő washingtoni éves találkozóján a tagokkal folytatott megbeszélések során vizsgálják majd meg – ígérik az IMF közgazdászai.
