Az autóvámokat elfelejthetjük, de két konfliktus már körvonalazódik az EU és Amerika új vezetése között
ElemzésekAz EU és Amerika közötti vámháborút elkerülhetjük, sőt, még a 2016 után háttérbe szorult szabadkereskedelmi megállapodást is leporolhatják. Két törésvonal azonban már most látszik az új amerikai vezetés szemében. Az egyik az EU és Kína befektetési megállapodása, amit még Angela Merkel az uniós elnökségének végén intézett, a másik pedig az energiaellátás, pontosabban az Északi Áramlat vezeték kérdése.
Az amerikai elnökválasztás körül botrányt kihasználva a tavalyi év utolsó előtti napján az unió gyorsan tető alá hozta a Kínával 2014 óta húzódó befektetési szerződést. Ez kifejezetten szembe megy Joe Biden amerikai elnök korábban hangoztatott kívánságával, hogy a baráti és társadalmi berendezkedését tekintve is rokon Európai Unió és az Egyesült Államok hangolja össze Kínával szembeni fellépését.
Az elmúlt években az EU és az USA egyre jobban eltávolodott egymástól, az amerikaiaknak többek között az Északi Áramlattal kapcsolatosan is fenntartásaik vannak, így nem lehet csodálkozni azon, hogy
Angela Merkel német kancellár és Emmanuel Macron francia elnök igyekezett mihamarabb, még az új vezetés beiktatása előtt aláírni a kínaiakkal kötött szerződést.Magáról a paktumról egymásnak ellentmondó elemzések jelentek meg. Az egyik vélemény – és az Európai Bizottság hivatalos ismertetője – szerint a megállapodás csökkenti majd az európai vállalkozások befektetései előtti jogi és egyéb adminisztrációs akadályokat, ami egyben azt is jelenti, hogy csökken versenyhátrányuk az állami pénzekkel kistafírozott kínai cégekkel szemben.
E vélemény hangoztatói azt is remélik, hogy növekszik az uniós cégek részaránya a mostanáig igen zárt kínai piacon.
Eredményként értékelik, hogy az eddigi 25 kétoldalú befektetési egyezménynél mindenképpen többet jelent a mostani közös megállapodás.Az egyezmény konkrét eredményei között szerepel, hogy a pénzügyi szolgáltatási szektor egyes részeibe, a magánegészségügybe, a felhőszolgáltatási, hirdetési- és az ingatlanpiacra, az építőiparba és egyes szállítmányozási szolgáltatások piacára is beléphetnek az uniós cégek, amelytől korábban el voltak zárva.
További siker, hogy egyes feldolgozóipari szektorokban eltörlik azt a szabályt, amely szerint kizárólag kínai partnerekkel alapított vegyesvállalatban léphetnek kínai piacra az uniós vállalatok.
Egyúttal arra is biztosítékokat ígértek a kínaiak, hogy védve lesznek a behozott technológiák a lemásolás ellen. A megállapodást bírálók szerint ezzel szemben a mostani paktum alig hoz előrelépést a korábbi állapotokhoz képest, pédául az unióban kifejezetten tiltott állami támogatás továbbra is a kínai gazdaságpolitika egyik legfontosabb eleme marad. Miután Kína a korábbi megállapodásokat is sok esetben megsértette, ha érdekei úgy kívánták, jó eséllyel ez a jövőben is így lesz.
Annál is inkább, mert a távol-keleti ország korábban is igen szorosra zárta az országba való belépés előtt a kaput, és ez a tendencia az elmúlt években még erősödött is: minden korábbinál jobban ösztönözték a kínai vállalkozásokat az ipari és technológiai önellátásra, az ellátási láncok hazahozatalára.A bírálók azt is a paktumot aláírók szemére vetik, hogy bár hangzatos mondatok belekerültek az egyezségbe a kényszermunka tiltásáról és felszámolásáról, arra semmi biztosíték nincs, hogy azt Peking valóban betartja például a terrorizmus elleni védekezés címen kényszermunkára kényszerített ujgur lakosság esetében.
Nagy kérdés, hogy az emberi jogi kérdésekre az Európai Bizottságnál sokkal érzékenyebb Európai Parlament áldását adja-e majd a megállapodásra, vagy újabb tárgyalásokra lesz szükség a ratifikáláshoz.
