Az euró nemzetközi térnyerésének akadályai

Forrás: EKB

Az uniós fizetőeszköz tavaly új csúcsot döntött a nemzetközi hitelek és adósságpapírok denominációja terén.

Az euróban denominált, újonnan folyósított nemzetközi hitelek és kibocsátott adósságpapírok volumene éves bázison 30 százalékkal emelkedett és megközelítette az 1 000 milliárd eurót, ami a legmagasabb szint az euró bevezetése óta.

Az adósságpapír-kibocsátás majdnem 50 százalékkal emelkedett az előző évhez képest, míg a hitelkibocsátás kis mértékben csökkent. Az euró aránya a teljes kibocsátott volumenen belül 2 százalékponttal 30 százalék közelébe emelkedett, míg a dollárré 60 százalékra mérséklődött.

A zöld adósságpapírok terén az euró átvette a vezetést 2025-ben.

A 2024. évi 90 milliárdról tavaly 100 milliárd dollár közelébe emelkedett az euróban denominált zöld kötvények újonnan kibocsátott volumene, míg a teljes kibocsátáson belüli arányuk 35 százalékról 41 százalékra változott, első alkalommal meghaladva a dollárét (rendre 75 milliárd és 32 százalék).

A nettó portfóliótőke-beáramlás is historikus csúcs közeli szinten, 850 milliárd eurón alakult 2025-ben.

Az EKB jelentése szerint az euró több alkalommal menekülődevizaként viselkedett a tavalyi év risk-off epizódjai során és az adósságpapírok likvidálásához, fedezetként való használatához és biztonságához társított „kényelmi hozam” (convenience yield) is emelkedett.

Az euró globális devizatartalékokon belüli aránya változatlanul 20 százalék közelében alakult - szemben a dollár 57 százalékával - és tovább folytatódott devizapiaci szerepének 2008-as pénzügyi válság óta tartó csökkenése.

A fenti, döntően kedvező folyamatok ellenére két tényező gátolja az euró nemzetközi szerepének érdemi emelkedését. Az egyik a jó minőségű eurózóna állampapírok limitált kínálata. A másik a kellően széleskörű, nemzetközi végső hitelnyújtói funkció hiánya.

Amíg a piacképes USA állampapírok állománya jelenleg 31 ezer milliárd dollár közelében alakul, addig a legalább A-osztályzatú eurózóna állampapírok kínálata mindössze 11 ezer milliárdot tesz ki. Ráadásul a heterogén kibocsátói kör, illetve a közös adósságot megtestesítő értékpapírok célspecifikus és átmeneti (nem megújuló) jellege korlátozza a likviditást és a kényelmi hozam mértékét.

Az euróban rejlő nemzetközi potenciál kiaknázásához elengedhetetlen a nagyobb, mélyebb és likvidebb egységes (tőke)piac létrehozása.

A közjószágok (infrastruktúra-fejlesztés, honvédelem stb.) közös adósságkibocsátással történő finanszírozása segíthet olyan nagy volumenű, euróban denominált, likvid eszközosztály létrehozásában, ami sikerrel tölthetné be a kockázatmentes eszköz szerepét.

Az EKB idén februárban a világ valamennyi jegybankja számára (kivéve a szankciók alá eső, illetve pénzmosásban és terrorizmus finanszírozásban érintett intézmények) elérhetővé tette a korábban csak 8 jegybank (köztük az MNB) által igénybevehető eurólikviditást nyújtó repo eszközét (EUREP).

Az eszköz jó minőségű, euróban denominált értékpapírok fedezete mellett biztosít backstop finanszírozást a zónán kívüli európiacokról begyűrűző negatív hatások enyhítése és ezáltal a monetáris politikai transzmisszió hatékonyságának növelése céljából. A partnerkör kiterjesztésével az eszköz hatóköre globálissá vált, de jellegéből fakadóan hatékonysága továbbra is korlátozott.

A központi bankok közötti devizacsere-megállapodások keretén belül az egyik jegybank a saját pénznemének fedezete mellett juthat a másik által kibocsátott külföldi pénznemben likviditáshoz.

Az EKB-nak jelenleg csak az 5 legnagyobb fejlett jegybankkal (Fed, BoJ, BoE, SNB, BoC) van érvényben korlátlan mennyiségben igénybe vehető, lejárat nélküli, kölcsönös devizacsere-megállapodása. A kínai jegybankkal kötött 45 milliárd eurós keretösszegű, kölcsönösen igénybe vehető megállapodás 2028 októberében jár le, míg a dán és svéd jegybankok rendre 24, illetve 10 milliárdos nemkölcsönös kerettel rendelkeznek.

Előnye a repo eszközzel szemben, hogy igénybevételéhez nincs szükség a partnerjegybank pénznemében denominált, fedezetként elfogadható értékpapírra.  Utóbbit szükségképpen korlátozza a devizatartalék nagysága, míg a devizacsere ügylet esetében a jegybank által bármikor, korlátlan mennyiségben teremthető és a partnerjegybank nála vezetett számláján jóváírt saját pénznem szolgál fedezetként.

A jegybankok közötti devizacsere-megállapodások már régóta fontos eszközei a nemzetközi pénzügyi rendszer hatékony működtetésének.

A Fed az 1960-as évektől kezdve kiterjedt partnerkörrel hajt végre devizacsere-ügyleteket, amik a nemzetközi pénzügyi rendszer architektúrájának átalakulásával párhuzamosan eltérő célokat szolgáltak.

Először a Bretton Woods-i rögzített árfolyamok fenntartásához szükséges devizapiaci intervenciókat finanszírozták, és az egyre fontosabbá váló eurodollár piac likviditási kondícióit finomhangolták, majd a 2008-as pénzügyi és 2020-as koronavírus-járvány okozta válság során az akut globális dollárhiányt enyhítették.

Az elmúlt évek során a geopolitikai megfontolások is egyre nagyobb szerepet játszottak a jegybanki együttműködések kiépítésében.

A 2008-as válság óta, a renminbi nemzetközi szerepének növelése és a nemzetközi pénzügyi rendszer fokozódó töredezettsége miatt, a kínai jegybank kezdett kiterjedt partnerkör-bővítésbe, és mára több mint 40, döntően feltörekvő piaci jegybankkal tart fenn bilaterális devizacsere-megállapodást.

Az euró nemzetközi szerepe csak úgy növelhető tovább, ha az EKB a riválisaihoz hasonlóan, új devizacsere-megállapodások révén, legalább regionális szinten (nem eurózóna tag EU-s országok) kiterjeszti nemzetközi végső hitelnyújtói funkciójának hatókörét.

A szorosabb jegybanki együttműködés a pénzügyi piacok hatékonyabb működése, így az egységes piac mélyítése révén az Európai Unió stratégiai pozícióit is erősíthetné.