Az adatok időállapota: késletetett. | Jogi nyilatkozat

Az új uniós agrárpolitikát is átírhatja a koronavírus

Elemzések2020. ápr. 29.Növekedés.hu

Akár két vagy több évet is csúszhat a 2020 utáni új uniós Közös Agrárpolitika (KAP) életbe léptetése, amely évente több százmilliárd forintnak megfelelő EU-s támogatást közvetít a magyar gazdálkodóknak. A késlekedés egyik fő oka a koronavírus-járvány, amely miatt most újra kirobbantak a viták arról is, hogy a biztonságos élelmiszertermelést vagy a klímavédelmi szempontokat kell-e előtérbe helyezni az uniós mezőgazdaságban.

A válsághelyzetet okozó koronavírus-járvány miatt az valószínűsíthető, hogy legalább két éves átmeneti időszakra lesz szükség ahhoz, hogy az új uniós Közös Agrárpolitika szabályrendszerét be lehessen vezetni

– ezt ismerte el a KAP jövőjéről nemrég kiadott egyik közleményében az Agrárminisztérium.

Az eredetileg hét évre tervezett új KAP-ot a tagországokban 2021-2027 között kellett volna alkalmazni, de az előkészületek elhúzódása miatt a 2021-es életbeléptetés 2023-ra tolódhat, és az sem kizárt, hogy az új szabályozást ennél is későbbi lehet csak bevezetni.

A minimum kétéves halasztás deklarálása új fejlemény, mert a hivatalos uniós állásfoglalásokban egyelőre egyéves csúszás – tehát 2021 helyett 2022. januári életbelépési dátum – szerepel.

Az eddigi késlekedést elsősorban az okozta, hogy a tagországok nem tudtak megegyezni az új hétéves EU-s költségvetésről, amelyen belül az egyik legnagyobb nézeteltérést éppen az agrárbüdzsé váltotta ki.

Az Európai Bizottság ugyanis az agrárkiadásoknál - elsősorban a Brexit és a migrációs nyomás miatt - különböző értelmezések szerint 5-25 százalékos lefaragást helyezett kilátásba, és a leépítési terv a tagországokban hatalmas vitákat, illetve ellenkezést váltott ki. Ezt a késleltető alaphelyzetet fokozta a mostani járvány, amely az egyébként is rendkívül időigényes költségvetési és KAP-egyeztetésektől elvonta a figyelmet.

Ezért volt lényeges az Európai Tanács mezőgazdasági különbizottságának április eleji állásfoglalása, amely a Közös Agrárpolitika 2021-től kezdődő átmeneti időszakában alkalmazható szabályokról szólt. Addig ugyanis, amíg az új KAP-ot nem lehet életbe léptetni, ilyen átmeneti szabályozást kell alkalmazni, hogy a gazdálkodók és más agrárpiaci szereplők támogatása ne álljon le.

A folyamatosság garantálása magyar szempontból is rendkívül lényeges, mivel a KAP – a kiegészítő és egyéb magyar támogatásokat is figyelembe véve - évente 500-600 milliárd forintnak megfelelő összeget közvetít a hazai agrárium számára.

A tanácsi állásfoglalás most annak a lehetőségét teremti meg, hogy a ma hatályos uniós agrártámogatásokat, illetve a saját tagországi büdzséből finanszírozott nemzeti támogatásokat az átmenet idejére is tovább lehessen vinni. Általánosan ez azt jelenti, hogy a gazdálkodók az átmeneti években is ugyanannyi támogatást kaphatnak, mint most.

A tanácsi álláspontról a társjogalkotó Európai Parlament várhatóan május közepére formál véleményt, a végső megállapodás pedig a 2021 utáni átmeneti szabályozásról nyárra születhet meg.

Az átmeneti időszak tényleges hossza viszont egyelőre nyitott kérdés marad, így arról a tárgyalások későbbi szakaszában születhet döntés.

Az átmeneti szabályozás a magyar agrárágazati szereplőknek nem feltétlenül kedvezőtlen, főleg ha azt is figyelembe vesszük, hogy az Európai Bizottság eredeti javaslata alapján már 2021-től csökkentett összegeket vehettek volna igénybe. Nem minden támogatási formára igaz azonban, hogy azokat 2021-től automatikusan meg lehet majd hosszabbítani. Az úgynevezett I-es pilléres KAP-jogcímeknél – amelyek közé a legnagyobb részarányt képviselő, hektárra vetített területalapú források is tartoznak - nem lehet gond, de a II-es pilléres vidékfejlesztési kasszánál már adódhatnak nehézségek.

A magyar Vidékfejlesztési Programban (VP) ilyen problémás intézkedések lehetnek a sok tízmilliárd forintos éves összegre rúgó úgynevezett agrár-környezetgazdálkodási és ökogazdálkodási támogatások. Ezek továbbviteléhez az Európai Bizottság hozzájárult, de például kétséges, hogy minden gazdálkodó meg tudja-e hosszabbítani a jelenlegi VP kifutásával lejáró földbérleti szerződéseit, amelyekre szükség lenne ahhoz, hogy a támogatásokat továbbra is folyósítani lehessen.

A VP-n belül még nagyobb gondot okozhatnak a több százmilliárdos nagyságrendű, pályázatokhoz kötött mezőgazdasági és élelmiszeripari beruházási-fejlesztési összegek, amelyeket a kormány a jelenlegi programban már lekötött, ezért az átmeneti időszakban újabb források kellenének.

Ugyanakkor az valószínűsíthető, hogy Brüsszel a rendkívül kényes területnek számító beruházás-finanszírozásnál akkor egyezne bele további uniós támogatási lehetőségekbe, ha Magyarország az EU-s pénzek folyósításához megfelelő új vidékfejlesztési stratégia tervet dolgozna ki. A dokumentum összeállításához és brüsszeli elfogadtatásához viszont a 2027-ig szóló KAP-szabályozás és –büdzsé véglegesítésére lenne szükség, így megalapozott stratégiai tervet egyelőre nem lehet készíteni.

Ha valamilyen áthidaló megoldás nem születik, a 2020 utáni években leállnának Magyarországon a támogatott agrárberuházások, amelyekre pedig a hazai versenyképesség további növelése érdekében feltétlenül szükség lenne.

Ezért a kormány már korábban 100 milliárd forintos kedvezményes agrár-beruházási hitelcsomagot hirdetett, amellyel részben az átmeneti időszak támogatáshiányát igyekszik pótolni.

A hitel azonban nem végleges juttatás, ezért az agráriumban máris beindult a lobbizás annak érdekében, hogy a kabinet – részben a járvány miatti ágazati veszteségek kompenzálása érdekében is – a magyar büdzséből folyósítson új nemzeti forrásokat az agrárberuházások tényleges támogatására.

Kétséges azonban, hogy a válságintézkedésekkel leterheltté vált hazai költségvetésben erre milyen mozgástér kínálkozhat, illetve az Európai Bizottság hogyan viszonyulna az egyoldalú magyar agrárfejlesztési támogatási lépésekhez.

Éppen a jelenlegi válság az oka annak is, hogy Brüsszelben most nem csak a hosszabb távú KAP-tervezésre kell figyelni, hanem arra is, hogy ki lehessen védeni a koronavírus-járvány uniós agrárgazdaságra gyakorolt kedvezőtlen hatásait. Az EU-s agrárminiszterek a közelmúltban – szinte példa nélküli módon - egyhangú döntéssel egyértelműsítették, hogy az Európai Bizottságnak a vírus miatt további rendkívüli válságintézkedéseket kell bevezetnie.

Magyarország ezzel kapcsolatban azt az álláspontot fogalmazta meg, hogy uniós szinten a jelenlegi válságot két alapvető lépéssel kellene kezelni.

Egyrészt meg kell könnyíteni és rugalmasabbá kell tenni az uniós agrártámogatások kifizetését, másrészt további új uniós források bevonásával segíteni kell a gazdálkodókat, hogy a rendkívüli helyzetben is biztosítani tudják az uniós állampolgárok biztonságos élelmiszerellátását.

A megfogalmazott magyar álláspont is utal arra a kialakulóban lévő új vitahelyzetre, amely a koronavírus-járvány hatásaként formálódik a mezőgazdaság szerepével kapcsolatban az EU-s tagországokban.

A közelmúltig tartotta magát az az álláspont, hogy a jövőre nézve az agráriumban is jóval hangsúlyosabban kell érvényesíteni a klímapolitikai célokat, illetve a fenntarthatósággal összefüggő környezetvédelmi és zöldszempontokat. Ezzel összhangban az Európai Bizottság az unió új csapásirányaként az úgynevezett green deal (zöld megállapodás) elnevezésű klímacsomag megvalósítását tűzte ki hosszabb távú célként, és például az agráriumban a támogatások odaítélését a továbbiakban sokkal több „zöldfeltétel” teljesítéséhez kívánta kötni.

A mostani válsághelyzet ugyanakkor több tagországban rávilágít arra, hogy a mezőgazdaság, illetve a ráépülő élelmiszeripar mekkora stratégiai szereppel bír. Ebből kiindulva pedig a zöldállásponttal szemben egyre inkább olyan vélemények fogalmazódnak meg, amelyek szerint az agrárgazdaságnak mégiscsak az a legfontosabb feladata, hogy az állampolgárok számára versenyképes és egészséges élelmiszereket állítson elő.

Így most újra előtérbe kerül, hogy például a hosszú ideje napirenden lévő növényvédőszer-kivonások folytatása vagy a biogazdálkodás erőltetett növelése helyett az élelmiszergazdasági hatékonyság javítására kellene törekedni az Európai Unióban.

Az agrárgazdasági alapfunkciókat, illetve a zöldszempontokat előnyben részesítő vélemények között ma egyfajta törésvonal látszik kibontakozni, amely az új KAP-pal kapcsolatban is markáns harcot robbanthat ki.

A további modernizációt, illetve versenyképesség-javulást igénylő magyar agráriumnak összességében az lenne kedvezőbb, ha az uniós támogatásokat nem túlzott zöldkövetelmények teljesítéséhez kötnék, hanem a termelési hatékonyság növelésére fordítanák. Ezért a hazai agráriumban a járvány „pozitív hozadékaként” most azt remélik, hogy az új KAP véglegesítésekor jobban lehet majd érvényesíteni azokat a szempontokat, amelyek n versenyképesség fokozását helyezik előtérbe.