Az ukránnál is veszélyesebb háború szakadhat a nyakunkba

Miközben Izrael Libanonban és Gázában is harcol, amerikai források szerint már elkészült az a terv is, hogy miként fognak Iránon bosszút állni. Válaszul arra, hogy Teherán két hete több mint száz rakétát lőtt ki Izraelre. Az ellencsapásra állítólag még az amerikai elnökválasztások, vagyis november 5-e előtt fog sor kerülni.

A háborús gépezet láthatóan nagy erőkkel megy előre, ám ahogy telik az idő Izrael nyugati szövetségesei közt páran elbizonytalanodtak.

Egy rádióinterjúban, még október elején Emmanuel Macron egyenesen fegyverembargót sürgetett Izrael ellen. A francia elnök szerint a hadianyag-szállítások leállítása Tel-Avivot a tárgyalóasztalhoz kényszerítené. A válasz nem sokat váratott magára: Izrael miniszterelnöke, Benjamin Netanjahu órákon belül

„szégyennek” nevezte Macron ötletét.

Csakhogy a francia államfő cseppet sincs egyedül. Alig pár napja Pedro Sanchez spanyol miniszterelnök is felszólította a világot, hogy állítsák le a fegyvereladásokat Izraelnek.

Abishur Prakash, geopolitikai szakértő szerint egyértelművé vált, hogy a Nyugat nem áll egységesen Izrael mögött. Két tábor kezd kialakulni: az egyikben azok az országok gyűlnek, akik kitartanak Tel-Aviv mellett „tűzön vízen át”, a többiek viszont ki akarnak hátrálni az egyre nagyobbra terebélyesedő közel-keleti konfliktusból.

A „fegyverembargó” emlegetése azért is meglepő, mert ilyen intézkedéseket rendszerint ellenséges vagy bukott államokkal szemben szoktak hozni, amelyekre nem lehet fegyvereket bízni.

Amerika viszont láthatóan kitart Izrael mellett, bár a héten Washingtonból is érkezett egy követelés: levélben jelezték, hogy 30 napot adnak Tel-Avivnak. Ez idő alatt növelniük kell a humanitárius segélyekhez való hozzáférést a gázai övezetben. Igaz, ha ezt nem teljesítik az Egyesült Államok akkor is csak a katonai támogatásának egy részét fogja megvonni.

A Biden-kormányzat korábban is volt, hogy belengette, hogy leállítják az Izraelnek szánt fegyverszállítmányok egy részét, de ebből nem lett semmi.

Nem véletlen, hogy az amerikai tisztviselők úgy látják, hogy Biden alatt nagy változásokra aligha lehet számítani. Tel-Aviv évente legalább 3,8 milliárd dollár értékben kap fegyvereket az USA-tól.

Ez a szám pedig az utóbbi egy évben fel is pörgött.

Tavaly Amerika biztosította az Izraelbe irányuló fegyver-import 69 százalékát.

Az egyik nagy félelem épp az, hogyha eszkalálódik az izraeli-iráni konfliktus, akkor az Egyesült Államok beáll Tel-Aviv mögé, és hiába mellékelnek a rakéták mellé néhány kritikus megjegyzést, ha közben folyamatosan küldik a hadianyagokat Izraelnek, az lángba boríthatja a régiót.

Még ha csak elvétve is, de Amerikában a totális háborúnak néhány hangos támogatója is van. A The Hill nevü politikai lap például lehozott egy véleménycikket, amelyben egy egyetemi professzor sürgeti, hogy Amerika bombázza szét Iránt.

William Burns, a CIA vezére aggódik. Elmondása alapján az amerikai hírszerző közösség szerint sem Izrael, sem Irán nem akar „totális konfliktust”, viszont nagy a tévedés kockázata.

„A konfliktus további regionális eszkalálódásának nagyon is valós veszélyével nézünk szembe” - mondta Burns egy amerikai konferencián.

Izraelre kilőtt rakéták egy iráni plakáton (Forrás: Shutterstock)

A nukleáris létesítményeket megkímélik?

Az ukrán háborúval ellentétben az izraeli-iráni konfliktusban a két szembenálló félnek nincs közös határa. Ezért is félő, hogy több régiós államot is magával ránt egy kipattanó háború. Viszont épp a nagy távolság az egyik fő akadálya annak, hogy komolyan szárazföldi hadmozdulatokra kerüljön sor.

Irán lerohanásához az izraeli szárazföldi erőknek Irakon és Jordánián vagy Irakon és Szírián keresztül kellene behatolniuk, ami logisztikai szempontból óriási kihívás lenne. Irán ráadásul 80-szor akkora, mint Izrael, és még ha meg is találnák a módját, hogy a szárazföldi hadosztályaik jelentős részét oda juttassák, az iszlám köztársaság hatalmas földrajzi kiterjedése elnyelné őket, és aligha tudnának bármi érdemlegeset elérni.

Ráadásul Izrael maga is kiszolgáltatottá válna, ha hadserege jó részét ilyen messzire küldené.

Izrael viszont az utóbbi hetekben bebizonyította, hogy nagy hadmozdulatok nélkül is tudnak súlyos csapásokat mérni az ellenségre. Jó példa erre az, amikor a hírszerző szolgálatuk elintézte, hogy több ezer csipogó robbanjon fel a Hezbollah tagjainál Szíriában és Libanonban. De a Hezbollah szervezet vezetőjének, Haszan Naszrallahnak a megöléséhez is elég volt egy precíziós légitámadás.

Kérdés, hogy Iránban a készülő válaszcsapás során kik kerülnek majd a célkeresztjükbe.

Eleinte valószínűleg számba vették a nukleáris létesítmények elleni támadások lehetőségét is, de a legfrissebb hírek szerint Izrael megígérte az Egyesült Államoknak, hogy se az olaj, se a nukleáris infrastruktúrát nem fogják támadni Iránban.

A válaszcsapások állítólag katonai célpontokra fognak korlátozódni.

Abban a külpolitikai szakértők egyetértenek, hogy ha nem állják a szavukat, akkor annak súlyos következményei lesznek. A CIA vezér is figyelmeztetett: Iránt se Izraelnek, se az USA-nak nem szabad lebecsülnie.