Egy hírhedt fegyveres szervezet oszolhat most fel - Új korszak kezdődik?

Az eset körülményei

Az egyes nemzetközi felek által terrorszervezetnek minősített kurd szeparatista mozgalom és Törökország 1984 óta áll háborúban egymással, és a konfliktusukból kifolyólag több tízezer ember vesztette életét. Tavaly ősszel viszont fordulat állt be, és Recep Tayyip Erdoğan koalíciós partnere, Devlet Bahçeli azt javasolta, hogy az 1999-ben letartóztatott Öcalant feltételesen szabadlábra lehetne helyezni, ha a csoportját felszámolják.

Sokak szerint nyomásgyakorlást követően a törökországi DEM Párt (Népi Egyenlőség és Demokrácia Párt) küldöttsége a napokban ellátogatott az Imrali szigetén lévő börtönbe, ahol találkozott Abdullah Öcalannal, majd közzétették ez utóbbi háromoldalas felhívását, amelyben a konfliktus befejezésére és a PKK jövőjének újragondolására szólított fel.Öcalan megjegyezte, hogy a PKK a 20. század körülményei között jött létre, amelyet „a történelem legerőszakosabbjának” nevezett, utalva a két világháborúra, a hidegháborúra és a kurdok harcára. Hozzátette, hogy „a párt, más hasonló mozgalmakhoz hasonlóan, befejezte szerepét, és feloszlatása szükséges”.

A DEM Párt kulcsszereplő lehet

Az, hogy a kurdbarát DEM Párt küldöttsége közvetít a PKK és a török kormány között, nem a véletlen műve. A török politika fontos szereplőjéről van szó, amelynek nagy beleszólása lehet az ország jövőjébe.

Erdoğannak is együttműködőnek kell lennie velük, ugyanis jelenlegi legfontosabb projektjéhez a kurdok támogatását keresi. Tudvalevő, hogy ha a török elnök 2028-at követően is hatalmon akar maradni, akkor alkotmánymódosításra lenne szükség, aminek eléréséhez nagyban hozzájárulna a DEM parlamenti támogatása. Akkor lehet népszavazásra bocsátani az alkotmánymódosítást, ha a 600 fős parlamentben 360 képviselő támogatja azt. Az AKP (Erdoğan pártja) és szövetségesei 321 mandátummal rendelkeznek, míg a DEM-nek 57 mandátuma van.

Egy új periódus kezdődik?

Abdullah Öcalan felhívása jelentős fordulatot eredményezhet a török–kurd konfliktus történetében. Egy olyan politikai korszak végét vetítheti előre, amely Törökország biztonsági és belpolitikai stratégiáját hosszú időn át meghatározta.

Azonban nem szabad elfelejteni, hogy bár Öcalan szavai nagy súllyal bírnak a PKK hierarchiájában, előfordulhat, hogy nem minden szervezeti egység és harcos fogadja majd el egykönnyen a leszerelést. A radikálisabb frakciók, amelyek továbbra is a kurd függetlenség kiharcolását tartják szem előtt, elképzelhető, hogy nem fogják önmagukat feloszlatni, hanem esetlegesen új szervezeti keretek közé rendeződve folytatják a harcot. Más múltbeli példákból kiindulva kijelenthető, hogy az ilyen bejelentések gyakran széthúzáshoz vezetnek a fegyveres csoportokon belül, ahol a „megfáradt” elemek a politikai megoldások felé hajlanak, míg a keményvonalasok folytatják a fegyveres ellenállást.Emellett egyes kurdok gyanakvóan tekinthetnek Öcalan felhívására, felvetve annak lehetőségét, hogy az inkább politikai alku vagy nyomásgyakorlás eredménye.

Ha azt érzik, hogy a kurd kérdés politikai és kulturális szempontból nem kap kielégítő válaszokat, egyes csoportok új formában folytathatják ellenállásukat, akár regionális vagy nemzetközi támogatást keresve.

A politikai párttá való átalakulás sem kizárt

A PKK sorsa még nem eldöntött. A szervezet katonai szárnyainak megszűnése komoly változást hozhat, de az ezzel járó politikai és társadalmi folyamatok hosszú évekig elhúzódhatnak. A helyzet kulcsa abban rejlik, hogy a térség szereplői miként kezelik az érzékeny egyensúlyokat és milyen politikai lépéseket tesznek a konfliktus tartós megoldására. Ezzel összefüggésben érdekes fejlemény, hogy a PKK-hoz vagy annak fiókszervezeteihez tartozó magas rangú vezetők nem zárják ki a szervezet feloszlatását abban az esetben, ha a politikai életben tovább működhetnének.

A szíriai kurdok inkább vonakodnak

A PKK esetleges megszűnésével a Szíriai Demokratikus Erők (SDF) – amely jelentős kurd erőkre épül – elveszítheti egyik legfontosabb ideológiai és szervezeti támaszát, ami meggyengítheti pozícióját a szíriai polgárháború lezárását követő új környezetben. Az új iszlamista vezetésű szíriai kormány pedig kihasználhatja ezt az erővesztést, hogy nagyobb nyomást gyakoroljon az autonómia kivívásáért küzdő kurd területekre. Ha Ankara és Damaszkusz továbbra is közeledik egymáshoz, az az SDF elszigetelődéséhez és hosszú távon a kurd önrendelkezés teljes visszaszorításához is vezethet, ami viszont nem jelenti azt, hogy a kurd fenyegetés megszűnik.

Emellett nem szabad elfelejteni, hogy Öcalan bejelentését követően az SDF parancsnoka, Mazloum Abdi kinyilvánította, hogy a PKK fegyverletétele nem vonatkozik a Szíriai Demokratikus Erőkre. Abdi megjegyzése azt jelzi, hogy Öcalan bejelentésének nem lesz azonnali hatása a szíriai SDF-re annak ellenére, hogy az ez utóbbi magját alkotó fő szíriai kurd csoportok (pl. a Népvédelmi Egységek –YPG) a PKK-hoz tartoznak.A PKK jövője bizonytalanabb, mint valaha. Öcalan szavai akár egy új korszak kezdetét is jelenthetik, de a felek közötti béke korántsem garantált. A kérdés már csak az: valóban véget ér egy több évtizedes harc, vagy csak egy új formában folytatódik?

A szerző a Migrációkutató Intézet vezető kutatója.