Egyes, Ukrajnának szánt fegyverek már a feketepiacon vannak - Táblázatban a könnyen értékesíthető fegyverek

Itt nyilván nem nehéz-harckocsikról vagy 5-7 tonnás lövegekről, hanem elsősorban kézifegyverekről, MANPADS vállról, vagy könnyű állványról indítható páncéltörő, vagy légvédelmi rakétákról, FIM 92-es Stingerekről, FMG-148-as Javelinekről, NLAW-okról, testpáncélokról, sisakokról, C4-es robbanóanyagról lehet szó.

És nem kis pénzekről beszélünk.

Ma egy Sztinger-rendszer (Stinger – a rakéta plusz a felszerelt indítócső) ára bőven 120 ezer dollár (45 millió forint). Egy Javeliné az indító-célkövető szerkezettel együtt megközelíti a 250 ezer dollárt (95 millió forint). Üzletnek sem rossz egy ilyet meglovasítani és a feketepiacon eladni.

A témát a CNN is felplankolta.

A cikkek szerzői (Karie Bo Lillis, Jeremy Herb, Oren Liebermann) idéznek egy amerikai hírszerzési forrást:

...rövid távon van rálátásunk a segélyként küldött fegyverek sorsára. Amikor viszont ezek bekerülnek a háború ködébe, már szinte semmit sem tudunk róluk. Belezuhannak egy nagy fekete lyukba, és ezt követően szinte nyomtalanul felszívódnak. 

Hagyján, ha nagy méretű hadieszközökről van szó, mint amilyen a három emelet magas Sz-300-as, a szlovákok által Ukrajnának adományozott, szovjet gyártmányú légvédelmi rakétarendszer. Ezeket súlyuknál, méreteiknél fogva csak vasúton lehet szállítani, tehát könnyű szemmel tartani mozgásukat.

De egy NLAW brit gyártmányú páncéltörő rakéta indítószerkezetével együtt is belefér egy személyautó csomagtartójába, nem beszélve az alig három kilós „kis” Switchblade 300-as kamikaze drónról.

Háború dúl. Minden, amit az ukránok cselekszenek, és/vagy nyilvánosan kommunikálnak arra szolgál, hogy megnyerjék a háborút. Minden közzétett nyilatkozat, Zelenszkíj-interjú, az elnök média-megjelenése gondosan megtervezett információs hadművelet. Ez persze nem jelenti, hogy rosszul cselekszenek

vélekedett a Pentagonban dolgozó másik média-informátor a szélesebb háttérről.

Érződik bizonyos óvatosság – talán még némi burkolt kritika is - az amerikaiak vélemény-nyilvánításában.

Mondják, hogy ők és nyugati szövetségeseik részletes beszámolókat továbbítottak „oda, ahova kell” az orosz haderő ukrajnai mozgásairól, veszteségeiről, fegyverzetéről harcképességéről, az általuk használt lőszerekről, azok alkalmazási módjairól.

Ám amikor az ukrán erőkről van szó, kiderül, hogy a Nyugat, az USA információi hézagosak.

Nehéz ám mindezeket a dolgokat követni akkor, amikor nincsenek embereink a helyszínen

vallja be egy amerikai tiszt.

Mit szállított az Egyesült Államok, Ukrajna magasan a legnagyobb katonai eszköz-támogatója, Kijevnek? Az amerikai katonai szállítások értéke csak a háború kezdete óta meghaladta a négymilliárd dollárt.

Az alábbi táblázatban csak a feketepiacon könnyen értékesíthető, csak az amerikaiak által szállított (vagy szállítható/tervezett) kisebb méretű eszközöket soroljuk fel. 

Forrás: Pentagon, wikipedia

John Kirby, a Pentagon szóvivője is megerősítette, hogy a védelmi minisztérium nem követi a segélyszállítmányokban érkezett fegyverek útját az alkalmazókig, az ukrán katonai egységekig.

Nem tudom megmondani önöknek, hogy ezek a fegyverek hol vannak Ukrajnán belül és hogy használják-e őket az ukránok és ha igen, mire. Talán sohasem tudjuk meg, hogy pontosan hogyan és mire használják például a Switchblade-eket

hangzott el az egyik briefingen.

Pedig roppant hatásos és viszonylag kis méretű fegyverekről van szó.

A Switchblade-ek egyszer használatos eszközök, népszerű megfogalmazásban öngyilkos drónok. Néhány kilogrammosak, úgy indítják őket, akár egy aknavető-gránátot, csak a Switchblade-et egy kis méretű kompresszor generálta sűrített levegő segíti az elindulásban. Van optikai berendezésük, kétirányú, valós idejű távközlési kapcsolatuk a kezelőkkel. Kis méretű robbanófejükkel együtt belecsapódnak a kiválasztott célba, páncélozott járműbe vagy parancsnoki kocsiba.

Ha úgy vesszük, ideális eszközök egy terrorista csoport számára. Eddig viszont nem bukkantak fel a nyugati titkosszolgálatok által szigorúan megfigyelt fegyverpiacokon, a feketekereskedelemben. 

A Biden-adminisztráció, amikor eldöntötte, hogy sok milliárd dolláros katonai támogatást ad az Oroszországi Föderáció (OF) támadását kivédő Ukrajnának, bekalkulálta annak az eshetőségét is, hogy a fegyverszállítmányok egy része teljesen váratlan helyeken bukkan majd fel – árulta el a CNN-nek a Pentagon egyik tisztviselője.

Ez a hátulütője annak a helyzetnek, hogy a NATO nem lehet jelen Ukrajnában, azaz nincs közvetlen információjuk fegyvereik sorsáról.

Kénytelenek vagyunk ez ügyben támogatottunk, szövetségesünk, Ukrajna tájékoztatására szorítkozni

mondják a washingtoni védelmi minisztériumban. 

Afganisztánban is eladták a fegyvereket

A CNN, az amerikaiak tudják, miről beszélnek.

Hiszen alig kecmeregtek ki a húsz éves afganisztáni háborúból, ahol hasonló tapasztalatokat szereztek a segély fegyverszállítmányokkal. Átadták azokat az afgán hadseregnek, majd a fegyvereknek nyomuk veszett. Jó esetben egy részük felbukkant a kabuli, peshawari, jalalabadi bazárokban…

Híres-hírhedt történetek forognak az amerikai vállról indítható légvédelmi rakétákról, a Stingerekről (Stinger AIM/FIM-92), amelyeknek (csak a rakétáknak) mintegy 40-120 ezer dollár darabja ma is – függően az altipustól. Már a múlt század nyolcvanas éveiben felbukkantak az Afganisztánban a szovjet csapatok ellen harcoló modzsahedek kezében az amerikaiaktól kapott Stingerek, amelyekkel sikerrel lőtték le a szovjet katonai helikoptereket. 

Különös fintora a sorsnak, hogy e sorok írójára (a repülőgépre, amelyen utazott) a nyolcvanas évek második felében rálőttek valahol Kabul és Sindand között – még pedig az akkoriban a kabuli szovjetbarát rendszerrel harcoló tálibok, akiknek más, vállról indítható légvédelmi rakétájuk nem volt, csak a Stinger.

Pedig az afganisztáni szovjet erők parancsnokának An-26-os katonai szállítógépéről beszélünk, amelyen amerikai újságírókkal együtt utaztam, amikor egy katona előttünk jelentette a parancsnoknak, hogy észleltek egy földről indított, a gépünk irányába tartó Stingert. 

Az észlelés annyit jelentett, hogy a gép baloldalán kiképzett, valamivel több mint fél méteres átmérőjű plexi-buborékban, félgömbben az ügyeletes figyelő – aki az alattunk lévő tájat kémlelte - észre vette a Stinger motorja által húzott fehér csíkot, amely irányunkba mutatott.

„Hol vagyunk és milyen magasan repülünk” – kérdezte a parancsnok a katonát. - A rakétát a tengerszint felett körülbelül 250 méteres magasságból indíthatták és mi most 5600 méteren repülünk – jött a válasz. A parancsnok csak legyintett. Ilyen magasra a Stinger már nem jut fel, magyarázta. 

A Stingerek sorsa is éppúgy beleveszett az afganisztáni háborúk ködébe, és még századunk tízes éveiben is hallani lehetett róluk - legenda, vagy igaz? - történeteket a „régi” Stingerek felbukkanásáról a tálibok, illetve az Iszlám Állam terroristái kezében, amelyekkel állítólag amerikai helikopterekre lőttek.

Még 2001 végén írta a Slate-ben Scott Shuger:

a két nagy kérdés Afganisztán kapcsán, hogy hol van most Bin Laden és hol vannak a Stingerek.

Akkoriban az amerikaiak szerint 2-300 Stinger lehetett tálib, vagy Iszlám Állam kézen.

És hiába írták az amerikaiak, hogy a Stingerek megfelelő karbantartás nélkül 10-12 év után nem működnek, amikor évtizedekkel a szavatossági idő lejárta után próbaképpen beindítottak egy Stingert, az ragyogóan elindult, a szerkezet működésbe lépett. 

Vietnámban is felbukkantak amerikai fegyverek

De hasonló helyzeteket korábban, a vietnámi háború (nagyjából 1960-1975) idején is átéltek.

A dél-vietnámi függetlenségi mozgalom harcosai jelentős részben az ütközetekben és a saigoni feketepiacon beszerzett amerikai fegyverekkel vették fel a küzdelmet az USA a csúcsidőben több mint félmilliósra duzzasztott expedíciós hadseregével.

1968-ban 538 ezer amerikai katona plusz 50 ezer dél-koreai (többségük a híres-hírhedt Kék Sárkány Hadosztályban) szolgált Dél-Vietnamban.

Felbukkantak olyan hírek is, amelyek összekötötték az ukrajnai harcokat a Nyugat gyorsan és vitatott eredménnyel tavaly lezárult afganisztáni jelenlétével, katonai akcióival.

Annak idején a kabuli kormány kifejezetten  oroszországi gyártmányú Mi-17-es helikoptereket kért az amerikaiaktól, hasonló motivációk alapján, mint az ukránok. „Ezekre képeztek ki bennünket” – mondták az afgán pilóták, akik emellett értékelték, hogy a Mi-17-esek repülési csúcsmagassága jóval meghaladta a hasonló osztályú amerikaiakét és szervizelésük is egyszerűbb volt.

Ukrajna ezért akar most elsősorban szovjet és/vagy oroszországi fegyvereket, hiszen azokra nem kell átképezni a katonákat.

Ilyen fegyverek a hozzájuk való lőszerekkel viszont már csak a frissen csatlakozott kelet-, közép-kelet-európai NATO tagoknál vannak, és ezen fegyverrendszerek nagy része már kifutó modell. Lásd a T-72-es harckocsikat, vagy a Su-25-ös, MiG-29-es katonai gépeket.