Elektromos autózás: páneurópai módon kell fizetni a delejért

A  hazai utakon is robbanásszerűen nőtt meg a zöld rendszámos autók száma, három év alatt nyolcszoros növekedést látunk – már több mint negyvenezer tölthető, vagy teljesen elektromos autó járja az utakat. Az EU valamennyi országában hasonló a lendület, de vannak olyan területei is a világnak, ahol még előrébb járnak. Japánban például már több mint 40 ezer elektromos autó töltőállomás van, ezzel hivatalosan is felülmúlják a hagyományos benzinkutak számát.

A töltőállomások száma is gyors növekedésnek indult, négy évvel ezelőtt országszerte kevesebb mint 200 töltőoszlop működött az országban, ami 2021 első negyedévéről van friss adatunk, amikor már elérte az 1500-at. Magyarországon még általános beszédtéma, a kevés töltővel el vagyunk maradva az EU-s átlagtól - 100 kilométer közútra kevesebb, mint egy töltőpont jut – az EU egyik legnagyobb kihívása már nem önmagában a töltőállomások számának a növelése, hanem az a folyamat, hogy miképp lesz egységes, az EU-ban mindenki számára elérhető infrastruktúra a sok-sok töltőállomásból.

Ugyanis nem önmagában a töltőpontok száma, hanem az azokhoz való hozzáférés és az energiaellátás biztonsága teszi infrastruktúrává a zöld szigeteket. A rendkívül összetett fejlesztési folyamat központi eleme például, hogy miként tehető alkalmassá a villamosenergia-hálózat arra, hogy adott csúcsidőben elektromosautó-töltők nagy számát lássa el megfelelő villamos teljesítménnyel, mindezt üzembiztosan és biztonságosan?

Csakugyan fontos kérdés, hogy 27 ország állampolgárai hogyan lesznek képesek mindenütt egyszerűen, biztonságosan és gyorsan fizetni a vételezett energiáért? Nem is kérdés, hogy a kérdést páneurópai szinten kell kezelni, feltéve, ha az elektromos autózásról alkotott jövőképünk nem az otthonunk 200 kilométeres körzetére korlátozódik. Amikor majd tömegek járnak elektromos autóval, akkor páneurópai, interoperábilis – azaz országokon és szolgáltatókon átivelő – és könnyen használható fizetési rendszert kell kialakítani,  amelyik legalább olyan seamless módon működik, mint amilyen a roaming a mobiltelefonok világában.

Ha csak Magyarországot nézzük, QR-kódok, töltőkártyák és alkalmazások tucatja működik idehaza is: ahány töltő, annyi díjszámítás és konstrukció, valamint a szolgáltatók változatos kínálata jellemzi a szektort.

Különböző kutatások tanúskodnak arról, hogy jelenleg meglehetősen kusza helyzet uralkodik a töltők piacán. Egy nagy kúthálózatot fenntartó vállalat adatai szerint a polgárok 60 százaléka rendelkezik két töltőkártyával, vagy még többel. Egy reprezentatív uniós felmérés szerint a felhasználók egyharmada 2 vagy több alkalmazással rendelkezik – a feltételezések szerint ezt az ellensúlyozza, hogy ma még egy edukáltnak mondható közösséget alkotnak az elektromos autósok. E bonyolult helyzet ugyanakkor nem feltétlenül szükségszerű. Nemzetközi pénzügyi adatok szerint  az európai polgárok több, mint kilencven százaléka rendelkezik bankkártyával, és minden tagállamban átlagosan több mint egy bakkártya jut egy felnőttre, azaz van teljes társadalmi lefedettségű fizetési eszköz a kezünkben.  

A szabályozás körüli diskurzus szerint az egységes fizetés lehetőségének megteremtése annak ellenére jelent kihívást Brüsszelben, hogy a bankkártyás fizetési rendszerek implementálásával – mintegy minimál előírásként –  át lehetne hágni ezt a gordiuszi csomót.

Fotó: pixabay

A szabályozástervezet jelenlegi verziója szerint a gyors és lassú töltők esetében nem ugyanolyan kötelező fizetési opciókat írnának elő (a lassú töltők esetében megnyitva a lehetőséget, hogy QR kód alapú megoldás működjön minimum sztenderként), ez pedig növelné az átláthatatlanságot és messze vinné az EU-t az egységességtől, amelyre alapelvként tekintünk az uniós piacon. Vannak, akik szerint a személyek mobilitása is csorbát szenvedne – minden csak nézőpont kérdése.

Mobiltárcák, üzemanyagkártyák, előfizetések, QR-kódok – tucatnyi megoldás létezik az autók energiaigényének ellentételezésére.

Országonként több tucat helyi konstrukció elérhető, amelyek bizonyos feltételrendszerek mentén kedvező árakat, vagy okos konstrukciókat biztosítanak az autósoknak. Ennek ellenére hét nagy uniós országban elvégzett felmérés szerint a lakosság csaknem kétharmada – 65% – a kártyás fizetést részesítené előnyben, mert egyszerű, kényelmes és gyors.

Amikor versenyt futunk az idővel és a felhasználói igényekkel, kritikus fontosságú, hogy a már létező, kipróbált, biztonságos és kellően elterjedt rendszereket implementáljuk, ahelyett, hogy hosszas és költséges munkával kitalálnánk valami újat – a hatékonyság és az ésszerűség követelménye ezúttal tehát egybeesik a lakosság igényeivel is.

Az uniós polgárok közel kétharmada egyetért azzal is, hogy ha a kártyás fizetés egységesen, minden töltőponton elérhető lenne az nagyban meggyorsítaná az elektromos autók elterjedését – ez pedig minden kétséget kizáróan az EU fő prioritása. Körülbelül ilyen arányban vélekedtek úgy, hogy minden más fizetési megoldás közül – beleértve a készpénzt is – a kártya a legpraktikusabb a nemzetközi utazás alkalmával és így ösztönözhetők a legjobban az emberek hogy elektromos autó mellett tegyék le a voksukat.

A bankkártyák használatával kapcsolatban az uniós polgároknak nincsenek kérdéseik: megbízható, kényelmes és az interoperatibilitás követelményét is teljesítő biztonságos fizetési opcióként tekint rájuk a világ és használatuk az elektromos autók töltésében nem jelent adatvédelmi kihívást – köszönhetően a rendezett jogi háttérnek a magas szintű technológiának. Nem beszélve arról, hogy nem zárja ki a rendszerből az Európán kívülről érkezőket, vagy a helyi nyelvet nem beszélőket.

A kártyaelfogadásnak és annak a rendszerekbe implementálásának vannak költségei, de minden kétséget kizáróan az egységnyi költség lényegesen alacsonyabb, mintha új rendszerek kialakításán fáradozna 27 tagállam. Ha minimumként tekintünk erre az infrastruktúrára a zöld autózás terén, az előnyök ellensúlyozzák a költségeket. A már létező lokális fizetési rendszerek pedig zavartalanul működhetnek ezzel párhuzamosan, kiegészítve az univerzális minimum sztenderdként működő kártyás fizetést.