Eljegyezte egymást az MKB és a Takarékbank - mire mennek majd együtt?

Filozófiai kérdés, hogy milyen bankoknak érdemes egyesülniük? Azoknak, amelyek alapvetően ugyanazt csinálják, vagy azoknak, amelyek teljesen másra lőnek?

Az első esetben világítanak a szinergiák. Nekem is van egy soproni bankfiókom, neked is, ha egyesülünk, akkor majd az ügyfeleinket kisebb költséggel (fiókszámmal, stábbal) szolgáljuk ki, vagyis a bevételeink jó esetben megmaradnak, de a költségeink apadnak.

A második esetben pedig „merünk nagyot álmodni”. Én a fővárosban voltam jó, te vidéken, nekem nagyvállalati ügyfeleim voltak, téged a KKV-k szerettek jobban. Az ilyen egyesülésnél a horizontális és a vertikális integráció nő, vagyis egy rétegszereplő ellép az univerzalitás irányába.

A Takarékbank és az MKB esete

A május 15-én belengetett potenciális MKB – Takarékbank közeledés egy kicsit a kettő között van, de talán a második esethez van közelebb.

A két bankban lesznek majd szinergiák, hiszen nem kicsi niche-szereplőkről van szó. mindketten országos, lakossági ügyfélkörrel is rendelkező bankok, de azért valójában az eredet-történetükben sok a különbözőség, igaz felbukkan pár hasonlóság is.

15 éve még nem nagyon lett volna a hazai piacon eltérőbb szereplő, mint ez a két bank. Az MKB a nagyvállalatok, a jómódú magánszemélyek elitbankja volt, a Takarékbank egy különös intézmény, a vidéki emberektől, vállalkozóktól forrást gyűjtő kisebb takarékszövetkezetek ernyőbankja.

Közeledtek a profilok

Érdekesség, hogy egy időben mindkét bank német tulajdonban is állt, amiről azt gondolhatnánk, hogy a precíz működés, a tőkeerő, a pontosság és a kontroll szinonimája, de ezen két bank esetében ez nem így alakult, a német tulajdonosok (a bajor BLB és a DZ Bank AG) nem voltak különösen sikeresek, vagy fogalmazzunk úgy, hpgy egy idő után már nem voltak igazán sikeresek Magyarországon.

A legújabbkori történelem

Az MKB és a Takarékbank az elmúlt években aztán valóban kacskaringós történetet írtak le.

Az MKB a német tulajdonostól visszakerült előbb a magyar állam kezére, de olyan rossz állapotban, hogy szanálni kellett és az EU mindenféle erős korlátozást fogalmazott meg a bank működésére. Ebből a negatív helyzetből magyar tulajdonosokhoz kerülve, épült fel újra a bank, majd hagyhatta el a béklyóit és vált újra nyereségessé.

A Takarékbank pedig egyszer csak egy integrációs nagyüzem közepén találta magát, szép lassan egy egész szektort (a takarékokat) és több kisebb bankot integrált magába, folyamatos informatikai feladatdömpinggel fűszerezve a mindennapjait.

Régóta pusmogták

Az elmúlt években már nyílt titok és teljesen természetes ötlet volt, hogy ennek a két banknak (illetve a Budapest Banknak) érdemes közelednie egymáshoz.

Hasonló tulajdonosi körrel, átfedő ambíciókkal, magyar tulajdonú szereplőként igyekeztek megkapaszkodni egy nehéz piacon (2008-as válság, devizahitelezés, forintosítás, különadók, zéró kamatok), és eléggé adta magát, hogy ez a két szereplő, vagy az említett harmadikkal kibővítve, ez a három, együtt több, mint külön.

Együtt ugyanis már érdemi kihívói lehetnek a piacvezető OTP-nek és mindenképpen megelőzhetik a nagyon erős 2-6. csapatot, vagyis az Erstét, a K&H-t, az UniCreditet, a CIB-et, illetve a Raiffeisent. Az ő sorrendjük nem feltétlenül az előbbi, hiszen eltérő listák adódnak a megkérdőjelezhetetlenül első OTP mögött mérlegfőösszeg, ügyfélszám, vagy nyereség alapján.

Biztos második

A Takarékbank és az MKB együttesen mindenképpen a második számú bank lenne, legalábbis ami az összesített mutatószámok átlagából adódna, hiszen együtt nagyon sok ügyfél (1,3 millió), nagyon sok fiók (840) jellemezné ezt a kettőst.

A mérlegfőösszeg alapján is még biztosan meglenne a második hely.

A közös bank jövedelmezősége a deal előtt viszont még nem lenne kimagasló. Ugyanakkor éppen azért kellene integrálódni, hogy a rengeteg szinergia (közös vezetés, pénzügy, hr, informatika, kommunikáció és még ki tudja hányféle racionalizálási lehetőség) ki legyen használva.

A magyarabb bankszektor

Orbán Viktor miniszterelnök jó pár éve meghirdette a legalább 50 százalékban magyar bankszektor vízióját, majd a Magyar Nemzeti Bank vezetői is ennek fontosságát hangsúlyozták. 2008 válsága után egyre fontosabbá vált ugyanis, hogy a magyar bankok ténylegesen akkor is hiteleznek, ha baj van, mert számukra ez a fontos piac, nem fogják bevonni a csápjaikat és csak az anyaország piacára figyelni, mint tette sok bank a 2009 és 2012 közötti időszakban.

Ha az egyes számú szereplő (az OTP) után a kettes számú (MKB-Takarékbank) is magyar döntésközpontú bank lenne, akkor a régióban egyedülállóan erős lenne a szektorban a hazai irányítás.

Nem érdemes az összes kelet-közép-európai országon végigmenni, de a lengyel piacon spanyol, a szlovákon és a románon osztrák, a cseh szektorban belga, a szerbeknél olasz a piacvezető bank. A mi szempontunkból kedvező, hogy a bolgár és a montenegrói piac legerősebb szereplője magyar bank, de ha az ottani piac felől nézzük, akkor külföldi.

Ezzel egy politikai, vagy nevezzük úgy, hogy egy gazdaság-politikai célt elérhetünk, és aztán jön egy embert próbáló nagy feladat, mert eltérő hátterű, kultúrájú, más rendszerekkel működő bankokat összerakni sohasem egyszerű.

És végül megint egy hasonlóság, a két banknak bőven van tapasztalata most ebben, az MKB core banking rendszert cserélt, a Takarékbank kismillió rendszert egységesített. Tapasztalat tehát van ezen a téren bőven, már csak az a kérdés, hogy melyik rendszert lesz érdemes megtartani?