Elszabadulhatnak a hazai földbérleti díjak a drágulási hullám miatt

Alaposan átrendezheti a hazai földbérleti viszonyokat az általános terménypiaci drágulás, amely végső soron a haszonbérletekre is kihathat. A gabona –elsősorban

a búza – áremelkedése most magával húzhatja a földbérleti díjakat is, és a gazdálkodók jelentős részének komoly pluszkiadást okozhat.

A hazai mezőgazdaság egyik sajátossága, hogy a földművelésben a tulajdonosok és a használók személye sokszor elválik egymástól.

A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint a termelők a mintegy 5 millió hektáros mezőgazdasági terület 50 százalékát nem tulajdonosként, hanem bérlőként használják, vagyis 2,5 millió hektár művelése után valamilyen formában díjat kell fizetniük.

A hatályos földforgalmi szabályozás értelmében jogi személyek földtulajdont néhány kivételtől eltekintve nem szerezhetnek, de sok egyéni gazdálkodó is csak bérlettel tud bizonyos nagyságú területhez jutni.

A haszonbérleti rendszer nem kedvez a gazdálkodásnak, mert az agráriumból évente több százmilliárd forint tőkét von ki, amely zömmel olyan magánszemélyekhez vándorol, akiknek a földtulajdonláson kívül a mezőgazdasághoz semmilyen közük nincs.

Ezért a gazdálkodói földvásárlás/földtulajdonlás növelése az elmúlt évek agrárpolitikai törekvései között kiemelt helyen szerepelt, de a kialakult földhasználati szerkezet érdemi megváltoztatásához hosszabb időre van szükség.

A földbérleti díjak folyamatosan emelkedtek az utóbbi időszakban, és a KSH legutolsó, 2020-as nyilvános adatai szerint a legnagyobb arányt képviselő szántóknál az átlagdíj megközelítette a hektáronkénti 65 ezer forintot. A növekvő trendet tükrözi az is, hogy egyre inkább általános tulajdonosi elvárássá válik, hogy

a földhasználók az uniós területalapú támogatással egyenértékű díjat fizessenek, amely az utóbbi években mintegy 80 ezer forint körüli hektáronkénti összegnek felelt meg,

de jelentősen függ a mindenkori forint/euró átváltási árfolyamtól is.

A haszonbérlet időtartama szántóknál ma legfeljebb húsz év lehet, és a szabályozás a gazdálkodóknak nagyobb biztonságot nyújtó,

hosszabb távú bérletet ösztönzi azzal, hogy a tulajdonosok bérletidíj-bevételeikre adómentességet kaphatnak, ha földjeiket legalább öt évre adják bérbe.

A szerződések egy részében ugyanakkor termelői szempontból rosszabb a helyzet, mert a tulajdonosok a megállapodásokban rögzíttetik, hogy a bérleti díjakat évről-évre felülvizsgálhatják, vagyis fix összegek esetén is lehetőséget biztosítanak maguknak a folyamatos emelésekre.

A termelők pedig a magasabb díjakat és a hátrányosabb feltételeket nagyrészt kénytelenek elfogadni, mert ma akkora a „földéhség”, hogy azonnal más termelők vennék át a helyüket, ha a földhasználattól visszalépnének.

Hasonló a helyzet azokban az esetekben is, amikor a szerződésekben a bérleti díjakat a gabonapiaci árak változásához kötik. E megállapodások a bérleti összegeket aranykoronánként általában 35-50 kilogramm búza árában határozzák meg, így a piaci drágulás automatikus díjnövekedést jelenthet.

Az agrártárcához tartozó Agrárközgazdasági Intézet adatai szerint egy évvel ezelőtt a búza tonnánkénti átlagára 60 ezer forint körül mozgott, most pedig az orosz-ukrán háború és az aszályos időjárás hatására megközelíti a 140 ezer forintot. Ez azt jelenti, hogy

egy átlagosnak tekinthető, 20-25 aranykoronás szántót tavaly még hektáronként 50-60 ezer forintért is lehetett bérelni, ha az aranykoronánkénti búzamennyiséget a felek 40 kilogramm búzában rögzítették.

A jelenlegi piaci árak mellett ugyanakkor a bérleti díj több mint kétszeresére, 110-120 ezer forintra nőhet, és jóval meghaladhatja a hektáronkénti területalapú támogatások várható összegét is.

Még durvább lehet a változás a jó minőségű, 40 aranykoronás földeknél, ha a díjat aranykoronánként 40-50 kilogramm búza árában rögzítették.

Ilyen esetekben előfordulhat, hogy a haszonbérletért hektáronként 200 ezer forint feletti összeget kell fizetni, ami már drasztikus díjemelkedésnek felel meg.

Ilyen nagyságrendű növekedés pedig felfelé lódíthatja a bérleti díjakat a lejáró és megújuló, illetve az újonnan létesített más típusú földbérleti szerződéseknél is.

Ma különösen nehéz helyzetbe kerülhetnek azok a gazdák, akik – elsősorban Kelet-Magyarországon – jelentős aszálykárokat szenvedtek el, és

búzatermésük akár 50 százaléka is megsemmisülhetett, őszi betakarítású kukorica- és napraforgótábláikban pedig még komolyabb veszteségek keletkezhetnek.

A termelők nagy részére kiterjedő állami agrár-kárenyhítési rendszer a károsodott növénykultúrák 30 százalékon felüli hozamcsökkenésénél és 15 százalékot meghaladó hozamérték-csökkenésénél jogosíthat fel kárenyhítő juttatásra, amelynek mértéke a hozamérték-csökkenés 80 százaléka, megfelelő mezőgazdasági biztosítás hiányában 40 százaléka lehet.

Számos esetben azonban az érintett gazdálkodók nem felelhetnek meg a kritériumoknak, mivel például búzatermésük hiába esett vissza a felére, az árak jelentős növekedése miatt bevételeik akár szinten is maradhatnak.

Hasonló okokból nem egyértelmű az sem, hogy a termelők az aszálykárokra hivatkozva kérhetnek-e rendkívüli bérletdíj-csökkentést a földtulajdonosoktól, illetve a szerződésekkel szabályozott haszonbérleti viszonyokba a díjfizetések kapcsán beavatkozhat-e az állam. A Növekedés.hu információi szerint egyelőre nem várhatók az ügyben kormányzati lépések, ezért szakértők azt javasolják, hogy

a gazdálkodók próbáljanak meg közös megegyezéssel díjcsökkentést vagy -átütemezést elérni a bérbe adó tulajdonosoknál.

Ugyanakkor ma kicsi az esély arra, hogy a földtulajdonosok engedményeket tegyenek, hiszen a mai piaci és gazdasági helyzetben nekik is szükségük lehet az előre kiszámított és betervezett, földek utáni bevételekre.

Ezért fennáll a veszélye annak, hogy egyes termelők a betakarítás utáni vagy az év végén esedékes bérleti díjakat nem tudják/nem akarják kifizetni, és ez feszültséget generálhat a bérbeadók és a bérbe vevők között.

Egyes gazdálkodók kényszerhelyzetbe kerülhetnek azért is, mert inputanyagköltségeik az általános drágulás nyomán annyira emelkedtek, hogy az aszály miatti bevételkiesések hatására őszi, illetve jövő tavaszi új gazdálkodási ciklusuk beindítása is kétségessé válhat, ez pedig még inkább megnehezítheti a földbérleti díjak kigazdálkodását és kiegyenlítését.