Elveszítheti a hiperszonikus fegyverkezési versenyt Washington?

Csúszások, sikertelen tesztek

A Lockheed Martin Corporation hadipari vállalat által fejlesztett AGM–183 ARRW (légi indítású gyors reagálású fegyver) lehet az Egyesült Államok első hiperszonikus fegyvere, azonban az elmúlt időszak sikertelen tesztjei miatt folyamatosan tolódik a bevethetőség elérésének, s ezáltal a gyártás megkezdésének időpontja.

A legfrissebb információk szerint idén szeptember harmincadika helyett majd csak valamikor a következő költségvetési évben léphetnek a fejlesztés ezen fázisába.

A késedelem miatt Lloyd Austin amerikai védelmi miniszternek kellett felelnie április elején a washingtoni Képviselőház fegyveres erőkkel foglalkozó bizottsága előtt, ahol – főként republikánus politikusok – fejezték ki aggodalmukat azzal kapcsolatban, hogy az Egyesült Államok nem áll fényesen a hiperszonikus technológia fejlesztése és katonai alkalmazása kapcsán.

Az ellenségeink mögött kullogunk

– utalt Mike Turner, ohiói republikánus képviselő Oroszországra és Kínára, akik mindketten rendelkeznek bevethető – Moszkva pedig már élesben is alkalmazott – hiperszonikus fegyverekkel.

A Lockheed Martin 2018-ban kötött négyszáznyolcvanmillió dolláros szerződést az amerikai légi erővel az ARRW fejlesztéséről, melyet aztán 2019 decemberében kilencszáznyolcvanhatmillióra bővítettek. Akkor azzal a céllal indultak neki a projektnek, hogy 2022 szeptemberére már el tudják kezdeni a gyártást, azonban mára már biztos, hogy ez nem fog sikerülni.

A jelentések szerint egyébként nem kiküszöbölhetetlen problémák miatt csúszik a fejlesztés, a legnagyobb nehézséget az jelenti, hogy a rakétát hogyan tudják az azt hordozó B–52H bombázóról kilőni.

A legutóbbi teszt például egy tervezési probléma miatt lett sikertelen, amely feszültség-instabilitást okozott a repülőgép ellátásáról a rakéta saját meghajtására történő átváltás közben.

A nehézségek ellenére Jay Pitman, a Lockheed Martin támadó fegyverekkel foglalkozó elnökhelyettese azt írta közleményében; megértik a hiperszonikus képességek iránti fokozódó igényeket, és elkötelezettek amellett, hogy az ARRW-t minél gyorsabban véglegesítsék.

Ennek ellenére az sem elképzelhetetlen, hogy a haditengerészet vagy a szárazföldi erők által szintén fejlesztett hiperszonikus fegyver ennél előbb fog elkészülni.

Mik azok a hiperszonikus fegyverek?

A hiperszonikus fegyverek olyan szerkezetek,

melyek a hangsebesség ötszörösénél, vagy annál gyorsabban repülnek, emellett pedig például a ballisztikus rakétákkal ellentétben jól manőverezhetők, nem egy beprogramozott útvonalon haladnak célpontjuk felé.

Ez abból a szempontból nagyon lényeges tényező, mivel így a hagyományos légvédelmi rendszerek hatástalanok velük szemben, s mivel a felső légkörben, 20-60 kilométer magasságtartományban manővereznek, így radarok segítségével is sokkal nehezebb azonosítani őket.

A hiperszonikus fegyvereknek két fő típusa különböztethető meg:

• hiperszonikus „sikló/cikázó” repülőeszközök, melyeket rakétákkal indítanak és rakétamotorokkal „sikló/cikázó” útvonalon érik el a célterületet
• hiperszonikus cirkáló rakéták, melyek sugárhajtású hajtóművel rendelkeznek.

Moszkváé a legnagyobb arzenál

Oroszország az 1980-as évektől kezdődően kezdte kutatni a hiperszonikus fegyvereket, ez a folyamat pedig az elmúlt tíz évben – ahogy a haderő modernizációjának más aspektusai is – jelentősen felgyorsult.

Vlagyimir Putyin orosz elnök 2018-ban orosz „szuperfegyverek” létezéséről számolt be a nagyközönségnek.

Az ekkor bejelentett technológiák közül jelen elemzés szempontjából három az, ami kiemelten fontos: az Avangard, nukleáris töltettel felszerelhető hiperszonikus sikló repülőeszköz, valamint a Cirkon, és a már említett Kinzsál hiperszonikus rakéták.

Az Avangard a világon elsőként, 2019 decemberében rendszeresített, tizenkétezer kilométer hatótávolságú rendszer, amely a hangsebesség 20-szorosával képes repülni.

Sebessége a cél közelébe érve jelentősen csökken, így a légvédelmi rendszereknek a repülés utolsó fázisában nyílik a legnagyobb esélye a megsemmisítésére.

A másik két fegyver ezzel szemben kisebb teljesítményre képes, a hadihajókról és tengeralattjárókról indítható Cirkon hatótávolsága ezer kilométer, a hangsebesség 8-9-szeresével képes repülni, míg a Kinzsál légi indítású rakéta, melynek hatótávolsága a hordozó repülőgéptől függően két-háromezer kilométer, maximális sebessége pedig a hangsebesség 10-12-szerese.

A széles arzenál mellett az oroszok rendelkeznek az egyetlen olyan hiperszonikus fegyverrel – nevezetesen a Kinzsál rakétával – melyet élesben is bevetettek már, Ukrajnában.

Az azonban felvet számos kérdést, hogy mégis miért használták az egyébként drága és viszonylag kis számban rendelkezésre álló technológiát ilyen „indokolatlan” szituációban.

Az orosz védelmi minisztérium március 19-i közlése szerint a rakétát egy ukrán lőszerraktár ellen vetették be, valószínűleg egy MiG–31-es vadászrepülőgépről indítva. Amerikai katonai szakértők szerint több esetben is használhattak hiperszonikus fegyvereket Ukrajnában, melyek valószínűleg az orosz hadsereg erejét voltak hivatottak demonstrálni, megfélemlítési céllal vetették be őket.

A kínai technológia lehet a legfejlettebb

Kína hiperszonikus fegyver tesztje nagyon közel van a „Szputnyik momentumhoz”

– fogalmazott Mark Milley, az amerikai vezérkari főnökök egyesített bizottságának elnöke még tavaly ősszel, utalva arra, hogy Peking ezzel lekörözheti riválisát, az Egyesült Államokat. A tesztet júliusban hajtották végre, a légkör felső rétegébe egy hiperszonikus siklórepülőgépet juttattak, majd erről egy szintén hiperszonikus rakétát lőttek ki, amely habár valamivel elvétette célpontját, viszont ehhez hasonló tesztet még egyik katonai nagyhatalom – az Egyesült Államok és Oroszország – sem folytatott le.

Ez Washington számára azért is lehet rémisztő, mivel légvédelmi rendszerei az Északi-sark felől várják a támadást, ezzel a technológiával azonban a Déli-sark irányából is sebezhetővé válhatnak. Az amerikai szakértők egyébként azóta sem tudták megválaszolni, miként képes egy hiperszonikus eszköz egy másikat destabilizálódás nélkül kilőni.

Kínának ezenfelül már vannak más hiperszonikus fegyverei is: ilyen a DF-ZF rendszer, melyet 5-10-szeres hangsebességre terveztek, két-háromezer kilométeres hatótávolságra, azonban újabb változata már interkontinentális rakétával is indítható, tizenkétezer kilométeres hatótávolsággal. A legtöbbet emlegetett kínai hiperszonikus fegyver a szárazföldről, hadihajókról és tengeralattjárókról indítható DF–17, melynek maximális sebessége a hangsebesség ötszöröse, hatótávolsága pedig indítóplatformtól függően 1800-2500 kilométer.

AUKUS hiperszonikus fegyver?

Az Egyesült Államok, Ausztrália és az Egyesült Királyság április elején jelentette be, hogy védelmi együttműködésük – AUKUS – keretén belül közösen fogják fejleszteni hiperszonikus és anti-hiperszonikus képességeiket az indo-csendes-óceáni térségben.

A három állam vezetője által kiadott közös nyilatkozatban az orosz agressziót nevezték meg a kezdeményezés indokául, azonban valójában Kína utóbbi időben elért kimagasló eredményei állhatnak a háttérben. A közös együttműködésben a hiperszonikus fegyverek mindkét főtípusának fejlesztésére sor kerül majd, azonban a részletekről egyelőre még keveset tudni.