Buda tényleg siralmasan lepusztult a török uralom alatt?

Ma már kissé nehéz elképzelni, de a Várnegyed kacskaringós utcái mellett valaha török boltok sorakoztak. Miután csellel bevették majdnem 150 éven keresztül volt oszmán uralom alatt a magyar királyi székhely.

A hódoltság alatt a város képe pedig alaposan átalakult.

A Mátyás templom pár nappal azután, hogy török kézre került már ki volt nevezve főmecsetté. Mivel az iszlám tiltja az emberábrázolást, ezért az oltárképektől és a szobroktól hamar megszabadították. Viszont a keresztény lakosság nem lett elhajtva.

Az első ismert török adóösszeírás alapján hat évvel azután, hogy a magyar királyi család elmenekült Budáról, a városban még mindig 238 nyugati keresztény család élt.

Jellemző, hogy eleinte annyira lassan cserélődött le a városi vezetés, hogy a török hódoltság első éveiben ugyanaz az ember volt a városi bíró, mint az oszmán uralom előtt.

Egy ideig még keresztény iskola is működött a török Budán. A templomok közül viszont csak egyet tarthattak meg a város régi lakói: a mai Mária Magdolna templomot, amelyet közösen használtak a katolikusok és a protestánsok.

Hogy ne zavarják egymás köreit egy deszkafallal ketté osztották a belső teret.

Maga a város viszont összességében nem volt túl jó bőrben. A török hatalomátvétel előtt több véres ostromot is megélt a királyi székhely. A házak helyrehozása pedig a korabeli útleírások alapján nem történt meg. Néhányan egészen siralmas képet festenek le a korabeli Budáról. Stephan Gerlach lutheránus prédikátor szerint „a szép város disznó és kutyaóllá változott”. Elmondása alapján a mutatós épületeknek, amelyek vasrácsokkal voltak díszítve, csak a külső falai maradtak meg.

A legszebb vasrácsos kőboltok sárral lettek betapasztva.

Azért akadt olyan része is Budának, amely elnyerte Gerlach tetszését: megnézett egy török fürdőt, amely a kedvére való volt és lenyűgözte Mátyás király egykori palotája is.

Gerlach írása nem éppen egyedi. Amikor a városképet kellett leírni mások sem finomkodtak a csípős megjegyzésekkel. David Ungnad osztrák nagykövet szerint az épületek felújítására nem futja, de nincs is miért a házakat megjavítani vagy helyettük újakat építeni.

Bocatius kassai főbíró szerint pedig Budának „nincs egyetlen új zsindelye, egyetlen új deszkája sem.”

Hans Dernschwam kereskedő úgy vélte, hogy "jószerivel rá sem lehet ismerni a kapukra és a régi nagy hintóbejárókra". Ugyanis a házak elé ereszalját, zsibárusbódét építettek, melyekben a kézművesek török módi szerint a nyílt utcán ülnek és dolgoznak. Akár csak Gerlach ő is disznóólakhoz hasonlítja az épületeket.

Ha mindehhez hozzátesszük, hogy Mátyás tündöklő palotája is laktanya, meg raktár lett akkor a kép elég siralmasan hat.

Ráadásul a vallási türelem is elszállt egy idő után. Végül 1595 tájékán a Mária Magdolna templom is dzsámivá lett alakítva, így a keresztények az utolsó imahelyüket is elvesztették Budán. Bár sokan elhagyták a várost, nem mindenki ment túl messzire: Pesten ugyanis még továbbra is megtűrték a keresztényeket.

Viszont előfordulhat, hogy az említett útleírások kissé túlzóak. Abban nincs okunk kételkedni, hogy Buda épületállománya, pláne a hódoltság első évtizedeiben siralmas állapotban lehetett. Ha Mátyás király korához hasonlítjuk a török állapotokat nyilván óriási a visszalépés.

De azért errefelé más is történt a folyamatos pusztuláson túl. Budán a törökök alatt is élénk kereskedelem folyt. Amikor a török világutazó Evlija Cselebi itt járt, akkor inkább egy tarkabarka keleties hatású várost örökített meg a soraiban, külön felhívva a figyelmet rá, hogy mennyire jót lehet enni és inni Budán.

A hódoltság idején épült meg több máig neves fürdőnk is: így a Király, a Császár, a Rácz és a Rudas fürdő is.

És voltak, akiknek épp hogy jobbra fordult a soruk a hódoltság idején. A zsidóknak nem kellett megkülönböztető ruhát vagy zsidóbélyeget hordaniuk, ráadásul szabadon kereskedhettek.

Viszont felvirágozni Buda már csak azért sem tudott, mert a török hódoltság alatt a közelben rendre harcok dúltak. Amíg idegen kézen volt, négyszer is megostromolták. Végül 1686-ban, amikor Buda visszafoglalására sor került, a város szinte teljesen elpusztult.