Érdekes fordulat Amerikában: Trump győzelmének most ágyazhat meg Biden - Dobozi István írása

It’s the economy, stupid – messze ez a legismertebb választásikampány-csataszó Amerikában: ha jól pörög a gazdaság az elnökválasztás utolsó két évében, a regnáló elnököt borítékolhatóan újraválasztják. Most – kevesebb mint hét hónappal az elnökválasztás előtt – e politikai örök igazság váratlan relativizálódása tartja rémületben Joe Bident és választási stábját.

Bidenomics: csupán makrosikerek?

Biden újraválasztási reményeit egy szóban lehet összegezni: Bidenomics, az elnök nevével fémjelzett gazdaságpolitika. A Bidenomics a demokrata választási kampány központi jelszava lett, a választási stáb úton-útfélen az elnök gazdasági sikereit reklámozza. Nem véletlenül, hiszen a sokak által beharangozott gazdasági recesszió végül nem következett be, ma már senki nem prognosztizál visszaesést, sőt egyre inkább a gazdaság túlfűtöttsége miatt merülnek fel új aggodalmak.

Biden elnöksége alatt az amerikai GDP 8 százalékkal növekedett, kétszer olyan gyorsan, mint például az európai gazdaság és tízszer (!) gyorsabban, mint Japán. Tavaly 2,5 százalékos volt a növekedés, hasonló tempó várható idén is az elnökválasztás kritikus évében. A tőzsdék szárnyalnak: tavaly az árfolyamok átlagosan 26 százalékkal ugrottak fel, a Nasdaq például 43 százalékkal. Az emelkedő irányzat az idén is folytatódott.  Biden alatt eddig 15 millió új munkahely létesült, aminek következtében a felére – 4 százalék alá – süllyedt a munkanélküliség. Jelentősen csökkent a fogyasztói árak emelkedésének üteme: a 2022-es 9 százalékos, sokkolóan magas szintről tavaly már négy százalék alá esett, a süllyedő trend várhatóan folytatódni fog ebben az évben is.

De a látványos gazdasági eredményekért – közte a recesszió elkerüléséért és a masszív pozitív gazdasági hatásokkal kecsegtető törvények (infrastruktúra, zöld energia, hazai chipgyártás) keresztülviteléért – Biden elnök nem kapja meg a választóktól a remélt politikai elismerést.

Felmérések szerint a választók csupán 40 százaléka véli úgy, hogy Biden jól kezeli a gazdaságot. Donald Trumpot, a republikánusok elnökjelölt-várományosát számottevően többen tartják alkalmasnak a gazdaság menedzselésére. Ebből a szempontból kedvezőtlen körülmény Biden számára az, hogy az elnökválasztást minden bizonnyal eldöntő „billegő” államokban a szavazók az országos irányzathoz képest jobban összpontosítanak a gazdasági ügyekre.

Makro-mikro gazdasági kontraszt

Mivel magyarázható a látszólag erős makrogazdasági teljesítmény és a politikai elismerés hiánya közötti ellentmondás? Elsősorban az inflációval. Mikroszinten – az amerikai átlagfogyasztó szemében – a fiskálisan fegyelmezetlen Biden „inflációs elnöknek” számít és nem oktalanul.

Hiába csillapodott jelentősen az inflációs ráta tavaly, a fogyasztói árak átlagosan 20 százalékkal magasabb szinten vannak, mint Biden hivatalba lépésekor. Miközben a Fehér Ház az inflációs ráta csökkenését ünnepli, a fogyasztó azt látja, hogy az árak tovább nőnek (jóllehet a korábbinál lassúbb ütemben) a termékek és szolgáltatások széles körében. A fogyasztók túlnyomó többsége különösen a magasra szökött élelmiszerárak miatt hibáztatja Bident a családokra nehezedő pénzügyi nyomásért.

Rossz hír Biden számára, hogy alig több mint fél évvel az elnökválasztás előtt a választók több mint kétharmada érzi úgy szubjektíve, hogy „rossz irányba halad az infláció.” Az év első negyedében 3,5 százalékos volt az áremelkedés, ami jóval magasabb a Fed által megcélzott 2 százaléknál. A Fed ezért nem siet a magas – 5 százalék fölötti – alapkamat mérséklésével, ami újabb rossz hír a Biden-kampány számára. 

A fogyasztói kamatlábak is magas szinten vannak. Például a hitelkártya hitelek átlagos évi kamata már 25 százalékra futott fel. A 30 éves futamidejű ingatlankölcsön kamatlába eléri a 8 százalékot, amely fölöttébb meghezíti az ingatlanvásárlást, amit a republikánusok maximálisan kihasználnak választási propagandájukban. („A Bidenomics az emberek millióit kiárazza az amerikai álomból” – szól a Republikánus Országos Bizottság reklámja.)

Bideni makrosikerek ide vagy oda, az átlag amerikai választópolgárnak meglehetősen borúlátó maradt a gazdasági hangulata. Hűen tükrözik ezt a fogyasztói bizalmi indexek, amelyek szintje az utóbbi két évben a 2007-2009-es pénzügyi válság sávjába zuhant vissza. A magas inflációs környezetben a dolgozók átlagkeresete gyakorlatilag stagnált Biden alatt.

Az amerikaiak nagy többsége nem érzi jól magát a bőrében, fölöttébb rossz a közérzete a végzetesen polarizált országban. Politikailag „boldogtalan nemzet” – jellemezte találóan a kialakult helyzetet a Wall Street Journal. Pedig ennek az ellenkezőjét ígérte Biden elnöki beiktatásakor: „társadalmi egységet”, „a normalitáshoz való visszatérést” és „a nemzet lelkének meggyógyítását.”

Túl a gazdasági hatásokon

A New York Times / Siena College friss felmérése szerint az amerikai választók kétharmada szerint az ország rossz úton jár Biden elnöksége alatt. Közel felük érzi úgy, hogy az elnök politikája személyesen is hátrányos számukra. A mikrogazdasági hatásokon túlmenően több más tényező játszik közre a rossz politikai közérzetben. Ilyen például a nagyvárosokban elhatalmasodott bűnözés (ezen belül a szervezett áruházi lopások), a városközpontokban burjánzanak a hajléktalanok sátortáborai.

Vagy ott van a mexikói határon elszabadult illegális bevándorlás, amely ellen – általános megítélés szerint – a Biden-kormány három éven keresztül gyakorlatilag semmit nem tett a Demokrata Párt progresszív szárnyának erős politikai nyomására. Biden elnöksége alatt – minden korábbi rekordot megdöntve – több mint hatmillióra rúg az illegális határátlépések száma, aminek hatására a bevándorlás az idei elnökválasztás egyik legfontosabb belpolitikai kérdésévé vált. Ez egyértelműen a MAGA szélsőjobb, és vezérük, Donald Trump politikai malmára hajtja a vizet.

 A makroszintű gazdasági sikereket lenullázó másik hatás: Joe Biden magas életkora. Amerika már évtizedek óta sodródik a gerontokrácia, az öregek politikai uralma felé. Biden kora (81) és fokozódó fizikai/szellemi hanyatlása – a migráció mellett – az elnökválasztás másik központi témájává vált.

A választók saját szemükkel látják a bajt. Háromnegyed részük gondolja úgy, hogy Biden túl öreg ahhoz, hogy új elnöki ciklust vállaljon, már nem rendelkezik az elnökséghez szükséges szellemi és fizikai képességekkel. Biden 86 éves lenne feltételezett második elnöksége utolsó évében. (Nem segít Bidenen, hogy már a fő kihívója, a négy évvel fiatalabb Trump sem a régi, nála is mind gyakrabban ugrik be kognitív „gyújtási zavar” és érezhetően szűkül az egyébként is szegényes orátori szókészlete.)

Veszélyes politikai játék?

A választókat leginkább foglalkoztató négy nagy kérdés – gazdaság, infláció, illegális bevándorlás, abortusz – kezelésében a választók csak az abortuszt illetően részesítik Bident előnyben Trumppal szemben.

Ez azért meglepő, mert Trump sorozatos repubikánus választási lúzernek számít a 2016-os elnökválasztás megnyerése utáni időszakban, aki ellen ráadásul közel száz vádpontból álló, többszörös bűnügyi eljárás folyik.

Biden abban reménykedhet, hogy nyerési esélyei javulnak, ha Trumpot valamelyik eljárásban jogerősen bűnösnek mondják ki még az elnökválasztás előtt, aminek azonban kicsi a valószínűsége.

Biden tehát korántsem áll biztos nyerésre Trump ellen a soron következő elnökválasztáson. (Kevés kívételtől eltekintve, a hivatalban lévő elnököt – ha indul – általában újraválasztják.

A tizenhárom második világháború utáni elnök közül csak háromnak nem sikerült az újrázás, legutóbb Trumpnak 2020-ban.) A legfrissebb felmérések szerint, ha most tartanák az elnökválasztást, Trump győzne, bár a statisztikai hibahatáron belül mérik az előnyét.

De nagyobb gond Biden számára, hogy Trumpnak áll a zászló abban a féltucatnyi „billegő” államban (Michigan, Pennsylvania, Wisconsin stb.), ahol minden bizonnyal ismét eldől majd az elnökválasztás.

További fejfájást jelenthet a 2020-ban diadalmas bideni választási koalíció visszaépítése. Különösen amiatt, hogy a döntő fontosságú fekete és latinó kisebbség soraiban statisztikailag szignifikáns lemorzsolódás tapasztalható a felmérésekben.

Nagyon sokan érzik úgy Amerikában, hogy a magas életkora miatt végzetesen meggyöngülni látszó Biden elnök veszélyes és felelőtlen játékot folytat, amelyben személyes hiúságát az ország érdekei fölé helyezi. A novemberi elnökválasztáson Biden könnyen megágyazhat Trump győzelmének, ha rövid időn belül nem engedi át az elnökjelöltséget egy fiatalabb, karizmatikus demokrata vezetőnek, akiből több is van a párt soraiban.

Ennek azonban csekély a valószínűsége. (A demokrata oldalon komoly aggodalmak vannak az elnökjelöltek közötti televíziós viták miatt is, amelyek általános megítélés szerint a jóval telegenikusabb Trump számára kedveznek. Ezért nem zárható ki, hogy Biden – példátlan módon – esetleg elzárkózik majd a nyilvános, négyszemközti vitától, aminek persze meglenne a politikai ódiuma.)

Biden esélyeinek jelentős romlása esetében nem zárható ki azonban teljesen, hogy a demokrata pártoligarchia az augusztusi elnökjelölt-állító konvención kényszeríti majd Bident a visszavonulásra.

Donald Trump esetleges visszatérése miatt rendkívül magas a politikai tét Amerika és a világ számára.

Csak Joe Biden nem látja ezt?

A szerző a Világbank volt vezető közgazdásza.