Erősödik a fegyverkezési verseny az űrben is

Elemzések2019. márc 1.Szabó Anna

Kína és Oroszország lépéseket tesz a világűr felfegyverzésére az amerikai Védelmi Hírszerző Ügynökség Biztonsági nemrég közzétett jelentése szerint.

A Szovjetunió összeomlását követően hosszú ideig nem lehetett megkérdőjelezni az Egyesült Államok egyeduralkodói szerepét a fegyvergyártásban, -fejlesztésben és általában a fegyverkezésben. Ez egyben azt is jelentette, hogy alább hagyott fegyverkezési verseny. A gazdasági erőviszonyok jelentős megváltozása, illetve egyéb geopolitikai változások miatt azonban változni látszik a helyzet.

Az amerikai Védelmi Hírszerző Ügynökség (DIA) "Biztonsági kihívások a világűrben" címmel minap közzétett jelentése szerint

Kína és Oroszország lépéseket tesz a világűr felfegyverzésére.

A legfontosabb amerikai katonai hírszerző szervezet azokat a világűrrel kapcsolatos fegyverkezési programokat vizsgálta meg, amelyek álláspontja szerint kihívást jelenthetnek az Egyesült Államoknak vagy szövetségeseinek.

Nő a konfliktusok száma

Azt követően pedig, hogy Donald Trump bejelentette, hogy kilép az Iránnal 2015-ben kötött atomkorlátozási szerződésből, Hasszan Róháni iráni államfő az iráni iszlám forradalom győzelmének 40. évfordulóján a fegyverkezés folytatását ígérte, amikor azt mondta,

“soha nem kértünk, és nem is fogunk engedélyt kérni a különböző típusú rakéta kifejlesztéséhez. Tovább megyünk ezen az úton, fejlesztjük a katonai erőnket.”

Vagyis egyre több jel mutat arra, hogy ismét felívelőben van a fegyverek iránti vágy a világon. Többek között ez a téma határozta meg a február 17-20-i Müncheni Biztonsági Konferenciát is, ahol a konfliktusok számának növekedésére hívták fel a figyelmet.

Irán mellett többek között a Csendes-óceán térségét emelték ki, valamint a kis- és középhatóságú nukleáris fegyverekről szóló megállapodás megszűntetését.

A jelenségről a Trend FM rádióban is szót váltott Bendarzsevszkij Anton, a Pallas Athéné Innovációs és Geopolitikai Alapítvány igazgatója és Wagner Péter, a Külügyi és Külgazdasági Intézet vezető kutatója. A beszélgetésen elhangzott, hogy

az Egyesült Államok tervezett katonai költségvetése 2019-re megközelíti a 700 milliárd dollárt. Új fegyvereket fejleszt Oroszország és Kína, és nagy ütemben fegyverkezik Szaúd-Arábia és India is.

Riasztó az is, hogy az Egyesült Államok február 2-től egyoldalúan felfüggesztette a kis- és középhatótávolságú nukleáris fegyverekről szóló megállapodást is (az úgynevezett INF egyezményt), ami elsősorban Európának lehet rossz hír a Nyugat és Oroszország közti konfliktus fényében.

Az Egyesült Államok katonai költségvetése nagyságrendekkel magasabb, mint az őt követő országoké: a stockholmi nemzetközi békekutató központ (SIPRI) 2018-ban megjelent jelentése szerint

Washington 2017-ben 610 milliárd dollárt költött katonai kiadásokra, az őt követő hét ország összes hadi kiadása nem éri el ezt az összeget.

Kína 228 milliárd dollárt, Szaúd-Arábia 69 milliárd dollárt, Oroszország 66 milliárd dollárt, India pedig 63 milliárd dollárt költött katonai kiadásokra.

A műsorban Wagner Péter kiemelte, az elmúlt két évtized a Szovjetunió felbomlása óta katonailag passzívabb időszak volt, az európai országok, többek között Magyarország sem szívesen költöttek nagyobb összegeket katonai kiadásokra (nem véletlen, hogy a NATO által megkövetelt 2 százalékos védelmi kiadást az európai országok túlnyomó része nem tudja teljesíteni), a korábban beszerzett fegyverzetet használtuk.

Mostanában érett meg az idő arra, hogy a régi, elavult fegyverzetet lecseréljük és modernizáljuk, ami szükségszerűen nagyobb kiadásokkal járhat.

Ki kéne szélesíteni az atomsorompó egyezményt

Intőbb jel lehet a világ számára az Egyesült Államok és Oroszország közötti – még 1987-ben aláírt – kis- és középhatótávolságú nukleáris fegyverekről szóló megállapodás Donald Trump általi felfüggesztése február 2-től. Válaszlépésként Oroszország is kilépett a szerződésből. A megállapodás felrúgása elsősorban Európa biztonságát veszélyeztetheti.

A megállapodás értelmében ugyanis teljesen megszüntették, és így meg is tiltották a szárazföldi, 500- és 5500 km közötti hatótávolságú rakéták telepítését és fejlesztését, ezt mondta fel az USA.

Ezeket a rakétákat a ’70-es évek végén telepítették szerte Európába, és a nukleáris elrettentés újabb lépcsőfokát jelentették: az interkontinentális rakétákkal szemben, amelyeknek akár 20-30 percre is szükségük van a célba érésre (és amelyek így könnyebben háríthatóak),

a kis- és középhatótávolságú rakéták a Szovjetunió határaihoz telepítve (mindkét oldalon) néhány perc alatt célba tudtak találni.

A szerződés az elmúlt évtizedekben előnytelenné vált mindkét fél számára: miközben az 1987-es aláírás egy akkori állapotot rögzített – a kétpólusú világ két szuperhatalmának a leszerelési lépését –, a világ azóta megváltozott. Oroszország már nem tudja felvenni a versenyt az Egyesült Államokkal, és az egyezmény csak őket korlátozza.

Az egyezményt nemzetköziesíteni kellene, bevonva minden érintett vagy akár potenciálisan érintett tagot, mint például Kínát és Indiát is – hasonlóan az atomsorompó egyezményhez.

Összességében az elmúlt évek eseményeiből nem következik egyértelműen a világ egyre növekvő fegyverkezési irányba való eltolódása. A 2000-es évek óta fel-feltűnő események újszerű biztonsági kockázatokat jelentettek, amelyekre választ kell adni.

Ilyen volt

  • a terrorista-szervezetek megerősödése,
  • Afganisztán és Irak amerikai megtámadása,
  • a szíriai konfliktus 
  • a dél-kínai tengeri konfliktus kialakulása, vagy
  • a Krím orosz annektálása.

A meglévő nemzetközi egyezményeink nagy része még a bipoláris világ időszakában készült, és így mindenképpen átalakításra, reformra szorul.

A fegyverkereskedelem korlátozása

Az elmúlt időszakban azonban olyan irányú fejlődés is megfigyelhető, amely a globális biztonságot szolgálja. 1993-ban írták alá például

a vegyi fegyverek tilalmáról szóló szerződést (az úgy nevezett CWC szerződés), amelyet a világ 193 országa írta alá (kivéve Izraelt, Észak-Koreát, Egyiptomot és Dél-Szudánt),

és amelynek következtében a világ ismert vegyifegyver-készletének a 96,62 százalékát megsemmisítették.

1996-ban a nukleáris fegyverek globális tesztelésének a tilalmáról döntöttek (ezt 167 ország ratifikálta, de az Egyesült Államok például nem).

A következő lépés lehet a 2014 óta előkészítés alatt álló konvencionális fegyverek kereskedelmének és előállításának korlátozásáról szóló egyezmény (ATT – Arms Trade Treaty), amely a globális fegyverkereskedelmet korlátozná. A szerződés nemzetközi aláírása biztosan közelebb vinne minket egy békésebb világhoz, ami csak akkor jöhet létre, ha ebbe minden érintett fél beleegyezik.

A fegyverkereskedelmet korlátozó egyezményt eddig 100 ország ratifikálta, de pont a legnagyobb fegyverexportőrök, mint az USA, Oroszország és Kína kimaradtak belőle.