Valójában hatalmas pénzekről szól az atomenergia vita

Elemzések2020. jan 3.Dunai Péter

Hatalmas pénzekről, politikai-katonai-gazdasági befolyásról, a világ sorsát meghatározó folyamatokról, környezetvédelmi kérdésekről szól az atomenergia-vita. Kellenek-e új atomerőművek? Képesek-e a megújuló energiaforrások (elsősorban a szél és napenergia) távlatosan biztosítani bolygónk elektromos energiaellátását? Gazdaságilag versenyképesek-e a megújulók az atomenergiával?

Ezekre a kérdésekre nincs egyértelmű válasz. Az érdekcsoportok által befolyásolt felmérések zavarják a tiszta képalkotást.

A Mycle Schneider francia tudós által irányított – magát függetlenként jellemző - konzultációs projekt 2019 koraőszén Budapesten hozta nyilvánosságra jelentését a világ atomenergia-iparának helyzetéről (The World Nuclear Industry Status Report 2019 – WNISR2019). Ezt a többi között a franciaországi Heinrich Böll Alapítvány, valamint a Greens / EFA, az Európai Parlamentben a zöldek és a regionális pártok szövetsége támogatta. 

A WNISR2019 kiadvány összeállítóinak számításai szerint a szél-, és napenergia-villamosáram előállítási költségei immáron versenyképesek az atomerőművekben termelt áraméval. Más források ezt nem fogadják el, mondván, hogy a számítások elvégzői nem kalkulálták be a bizonytalansági tényezőket, a szélcsendet, vagy a tartósan borús időt, esőt, - vagy éppen a szélkerekekkel kapcsolatban a lakosság növekvő ellenállását - amelyek jelentősen rontják a megújulók versenyképességét.

A középutasok olyan energiamixet tartanak reálisnak a jövőben, amelynek fontos részei lesznek a megújulók, de mellettük az atomerőművek, sőt jó ideig a földgázzal működtetett elektromos energiatermelő turbinák is.

Atomerőmű-kérdésekben a bécsi székhelyű Nemzetközi Atomenergia Ügynökséget (IAEA) tartják mértékadónak. Magyarország is IAEA tag.

Az IAEA Atomreaktor Információs Rendszere (PRIS) atomerőmű pillanatképe, amit a 2019. június 30.-i helyzet alapján rögzítettek:

A világban 449 működő atomreaktort tartanak nyilván, ezek elektromos áramtermelő összkapacitása 398,89 gigawatt (GWe). Az épülő atomreaktorok száma: 52. Az eddig felépített reaktorok összesen 18245 reaktor-év ideje működnek. 

Arányaiban a legtöbb új reaktor a dél-ázsiai, közel-keleti térségben épül. A második helyen a Távol-Kelet, a harmadikon Kelet- és Közép-Európa áll. 

Nagyjából három szakaszt különböztethetünk meg a világon az atomerőművek által termelt elektromos energiamennyiség alakulását illetően. 

Az első szakasz az 1970-es évtized elejéig tartott, kisszámú, kevés elektromosságot előállító reaktorral, lassú növekedési ütemmel.

A második szakaszban, 1970-től az 1990-es évtized közepéig nagyütemű fejlődés ment végbe, amelyet Európa vezetett. Kína, a Távol-Kelet még nem vált komoly tényezővé. Ebben az időszakban Európa (beleértve a Szovjetuniót is) csaknem kétszer annyi atom-elektromos energiát termelt, mint Észak-Amerika.

A harmadik, jelenleg is tartó szakaszban mind Európában, mind Észak-Amerikában gyakorlatilag stagnált, vagy alig emelkedett az atomerőmű áramtermelési kapacitás. Ázsia, a Távol-Kelet ezzel szemben ütemesen növelte kapacitásait. Megjelent a színen a Közel-Kelet, Dél-Ázsia (India) is, igaz, egyelőre részarányuk alacsony, de tempósan növekszik. 

Nyugat-Európában 112 működő és 3 épülő atomreaktort tart nyilván a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség. Kelet-, és Közép-Európában (amelyhez az Orosz Föderációt is sorolják) 71 működő, 13 épülő reaktort tartanak számon.

Nagy-Európa (a Nyugatot és a Kelet-Közép-Európát egybeszámolva) íly módon a világ atomerőművekkel, reaktorokkal leginkább ellátott térsége. Működő nukleáris erőműveinek áramtermelő összteljesítménye meghaladja a 163 gigawattot (GWe). 

Európa sorsára nézve is fontos lépést jelentett a német kormány 2000-ben hozott döntése az atomerőművei leállításáról (Atomausstieg), aminek végrehajtását később lelassították.

A 2011-es fukushimai szerencsétlenség nyomán a 17 működő reaktorból nyolcat leállítottak, majd 2019 márciusáig további két reaktor működését szüntették meg. A német villamosenergia-mérlegben az atomreaktorokkal előállított áram aránya mintegy a felére csökkent. Az érvényben lévő törvények szerint 2022 végéig az összes atomreaktort le kell állítani. 

A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség hivatalos adatai szerint a nagy-európai atomerőművek (reaktorok) száma, az általuk előállított villamos energia aránya százalékban az adott ország össz-villamosenergia-mérlegében (2019. június 30.-i helyzet): 

ország

működő atomreaktorok száma

épülő atomreaktorok száma

az atomenergia súlya az előállított árammennyiségben százalékban

Németország

7

0

11,7%

Orosz Föderáció

36

6

17,9%

Örményország

1

0

25,6%

Magyarország

4

0

50,6%

Szlovákia

4

2

55,0%

Belgium 

7

0

39,0%

Szlovénia

1

0

35,9%

Bulgária

2

0

34,7%

Spanyolország

7

0

20,4%

Svédország

8

0

40,3%

Svájc 

5

0

37,7%

Csehország

6

0

34,5%

Hollandia

1

0

  3,1%

Ukrajna

15

2

53,0%

Finnország

4

1

32,4

Franciaország

58

1

71,7%

Nagy-Britannia

15

1

17,7%

Románia

2

0

17,2%

Nagy-Európa felülmúlja Észak-Amerikát (Kanada és az USA), ahol 117 működő és 2 épülő reaktor van. Az amerikai és kanadai erőművek összteljesítménye 112,6 GWe.

Ázsia és a Távol-Kelet (Kína, Japán, Dél-Korea) 113 működő, 20 épülő erőművével, amelyek összteljesítménye 106 GWe, a harmadik helyen áll. 

Ausztráliában nincs energiatermelő reaktor, csak egy orvosi izotópokat előállító kisebb, tudományos célúként ismert kutatóreaktorról ír a szaksajtó. A helyzet változóban van. Hosszú idő után 2019 őszére kis többséget szereztek azok, akik környezetvédelmi okokból, a szénerőműveket atomerőművekkel váltanák fel. Ausztrália egyébként a múlt század második felében a nagy-britanniai atombombagyártás legfontosabb kísérleti terepe volt. Nyugati részén, a mai természetvédelmi területeken, szigeteken több nukleáris szerkezetet robbantottak. Ausztrália hatalmas urániumérc-készletekkel rendelkezik, a világ 3. legnagyobb termelője.

Az Orosz Föderáció, az atomipart összefogó Roszatom-csoport a világ egyik legjelentősebb atomerőmű gyártója, exportálója. A Roszatom-csoport tagjai által gyártott nyomottvizes típusú (VVER) reaktorokat elsősorban a volt Szovjetunióban, a mai Oroszországban és egyes kelet-közép-európai országokban alkalmazták-alkalmazzák (Magyarország, Szlovákia, Bulgária). 

Nyugat-Európában a francia, kanadai, vagy amerikai konstrukciók terjedtek el, de Finnországban, Németország keleti részén (a volt NDK-ban) VVER reaktorok működtek-működnek. Új VVER reaktorokat vásárolt Finnország, Magyarország (VVER-1200-asok, Paks-2), Európán kívül a többi között Kínában, Bangladesben, Törökországban, Egyiptomban, Jordániában, Indiában és Iránban működnek, vagy fognak működni a Roszatom-reaktorok. Az orosz atomenergia-óriás Afrikában (Ruanda, Zambia, Szudán, Etiópia, Dél-Afrika) is terjeszkedik. Kínában technológia átadási egyezmények alapján a kínaiak a Roszatom-reaktorok tapasztalatait is tanulmányozva saját reaktortípusokat fejlesztenek ki.

Mit jósol a legilletékesebb, a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség a régiók atomerőmű-helyzetét, az atomenergia segítségével létrehozott elektromos áramtermelő kapacitások alakulását illetően?

Két forgatókönyvvel számol, a legpesszimistábbal - low case, vagy worst case és a legoptimistábbal - high case, vagy best case). Az IAEA-nak van egy óvatos (2030-ig terjedő) és egy bátrabb (2050-ig) prognózis-sávja. 

Elöljáróban jegyezzük meg, az Orosz Föderáció – OF - területének háromnegyede Ázsiában helyezkedik el. Az országot, amely a világon az atomenergiát tekintve az egyik meghatározó hatalom, az IAEA Kelet-Európához tartozónak írja le. Az OF Roszatom-csoportja, saját meghatározása alapján ez idő szerint a világ legnagyobb atomerőmű-építője, exportőre. 

Európában két irányzat figyelhető meg az IAEA szerint. 

  1. Észak-, Nyugat-, és Dél-Európában jó néhány ország az atomenergiából való kiszállás mellett döntött, mások a megtartás, illetve fejlesztés irányába haladnak. A két tábor vezéralakja: Németország és Franciaország. Németország, amely a franciákhoz hasonlóan korábban jelentős európai atomenergia-hatalom volt, az erőművek teljes leállítása mellett döntött, amit a következő évtized első negyedében a tervek szerint befejez. Franciaország, ahol az atomerőmű-villamosenergia adja a teljes áramtermelés csaknem háromnegyedét, más utat választott. Európának ebben a részeiben az IAEA szakemberei sok bizonytalansági tényezőt látnak. Emiatt is szokatlanul széles marginnal határozzák meg a –tól – ig tartományt. Eszerint 2030-ig ebben a régióban legfeljebb (high case) kismértékű emelkedés, vagy akár a 30 százalékot is elérő csökkenés (low case) következhet be az atomerőművekben előállított villamosenergia-mennyiséget illetően. 
  2. Kelet-Európa (ahova Magyarországot is sorolják). Itt az IAEA jóslata úgy szól, hogy a legpesszimistább forgatókönyv (low case avagy worst case scenario) szerint az atomerőmű-villamosenergia termelése 2050-ig a jelenlegi szinten marad, de akár 30 százalékkal nőhet is (high case). Figyelemre méltó, hogy a bécsi atomenergia-ügynökség Kelet-Európát illetően egészen 2050-ig „ellát”, míg kontinensünk nyugati, északi és déli részében a folyamatok kimenetelét jóval bizonytalanabbnak tartja ezért csak 2030-ig, bő egy évtizedre előre vállalkozik az irányzatok felmérésére.

Afrika.

A borúlátó változat (low case) szerint a villamos áram generáló kapacitás a jelenlegi alacsony szinten marad. Az IAEA azonban lehetségesnek tartja, hogy a kapacitásban jelentős bővülés következik be 2050-ig.

Nyugat Ázsia

A Közel-Keleten, Afganisztán és a tőle nyugatabbra lévő államok, beleértve Izraelt, Törökországot, Azerbajdzsánt, Irakot, Iránt egészen Ciprusig az atomerőművekhez köthető elektromos energia-kapacitás mindkét forgatókönyv-esetben jelentős növekedésnek indul.

Dél-Ázsia 

India, Pakisztán, Banglades esetében az IAEA 2050-ig mindkét forgatókönyv-változatnál folyamatos növekedést prognosztizál. 

Közép-, és Kelet-Ázsia, a Távol-Kelet

Kína, Japán, Dél-Korea, továbbá a közép-ázsiai „sztanok” – Kazahsztántól Kirgizisztánig tartoznak ide, az atomerőművekhez köthető elektromos energia-kapacitás mindkét forgatókönyv-esetben jelentősen nőni fog.

Észak-Amerika

USA-ban és Kanadában 2030-ig a pesszimista forgatókönyv szerint csaknem egyharmados csökkenés várható, a legjobb esetben is az atomerőművek elektromosenergia-termelési kapacitása a 2017-es szinten marad.

Latin-Amerika és a Karibi-térség

A következő évtizedekben mindkét forgatókönyv kapacitás-növekedésre számít. Ám az atomerőművekben generált villamos áram része az elektromos energiamixben alacsony marad.