Forrongó Kaukázus - Menekültek százezrei lépték át a határt

Évszázados konfliktus

Azerbajdzsán 2023. szeptember 20-án „terrorellenes műveletet” indított a de iure területét képező, de 1988–92 óta de facto ellenőrzésén kívül fekvő Hegyi–Karabah / Arcah ellen - írja Manzinger Krisztián, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Stratégiai Tanulmányok Intézetének munkatársa az egyetem Messzelátó Blogjában megjelent elemzésében.A terület több mint egy évszázada képezi vita tárgyát Örményország és Azerbajdzsán között, mivel Sztálin 1920-as években hozott döntése alapján az Azerbajdzsáni Szovjet Szocialista Köztársaság része lett. A helyzet akkor változott meg, amikor az 1988–1994 között lezajlott első karabahi háborúban Örményország segítségével a helyi többséget alkotó örmények elszakadtak Azerbajdzsántól, megszerezve az ország területének egyhatodát. A háborút pogromok és örmények, illetve azeriek százezreinek menekülése követte, ami gyakorlatilag az etnikai és a tényleges ellenőrzés határainak egybeesését eredményezte: Örményországból és a megszállt azeri területekről az azeri, a Baku fennhatósága alatt maradt azeri területekről pedig az örmény lakosság tűnt el - olvasható Manzinger Krisztián, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Tanulmányok Intézete munkatársának elemzésében a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Ludovika Egyetemi Kiadójának Messzelátó Blogján. 

Forrás: MTI

Fordulat Hegyi-Karabah-ban

A megszállt azeri területeken 1993-ban kikiáltották az Arcahi Köztársaságot, amelyet a világ egyetlen állama sem ismert el, azonban Örményország, illetve az örmény diaszpóra segítségével életképesnek bizonyult. Azerbajdzsán katonai vereségét kénytelenségből elfogadta, azonban a terület visszaszerzéséről soha nem mondott le. Ebben a tekintetben a szénhidrogének kitermelése jelentett óriási lökést Bakunak: a 2010-es évekre gazdaságilag messze maga mögött hagyta Örményországot, a bevételek egy részét pedig a hadseregre fordították.

2016-ban már egy néhány napos villámháborúban Bakunak sikerült elfoglalnia néhány stratégiai magaslatot Hegyi–Karabah térségében, de a totális támadás 2020 szeptemberében következett. A korábban kiépített örmény vonalak áttörése kezdetben nehéznek bizonyult, de október közepére összeomlott a déli karabahi front, november 8-án pedig Azerbajdzsán elfoglalta Susa városát, ahonnan már egyenes út vezetett – volna – Sztepanakertbe, Hegyi-Karabah azeriül Khankendinek nevezett központjába. Ekkor lépett azonban közbe Oroszország és vette rá Azerbajdzsán és – a konfliktusban formálisan részt sem vevő – Örményország vezetőit egy néhány héttel ezelőttig kitartó fegyverszünet aláírására.

A hegyi-karabahi örmény Szergej Asztszetrján (j) elköszön az azerbajdzsáni határőröktől a lacsini ellenőrző ponton, amint Hegyi-Karabahból Örményországba költözik 2023. október 1-jén. Asztszetrján az egyik utolsó hegyi-karabahi örmény, aki saját járművével távozik a jogilag Azerbajdzsánhoz tartozó, örmény többségű szakadár területről az anyaországba. Azerbajdzsán "terrorelhárító műveletet" indított szeptember 19-én a karabahi örmények ellen, és ez a szakadár „köztársaság” feloszlatását eredményezte. MTI/AP/Aziz Karimov

Orosz békefenntartók

A fegyverszünet értelmében az örmény fél vállalta többek között a katonai műveletekben elvesztett területeken túl a Hegyi-Karabah autonóm terület határain kívül eső, az 1990-es évek elejétől örmény megszállás alatt álló azeri területek visszaadását, Azerbajdzsán pedig beleegyezett abba, hogy a történelem során először orosz békefenntartók vonulnak be Hegyi-Karabah azeri ellenőrzés alá vissza nem került térségébe. A régió az Örményországgal fenntartott két közúti összeköttetése közül az északi kalbajarit teljesen elveszítette, a déli Lacsin-korridor pedig, bár azeri ellenőrzés alá került, az orosz békefenntartók ellenőrzése mellett biztosította az összeköttetést Örményországgal és a külvilággal.

Megromlott viszony

A visszatért területeken Azerbajdzsán jelentős fejlesztéseket eszközölt, míg az arcahi lakosság kifejezetten nehéz körülmények közé került. A helyzeten tovább rontott a 2022. február 24-i Ukrajna elleni orosz támadás, amelynek katonai kudarca Moszkva térségtől való elfordulását eredményezte. Mindeközben Nikol Pashinyan, az örmény miniszterelnök, aki 2018-ban egy „színes forradalom” révén jutott hatalomra, ezért kapcsolata Moszkvával kifejezetten hidegnek mondható, ismét az USA-val kezdett együttműködni, így például közös hadgyakorlatot is tartottak 2023 szeptemberében Örményország területén – amely ország egyébként az ellen-NATO-nak tekintett, Oroszország által fémjelzett Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetének (CSTO) tagja.

Teljes azeri győzelem

Azerbajdzsán természetesen ideiglenesnek tekintette a 2020-as fegyverszünet keletkeztette helyzetet, és csak alkalomra várt, hogy a területet teljes egészében ellenőrzése alá vonja. Az alkalom pedig 2023 szeptemberében érkezett el, de Baku tudatosan készítette elő a helyzetet: 2022 decembere óta azerbajdzsáni „környezetvédők” akadályozták Arcah Lacsin-korridoron keresztüli ellátását, kivéreztetve ezáltal a területet. Ami kifejezetten érdekes, az az, hogy Oroszország nem lépett fel ez ellen, vagyis nem végezte el azt a feladatot, amit a 2020-as fegyverszünetben felvállalt. Ráadásul 2023. szeptember elején Szocsiban egyeztetett Vlagyimir Putyin orosz és Recep Tayyip Erdoğan török államfő, nehezen hihető, hogy itt a karabahi kérdés nem merült fel, különösen az örmény–amerikai hadgyakorlat fényében.

Baku szeptember 19-én „terrorellenes műveletbe” kezdett, ami egy napon belül az arcahi állami struktúra megroppanását eredményezte. Pasinyan örmény miniszterelnök már korábban, 2023 májusában bejelentette, hogy tiszteletben tartja Azerbajdzsán területi integritását – vagyis a Hegyi-Karabah feletti szuverenitását is, ha garantálja az ottani örmények jogait – és az azeri művelet megindulásakor is hangsúlyozta, hogy Örményország nem részese az eseményeknek, egyértelműsítve ezzel, hogy országa nem tud Arcah-nak segíteni. Arcah egy nap után fegyverszünetet kért, majd szeptember 21-én tárgyalások kezdődtek az azeri és a sztepanakerti vezetés között, aminek eredményeként szeptember 28-án Szamvel Sharamanyan arcahi államfő 2024. január 1-jei hatállyal megszűntnek nyilvánította a szakadár államot.

Örmény Exodus

Ilham Alijev, az azeri elnök teljes állampolgári jogokat és jogbiztonságot ígért a térségben élő örményeknek – az 1991-ben eltörölt területi autonómia visszaállításáról nem esett szó –, de a két nép közötti bizalmatlanság olyan nagy, hogy az arcahi örmény lakosság a távozás mellett döntött. Örményország szomorú helyzetét mutatja a miniszterelnök újabb nyilatkozata, miszerint, ha a nemzetközi közösség nem képes az arcahi örmények jogait garantálni, akkor nincs más lehetőség, mint befogadni őket. Az első néhány száz fő szeptember 24-én hagyta el Hegyi-Karabahot – az azeriek által aznap megnyitott Lacsin-korridoron keresztül – Örményország felé, de a következő napokban az exodus teljes sebességet vett, szeptember 30-án már 100 000-nél több menekültet regisztráltak az örmény hatóságok Gorisz örmény határvárosban – Arcah lakosságát egy hónappal ezelőtt 120 000 főre becsülték. Vélelmezhető, hogy napokon belül a teljes örmény lakosság távozik Karabahból, ahogy az azeri hatóságok átveszik a terület igazgatását. Az exodust azeri részről engedik, mindössze a menekülni próbáló fő politikai és katonai vezetőket veszik őrizetbe, ellenük a későbbiekben államellenes cselekmények miatti vádemelés valószínűsíthető.

Megszűnő konfliktus

Azerbajdzsán tehát egy üres vagy jó részben üres területet szerez vissza, ahova tetszése szerint telepíthet majd be azeri etnikumú lakosságot, és a nemzetközi közösség nem vádolhatja etnikai tisztogatással vagy az etnikai arányok megváltoztatásával sem, hiszen az azeri ígéretekben nem bízó örmények gyakorlatilag maguk adták fel őseik földjét. A hegyi-karabahi befagyott konfliktus ezzel eltűnni látszik, a Dél-Kaukázus politikai viszonyai pedig jelentősen átalakulnak. Oroszország szinte biztosan fontos pozíciót veszít itt – miért maradnának a békefenntartói? –, Törökország és Azerbajdzsán viszont tovább erősödik. Kérdéses ebben a helyzetben Irán mozgása – amely gyanakvással figyeli Azerbajdzsán erősödését –, és legfőképpen kérdéses Örményország jövője, amely a feldolgozatlan örmény népirtás, illetve súlyos gazdasági és demográfiai problémái mellé most kapott egy újabb jelentős identitásromboló vereséget, rengeteg menekültet és egy olyan regionális helyzetet, amelyben állami létére egyre súlyosabb kihívások nehezülnek - olvasható az elemzésben.