Újra lángba borulhat a Kaukázus? Mi is zajlik pontosan Karabahban?

A kapituláció feltételei értelmében a karabahi fegyveres erőket felszámolják, technikáját kivonják Karabah területéről, Baku pedig biztosítja a kivonuláshoz és a lakosság evakuációjához szükséges folyosót.

Jerevánban az események hatására tüntetések törtek ki. A rendfenntartókkal történt összecsapásoknak több sebesültje is van - írja Seremet Sándor, az Eurázsia Központ kutatója.

Miről is van szó Karabahban?

Hegyi Karabah a Szovjetunió megalakulása és a dél-kaukázusi köztársaságok felállítása során alakult ki, amikor Moszkva egy örmény többségű autonóm területet alakított ki Azerbajdzsán területén.

Az etnikai, kulturális és vallási különbségek folyamatosan feszültség forrása voltak. Mai formájában a konfliktus viszont 1988-ban vette kezdetét, amikor a Hegyi-Karabahban élő örmény lakosság, Örményország támogatásával, az autonómia jogkörének bővítését majd végül az Örményországgal való egyesülést követelte.

A feszültségek 1991-ben teljes körű háborúvá fajultak, amely jelentős polgári áldozatokat követelt és hatalmas infrastrukturális pusztítással járt. Emellett – bizonyíthatóan – mindkét fél jelentős atrocitásokat követett el a helyi lakossággal szemben.

1993 során Örményországnak sikerült felügyelete alá vonnia Hegyi-Karabahot, ezzel Azerbajdzsán hivatalos területének 20 százalékát foglalta el. A tűzszünetet végül Oroszország aktív szerepvállalásával sikerült tető alá hozni, a megállapodást ma Biskeki jegyzőkönyvként ismerjük.

Külföldi békefenntartók, törékeny tűzszünet

A konfliktus megoldásában aktív részt vállalt az EBESZ Minszki csoportja, amelyben Oroszország, Franciaország és az Egyesült Államok vett részt. 1993-ban az ENSZ biztonsági tanácsa több nyilatkozatot is tett Karabah ügyében, azok megfogalmazása azonban nem volt egyértelmű.

Egyrészt kiállt Azerbajdzsán területi integritásáért és elítélte a határok erőszakos megváltoztatására törekvő lépéseket, ugyanakkor kiállt a népek önrendelkezési jogának tiszteletben tartása mellett úgy, hogy az senki számára ne járjon területi veszteséggel vagy biztonsági kockázattal.

Hegyi-karabahi örmény menekültek autókonvoja az örményországi Szjunik tartományban lévő Kornidzor faluban létesített szükségtábor felé tart 2023. szeptember 26-án. Legkevesebb ötezer ember kelt át az örmény határon azt követően, hogy Azerbajdzsán szeptember 19-én „terrorelhárító” műveletet indított a főként örmények lakta, Azerbajdzsánhoz tartozó szakadár dél-kaukázusi Hegyi-Karabahban.
MTI/AP/Vaszilij Kresztyanyinov

A konfliktus továbbra is megoldatlan maradt: Hegyi-Karabahot önként kikiáltott, Azerbajdzsántól de facto független köztársaságként kormányozták Sztepanakertből, de az Egyesült Nemzetek Szervezete és a nemzetközi közösség nem ismerte el független államként.

A törékeny tűzszünetet 2016-ig sikerült fenntartani. 2016 áprilisában négy napon át zajlottak intenzív harcok a régió elválasztóvonalán, amelyek következtében több száz katona vesztette életét mindkét oldalon.

A konfliktus 2020 szeptemberében újra fellángolt, amikor Azerbajdzsán nyílt támadást indított. A harcokban több mint 7000 katona és közel 170 civil vesztette életét.

A fegyverszünetet ismét orosz közbenjárással sikerült megkötni. A fegyverszünet értelmében Azerbajdzsán hét korábban örmény kézen lévő körzetet vonhatott felügyelete alá, Sztepanakert azonban továbbra is örmény erők felügyelete alatt maradt és a területre orosz békefenntartók vonultak be, de azt továbbra is helyi hatóságok igazgatták.

A megoldás keresése és újabb eszkaláció

A 2020-as örmény vereség után az érintett felek tárgyalások útján igyekeztek rendezni a vitás terület kérdését. 2022-2023 folyamán azonban a Jereván és Baku közötti viszonyban további feszültséget okoz a Hegyi Karabahot Örményországgal összekötő Lachin folyosó az azerbajdzsáni erők blokádja miatt. Egyes vélemények szerint, a blokáddal Baku a tárgyalások előrehaladását igyekezett kikényszeríteni Jerevántól.

Baku hivatalos indoka a blokád bevezetésére a fegyvercsempészet meggátlása Karabah területére, valamint az illegális bányászatból származó javak kicsempészére a régió területéről. A blokád 2023 nyár közepére éhínség szélére sodorta a lakosságot, feloldásában sem Moszkva, sem Washington felszólításai nem hoztak eredményt.

A Lachin folyosó. Forrás: abkhazworld.com, Eurázsia Központ

A tárgyalások ugyan zajlottak, és közvetítő szerepért Oroszország, az Egyesült Államok, és az EU is versengett. 2023 májusában a két szembenálló ország külügyminiszterei Washingtonban, vezetői pedig Moszkvában is találkoztak, júliusban pedig Ilham Alijev elnök és Nikol Pasinyan miniszterelnök Brüsszelben is tárgyalt.

A nyár folyamán Pasinyan többször is kijelentette, hogy elismeri Azerbajdzsán területi integritását.

A békeszerződés aláírását 2023 végéig tervezték aláírni, ugyanakkor továbbra is több megoldatlan kérdés maradt a fenn, mint amilyen a Lachin folyosó blokádja, valamint a karabahi örmények jogainak biztosítása. 2023 szeptemberében a karabahi helyzet ismét fokozódni kezdett, egyre több átlövésről tudósított a sajtó, majd egyre több információ jelent meg arról, hogy Azerbajdzsán az örmény határokhoz vezényli csapatait.

Végül Azerbajdzsán szeptember 19-én indított hadműveletet, amelynek következtében egy nap leforgása több mint 60 örmény harci állást vont felügyelete alá, és sztepanakerti hatóságok kapitulálni kényszerültek. A kapituláció feltételei értelmében Hegyi Karabah feloszlatja fegyveres erőit, a nehézfegyvereket pedig Örményországba vonják ki.

A harcok során több mint 200 örmény katona és civil vesztette életét, több mint 400-an sebesültek. 7000 embert evakuáltak, az orosz védelmi minisztérium közlése szerint 6000 menekült érkezett az orosz békefenttartók táboraiba.

Néhány nappal később Jevlah városában találkoztak Azerbajdzsán és Karabah képviselői a terület reintegrációja, valamint az örmény lakosság helyzetének kérdései megvitatása érdekében.

Végleges megállapodás ugyan nem született, de a felek elmondása szerint, egy találkozó nem is elég az összes vitás kérdés megoldásához. Örményország képviselői nem vettek részt a tárgyalásokon.

Reakciók, okok és következmények 2020-tól eltérően Örményország hivatalosan távoltartotta magát a konfliktustól és gyakorlatilag feladta Hegyi-Karabahot, hogy elkerülje a harcokba való belesodródást.

Mindez hatalmas elégedetlenséget váltott ki az országban. A fővárosban tüntetések törtek ki, amelyek során árulással vádolták a miniszterelnököt. Utóbbi pedig Moszkvára igyekezett hárítani a felelősséget, mivel utóbbi nem tett eleget garantőri kötelezettségeinek.

Moszkva szerepe

Az orosz békefenntartók ugyanis teljesen kimaradtak a folyamatból, másrészt Örményország tagja a KBSZSZ-nek is.

Magyarázatképpen megoldható, hogy Pasinyan még májusban elismerte, hogy Hegyi Karabah Azerbajdzsán területe, az orosz álláspont szerint tehát ettől kezdve az ügy Baku és Hegyi Karabah Köztársaság ügye, amelyben Moszkvának nem kell szerepet vállalnia, másrészt Örményország egyre több jelet mutatott arra, hogy növelné az együttműködést a NATO-val és a Kollektív Nyugattal, nem kizárt, hogy a Kreml tétlensége erre való reakció is.

Karabah elvesztésével Jerevánt a belső válság mellett diplomáciai kudarc is érte, mivel a nagy szereplők közül egyik sem tudott hathatós segítséget nyújtani számára annak ellenére, hogy utóbbi igen komoly figyelmet fordít nyugati kapcsolatai ápolására, ami több konfliktushoz is vezetett Moszkvával.

Azerbajdzsán mögött pedig komoly támogatópartnerként Törökország volt jelen, miközben a nyugati szereplők is inkább passzív szemlélőként, beletörődve követték az eseményeket.

Karabah kérdésének rendezésében Ankara is érdekelt.

Néhány nappal a katonai művelet után Erdogan és Alijev elnökök Nahcsivánban (Azerbajdzsán enklávéjában) találkoztak, ahol az Idgir és Nahcsiván városokat összekötő gázvezeték alapkőletétele ceremóniában vettek részt.

A találkozó során felmerült a Zangezuri folyosó az örmény Szjounik megyén át vezető út, kérdése is, amely összekötné Azerbajdzsánt az enklávéjával, és tulajdonképpen Törökországgal.

Utóbbi egyelőre megoldatlan és nagy valószínűséggel további konfliktustényező marad az Baku és Jereván közötti viszony rendezésében - írja Seremet Sándor jutató a gyorselemzésében.