Gáz-, olajimport Romániából? – Túl sok a kérdőjel

Elemzések2019. jún 4.Növekedés.hu

A magyar energiaimport több mint négyötöde egyetlen forrásból, Oroszországból származik. Ez túlzott mértékű kötődés, mondják a szakemberek. Diverzifikálni kellene, de hogyan?

Horvátországban, ahonnan amerikai, vagy közel-keleti cseppfolyósított földgáz, LNG érkezhetne, még nincs kész az adriai parti fogadóállomás. Romániából kezdetben ígéretes hírek érkeztek, hozzá látnak a Fekete tenger román gazdasági érdekövezetében a tengeralatti kőolaj-, gázkészletek feltárásához.

Ám a jelenlegi helyzet alapján jó néhány évbe beletelhet, amire délkeleti szomszédunk szállításképessé válik. Pedig a vezetékrendszerek összekötése – egy EU által ösztönzött program keretében, az egy-egy országot összekötő interkonnektor-hálózat megteremtésével – már nagyrészt megvalósult. Igaz, ez döntő mértékben egyirányú, Magyarországról Romániába lehet gázt szállítani, fordítva – ami pedig az esetleges Romániától való magyar gázvásárlás szempontjából kulcsfontosságú – még nem. Pedig az EU az európai interkonnektor-rendszereket kétirányúnak tervezte, azaz oda-vissza lehessen rajtuk földgázt, vagy kőolajat továbbítani.

Vajon mennyire reális a román olaj és gázimport és mikor lehetne vele számolni? A Reuters 2019. februári helyzetképe szerint jó néhány évbe beletelhet, amire exportképes olaj és gáztermelést indíthatnak be. És akkor majd ismét felvetődik a kérdés, a nem nagy mennyiséget Románia használja-e fel saját maga, vagy exportáljon is belőle.

A kelet-közép-európai volt szocialista országok közül Románia függ a legkevésbé az orosz gáz-, és olajszállításoktól. Kitettsége mindössze tíz százalék körüli.

És Románia még atomenergia-termelő reaktor-programját sem az oroszokkal, hanem nagyrészt nyugati partnerekkel valósítja meg.

Ez idő szerint a romániai tengeralatti (offshore) olaj, gázkitermeléshez még nincsenek meg a szilárd gazdasági hátteret, számításokat lehetővé tevő körülmények. A bukaresti kormányzat – az állami tulajdonú, széntüzeléses erőművek támogatásaként - korlátozni akarta az árat, amit a kitermelők megszabhatnak és forgalmi adót vetett volna ki a gázra. Az EU ezt ellenezte, erre a román kormány egy lépésnyit visszavonult, elvetette a gázár-korlátozást, de a május végi helyzetet a potenciális kitermelők még mindig nem tartják megnyugtatónak. Az ÖMV Petrom, amely az ExxonMobillal tár fel egy gázmezőt, azt mondja, az alapfeltételek továbbra sem tisztázottak. A Black Sea Oil and Gas, egy magánvállalkozás idén tavasszal bejelentette: kivonulhat a fekete-tengeri offshore feltárási projektből, ha a korlátozó feltételek maradnak.

A bukaresti kormány továbbra is életben tartja a tavaly decemberben bejelentett korlátozások egy részét. Valamelyest engedett a gázár-korlátozást tekintve, belement, hogy a kitermelt gáz csak egyharmadánál, amely a magánfogyasztóknak megy, legyen érvényben az ár-limit.

Ami Magyarország számára fontos: a tavaly decemberben életbe léptetett export-korlátozásokat a román kormány nem vonta vissza.

Ebben Bukarest elemi érdeke fejeződik ki, hogy saját magát lássa el a Fekete-tenger fenekéről kibányászott olajjal-gázzal. Ez nem esik egybe sem Brüsszel, sem Washington szándékaival. Mindkét fővárosban a regionális szénhidrogén-kereskedelmet, és ebben Románia, mint exportőr szerepét támogatják.

Közösen dolgozunk azon, hogy az Exxon kitermelje és Magyarországra hozza a romániai gázt, illetve hogy cseppfolyósított földgáz (LNG) érkezhessen Magyarországra, Horvátországon keresztül”

– mondta a 444.hu-nak adott májusi interjújában David Cornstein, az Egyesült Államok budapesti nagykövete.

Az energia-import megítélésében az amerikai érdekek között némi ellentmondás lapul. Az USA stratégiai célja Oroszország meggyengítése, elszigetelése és ennek keretében a Nyugat-Európába, az EU-ba való orosz gáz-, és olajszállítások csökkentése. Másfelől Washington számára a régióban a legfontosabb Ukrajna, mint Oroszországgal szembeforduló szövetséges, NATO- és EU-tagsági ambíciókkal felvértezett ország gazdasági támogatása.

Ebben nagy szerepe van az ukrán gáz-, (és kisebb mértékben) az olajtranzit-szerep megőrzésének. Kijev ezzel évi többmilliárd dolláros tranzitdíj-bevételhez jut, mérsékelve a szükséges nyugati, amerikai támogatást. Ám Ukrajna tranzitszerepe döntő mértékben a Nyugat-Európába, az EU-ba haladó orosz gáz- és olajszállítás biztosítása – ami önmagában nem amerikai érdek. Noha az elmúlt években tettek kísérletet, hogy Ukrajna legyen a Közép-Ázsiából, Azerbajdzsánból származó olaj- és gázszállítások tranzitországa, ezek a próbálkozások eddig nem vezettek érdemi haladáshoz a kérdésben.

A Romániában bejegyzett Black Sea Oil and Gas társaság első lépésként a földgáz-termelést kezdené el, ám a feltárandó mennyiség, tíz milliárd köbméter nem jelentős. Valamivel meghaladja Magyarország egy évi felhasználását. A magyar-román energiaügyi együttműködésnek van egy politikai szála is. Tavaly a román ellenzék Bukarestben nem támogatta a román-magyar gáz-, és olajszállító csöveken a Magyarországra való export gondolatát.

„A magyarok elszipkázzák a románok gázát, olaját”, hangzott a fő érv.

Magyarország a lengyelekkel, szlovákokkal együtt már tavaly ilyenkor mintegy 10 százalékkal csökkentette oroszországi olajvásárlásait – elsősorban az importált olaj minőségi problémái miatt. Megnőtt ugyanis az orosz olaj kéntartalma a szerződésekben rögzített 1,5 százalékos átlaghoz mérten. Az igazi botrány azonban 2019 április közepén robbant ki, amikor Fehéroroszország jelezte, legnagyobb olajfinomítójában, Mozyrban a feldolgozásra beérkezett orosz olajban nagy mennyiségű szerves klórszármazékot találtak, amely az olaj felmelegítésekor – ami az olajfinomítás kiinduló pontja – erősen korrodáló hatást vált ki, tönkre teszi a berendezéseket. Mozyr mintegy előretolt minőségellenőrző pont, mert ott halad át nyugat felé a Druzsba nevű, a szovjet időkben kiépített kőolajvezeték, amelynek északi ága Lengyelország, Németország felé tart, déli ága pedig a magyarokat is kiszolgálja.

Nemcsak a minőségi problémák miatt lenne Magyarország érdekelt az orosz olaj- (és a gáz)import súlyának csökkentésében.

Az import-források diverzifikálását, az orosz függőség csökkentését az EU mellett főként a stratégiai terveik alakulása miatt az amerikaiak szorgalmazzák.

Az egyik lehetőség a Románia fekete-tengeri partmenti tengeralatti olaj- gázkészletei feltárásában, az innen származó szénhidrogén-importban rejlik. Amint fentebb írtuk, ez egyelőre csak lehetőség, nem több.

Ami Oroszországot, az orosz export-olajbotrányt illeti, a 2019 áprilisában felfedezett szennyezés oka máig nem tisztázott. Orosz hivatalos források egy, a Volga alsó folyásánál, Szamara város közelében az orosz olajvezetékrendszerhez hozzáférő kis olajvállalatot gyanúsítanak, amelynek a tulajdonosa egy német házaspár. A vizsgálat tart és nem zárják ki a szándékos szabotázst sem.

Egy másik verzió szerint Oroszország egyre kevésbé érdekelt a bizonytalan és bonyolult nyugat-európai olajpiacokon való jelenlétben.

Ugyanis keletről, első sorban Kínából hatalmas pluszkeresletet jeleznek, amely felszívná az EU-nak szánt olaj tekintélyes részét. Kína a közel-keleti olaj és földgáz nagy vásárlója. Az Irán elleni intézkedések, a Perzsa (Arab) Öböl esetleges elzáródása aggasztja Pekinget, amely inkább a biztonságosabb utat választja, és a két szomszédos országot összekötő csővezetékeken az orosz gázt és kőolajat vásárolja.

Már tavaly tavasszal valamelyest visszaesett az Európába irányuló orosz kőolaj-export, részben a magyarok, szlovákok és lengyelek által bevezetett, a fentebb említett minőségi okokra hivatkozó vásárlás-korlátozások miatt. Ezzel párhuzamosan, mint a Reuters arról beszámolt, a Kínába irányuló orosz olajszállítás 2018 első felében csaknem ötven százalékkal haladta meg az előző év hasonló időszakáét. Vagyis a kínaiakkal való energia-együttműködés, túl azon, hogy a Mennyei Birodalom a világ legnagyobb olaj. és gázimportőre, orosz stratégiai érdekeket is takar.