Gyorsaságunk okozza majd a következő válságot?
Elemzések
A gazdasági folyamatok technológiai fejlődésnek köszönhető extrém gyorsulása lehet a következő válság egyik oka – a napokban elhunyt francia sztárfilozófus és urbanista, Paul Virilio szerint. Már az 1987-es tőzsdekrach nyilvánvalóvá tette, hogy a valós időt nem lehet uralni, pedig a high frequency trading és az algoritmikus kereskedés csak manapság kezd igazán riasztóvá válni.
Múlt héten, szűk családi körben helyezték örök nyugalomra a 86 éves korában elhunyt Paul Virilio francia filozófust és urbanistát. A Magyarországon kevéssé ismert Virilio egyike volt a legeredetibb és legbefolyásosabb francia társadalomtudósoknak, aki saját társadalom- és kultúraelméletet alkotott (el is nevezte dromológiának). Ez nagyon leegyszerűsítve azt mondja ki, hogy
mai világunkat nem térbeli fogalmakkal lehet a leginkább megfogni, mint ahogy jellemzően korábban gondoltuk, hanem az időtényezővel, illetve azon belül is elsősorban a sebességgel.Virilio sebesség iránti fokozott érdeklődése saját elmondása szerint egy gyerekkori élményére vezethető vissza. Az akkor 8 éves Virilio 1940-ben Nantes-ban átélte, hogy egyszer egy reggel a több mint 400 kilométerre levő Amiens-ből híre jött a német csapatok közeledésének, délután pedig már a Wehrmacht katonák ünnepi felvonulásától visszhangzott a város. Ez radikálisan más tempó volt, mint például az első világháborúban, amikor a frontvonalak évekig nem nagyon mozdultak meg.
Virilio szerint a mai társadalmakat fenyegető legfundamentálisabb veszély a folyamatok gyorsulásából adódik – miközben ezt a többség a technikai fejlődéssel, azaz valami pozitívval azonosítja.Virilio ezt az látszólagos ellentmondást azzal oldja fel, hogy szerinte minden technika lényegénél fogva „hajlamos az abszurditásra”, hiszen a technikai felfedezések jellemzően egyszerre pozitív és negatív hatások hordozói, az új technikák veszélyei pedig globálissá váltak. Virilio szerint két technikai forradalom zajlott le eddig, amelyek mind a gyorsulást segítették elő:
- az első volt a szállítóeszközök forradalma, ami gyakorlatilag az ipari forradalommal egyidőben kezdődött;
- a második az adatátvitel forradalma, kezdve a rádió, a televízió, illetve manapság az internet megjelenésével és elterjedésével.
becslése szerint 2040-ig 1 milliárdan mozdulhatnak meg migrációs céllal, ami teljesen felülírja majd a geopolitika jelenlegi kereteit…Visszatérve a gazdasági aspektushoz, ebben a tekintetben Virilio többször is hivatkozott a tőzsdei kereskedés példájára. Szerinte már az 1987-es tőzsdekrach nyilvánvalóvá tette, hogy a valós időt nem lehet uralni, pedig a high frequency trading és az algoritmikus kereskedés csak manapság kezd igazán riasztóvá válni, különös tekintettel mondjuk egy meghibbant (rogue) algoritmus veszélyeire vagy az egyre gyakoribb flash crash-ekre. Egy korábbi blogbejegyzés krimis párhuzamával élve: nem biztos, hogy az algoritmikus kereskedés „tartja a tőrt”, de bizonyos esetekben így is szerepe lehet a bűntettben, a fő kérdés pedig az, hogy a felügyelők, kockázatkezelők és pénzügyi stabilitással foglalkozó hatóságok tudják-e megfelelően felmérni és kezelni a megváltozott környezetből adódó megváltozott kockázatokat. Virilio épp a folyamatok extrém gyorsulása miatt félrevezetőnek is nevezte a 2008-as és az 1929-es válság párhuzamba állítását, és
inkább a fent említett 1987-es krachot tartotta irányadónak.A legutóbbi válságot rendszerszintűnek nevezte többször is, arra utalva, hogy a gazdasági élet megszervezésének, a tranzakciók felgyorsulásának és a gazdasági szereplők egymással való szoros összekapcsolódásának következménye mindaz, ami történt. Virilio filozófus volt, nem közgazdász, így az általa megfogalmazott gondolatokat nem feltétlenül érdemes nagyon alapos közgazdasági elemzésnek alávetni. Érdekes és hasznos lehet ugyanakkor végiggondolni az általa összerakott szemüvegen keresztül, hogy milyen hatással volt/van a gazdaság működésére a gazdasági folyamatok technológiai fejlődésnek köszönhető extrém gyorsulása, illetve, hogy ennek esetleg lehetnek-e olyan következményei is, amelyek a gazdasági rendszer egészének kockázatosságát növelik. Virilio – akinek egyik kedvenc mondása volt, hogy
a Föld túl kicsi a mostani technológiai fejlődéshez és a rövid távú profitérdek dominanciájához– a fenti logikával megegyezően úgy véli, hogy a gond és a kihívás abból adódik, hogy a gazdasági, illetve amúgy a katonai-stratégiai és társadalmi szinteken már valós időben (real time) zajlanak tevékenységek, politikai-szabályozói téren azonban még nem. Ez pedig könnyen az egyik kiváltó oka lehet egy esetleges következő válságnak… Kolozsi Pál Péter, MNB Tanszék Blog
