Halálra ítélték 1849-ben, mégis megélte a XX. századot - 200 éve született Jókai Mór

1825, Jókai születési éve éppen megelőzte a reformkort, amelyet szűkebb értelemben az 1830-tól 1848-ig terjedő időszaként határoznak meg a történészek. Jókai nem csupán kortársa volt, de kiemelt szereplőjévé vált az 1848–as eseményeknek. Mégsem kényszerült emigrációba, Magyarországon élte át a Bach-korszakot. A magyar társadalom és gazdaság életének újabb fejezetét, az 1867-es kiegyezés és az utána következő ún. boldog békeidők szintén olyan időszakok volt, amelynek részese volt. - írja az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány senior kutatója az OecoFocus online hasábjain.

Társadalmi és gazdasági változások a 19. században

Magyarországon a 19. században kezdett felgyorsulni a társadalmi átalakulás, ahogyan erre Hahner Péter Rubiconban megjelent tanulmánya is felhívja a figyelmet. A változásokat többek között a népesség gyors ütemű gyarapodása, a gazdaság átalakulása és az új eszmék terjedése is hajtotta.

A népesség száma

A 19. század folyamán az európai népesség több mint kétszeresére, 180 millióról 390 millióra nőtt. Ezzel együtt a városiasodás gyors ütemű fejlődése is elindult. Ahogyan Hahner Péter felhívja rá a figyelmet, 1800-ban csupán 23 európai városnak volt 100 000 főnél nagyobb lakossága, addig 19. század végén már 135 város haladta meg ezt a szintet. (Pest-Buda népesége a század közepén érte el a 120 ezer főt.) Mindazonáltal érdemes látni azt is, hogy a gyors fejlődés mellett e folyamat számos kihívást is tartogatott a társadalmak számára (zsúfolt szállások, bűnözés, az alkoholizmus és a prostitúció terjedése).

A népességnövekedés Magyarországra is begyűrűzött. Őri Péter és szerzőtársainak tanulmánya alapján 1787-ben a magyar korona országaiban 9 millió 460 ezren éltek. A 19. század második felében a lakosság száma a Magyar Királyság területén (Horvát- és Szlavónországgal együttvéve) 13 millióról 19 millió főre emelkedett. Ilyen módon a Kárpát-medence lakossága is közel kétszeresére bővült a 19. században. A török idők utáni, újkori betelepítések lecsengését követően, a 19. században a Kárpát-medence központi területein volt megfigyelhető a leggyorsabb ütemű lélekszám-emelkedés. E térség volt a legalkalmasabbak a mezőgazdasági termelésre, és így ennek a részeknek volt nagyobb népességeltartó képessége. Az itt élő magyarság száma és ezzel együtt aránya is gyorsabban bővült a nemzetiségekhez képest. 1787 és 1910 között a magyar népesség létszáma háromszorosára bővült. Eközben aránya 35%-ról 48%-ra emelkedett, míg Horvátország és Szlavónia nélkül 54,5%-ra nőtt.

Az eszmék hatása és a társadalmi–gazdasági átalakulás

Hahner Péter tanulmánya alapján a 19. századi társadalomban nagyobb mobilitás (társadalmi mozgékonyság) volt megfigyelhető, és összgazdasági gyarapodás is végbement. A korban elterjedt eszméknek megfelelően tudatos törekvés alakult ki az egyenlőtlenségek mérséklésére. Az új jelenségek több társadalmi réteget érintettek. Megkezdődött a születési előjogok, vagyis az arisztokratikus társadalmi berendezkedés háttérbe szorulása. Ugyanakkor a vagyon és a tulajdon vált meghatározóvá, amely a nemesség vagyonosabb részének és a felemelkedő nagypolgárságnak kedvezett. A korszakot gyakran polgárosodás időszakának is nevezik, mivel új társadalmi csoport, a polgárság emelkedett fel. A mezőgazdasági termelés átalakulásával hazánkban is elindult a vidéki lakosság városokba költözése, ugyanakkor a nyugat-európainál visszafogottabb léptékben.

A statisztikák és a nagy társadalmi folyamatok leírása kevésbé szemelteti, hogy az egyéni sorsok szintjén milyen változások zajlottak. A hazai fejelmények kapcsán Jókai Mór személyes életútja is képet fest a polgáriasodás egyéni megéléséről, de regényei is korrajzot adnak a 19. századi eseményekről.

Jókai életének fordulói a 19. századi események vetületében

Komárom, Jókai Mór szülővárosa

Jókai Mór városias közegben, Komáromban született, nevelkedett, és iskolái éveinek nagyobb részét is a városban töltötte. Majd felsőfokú tanulmányai befejeztével is többször visszatért szülővárosába. Komáromnak a magyar települések sorában különleges a helyzete, amit több történelmi fordulat is megalapozott. Komárom város jogelődjének, Révnek, későbbi nevén Újszőnyek a benépesülése a török idők után kezdődött. A Duna mellett fekvő település megfelelő adottságokkal rendelkezett, hogy kikötő és kereskedő várossá fejlődjön. Mária Terézia 1745. március 16-án adta meg Komáromnak a szabad királyi városi rangot. A település különleges helyzetét az is erősítette, hogy I. Ferenc német-római császár és magyar király a Bécset elfoglaló Napóleon elől 1809-ben a városba menekült. A császár elhatározta, hogy e helyszínen kell kiépíteni a birodalom legnagyobb katonai erődrendszerét. A nagyszabású elképzelés csak a 19. század második felére valósult meg. Ugyanakkor az erőd így is az 1848–49-es szabadságharc eseményeinek fontos helyszínévé vált.

Jókai-család

Jókai Mór kisbirtokos református nemesi családban született. Édesapja, Jókay József élete is betekintést enged a korabeli társadalmi viszonyokba. 1809-ben még részt vett az a napóleoni háborúkban az ún. utolsó nemesi felkelés (inszurrekció) keretei között, amely kifejezés a magyar nemesség hadkötelezettséget jelöli. Az eseményről bizonyosan mesélt fiának, Jókai Mórnak, aki fel is használta a hallottakat irodalmi munkássága során. (Érdemes megjegyezni, hogy az 1809-es inszurrekció olyan esemény, amely történéseit és jelentőségét a történelemkutatás az elmúlt években kezdte újra feltárni.) A 19. század elejére vonatkozó társadalomrajzot gazdagítja az a tény is miszerint: Jókay József 1813-ban a falunak számító Ógyalláról beköltözött Komárom városába és ügyvédi praxis nyitott, mivel elszegényedett kisnemesként földbirtokaiból már nem tudott volna megélni. Jókay József is nagy kedvelője volt az irodalomnak. E szenvedélye mellett az ügyvédi szakmát is igyekezett továbbadni fiának, aki Kecskeméten kezdett jogot tanulni.

Írói pálya mint életút

Jókai Mór az ügyvédi pálya helyett az irodalmat választotta. Regényeinek sikere már az 1848-as forradalom előtti években megmutatkozott. Jókai a szabadságharcban betöltött szerepe ellenére a magyar irodalom kiemelkedő alakjává vált, rendkívül bőséges és igen népszerűségű írásai az egyik legvagyonosabb íróvá tették hazánkban. Az írófejdelemről szóló kutatások azonban azt is hangsúlyozzák, hogy nem tudott jól gazdálkodni vagyonával: hiába tett szert magas jövedelemre, gyakran eladósodott. Mindazonáltal – Györgyei Szabó Magdolna kutatása alapján – vagyona nagypolgári fényűzést tett lehetővé számára, azonban anyagi helyzete így is lényegesen elmaradt a leggazdagabb polgári családoktól.

1848–1849

Jókai Mór az 1848–1849-es időszakban elsősorban újságírással és szerkesztéssel foglalkozott. Politikai állásfoglalása miatt a szabadságharcot követően halálra ítélték, így rövid időre bujdosó lett. Majd az 1850-ben az íróknak adott amnesztia (kegyelem) következtében már újra megjelenhettek írásai. Az 1848–49-es események is hátteret szolgáltattak műveihez. Évtizedekkel később, a kiegyezés után, 1869-ben A kőszívű ember fiaival állított emléket a szabadságharc társadalomra és egyénre gyakorolt hatásainak.

Bach-korszak

A forradalom leverése utáni évtized az ún. önkényuralmi korszakban a társadalom többsége a békés ellenállást választotta. Az ún. passzív ellenállás időszakában a magánéletbe való visszavonulás és a közéleti tétlenség mellett élt a szabadságharc emlékezte. Az 1850-es évek Jókai irodalmi munkásságának legtermékenyebb évei voltak. Az 1860-as évek közepéig elsősorban a nemzeti múlt eseményeit dolgozta fel (Egy magyar nábob, Kárpáthy Zoltán, Az új földesúr, Mire megvénülünk). Ezzel is hozzájárult a nemzeti érzület ébrentartásához a Bach-korszak alatt.

Kiegyezés és boldog békeidők

Jókai már a kiegyezést megelőző időszakban, 1861–96 között országgyűlési képviselő lett. Ebben a korszakban dolgozta fel a reformkorra jellemző feltörekvő életutakat. E regényekben a polgárosodás folyamata során megszületett ún. self-made man (önmegvalósító ember) alakja áll a középpontban (A kőszívű ember fiai, Fekete gyémántok, Az arany ember, Egy az Isten, Egy hírhedett kalandor).

A kiegyezés utáni időszakban is testközelből láthatta a történelmi jelentőségű eseményeket és személyeket. Az írófejedelem Tisza Kálmán (1875–1890 közötti miniszterelnök) bizalmasa volt. Majd az 1880-as években, mikor már nem politizált aktívan, Rudolf trónörökös felkérte, hogy működjön közre Az Osztrák–Magyar Monarchia Írásban és Képben című sorozat szerkesztésében. A mű a monarchiát sokrétű szempontok alapján: történelmi, földrajzi és néprajzi megközelítésben mutatja be. Irodalmi tevékenysége pedig már a későromantika jegyeit viselte magán. Művei szolgáltak alapul Johann Strauss A cigánybáró című operettjének és Erkel Dózsa György című operájának szövegkönyvéhez. Előbbi kisregény még 100 évvel később is ihletet szolgáltatott más művészeti ágaknak. A cigánybáró (1885) lett az alapja a Szaffi című rajzfilmnek (1985).

Jókai és a 19. század társadalomrajza

Az idén 125 éve született Fekete István mellett az idén 200 éve született Jókai Mór minden idők legolvasottabb magyar írója. Jókai regényei irodalmi értékük mellett komoly társadalomtörténeti emléket is jelentenek. E művek segíthetnek mélyebben megismerni, hogyan éltek és gondolkodtak a 19. századi elődeink. A század felkavaró változásokat hozott a megelőző időszak társadalomi berendezkedésének viszonylagos stabilitása után. E változások ismerete segíthet értelmezni, és hosszabb távú keretbe helyezni a 21. század átalakulásait. A 19. századi eszmék, a társadalom és gazdaság működési rendjének átalakulásai alapozta meg a későbbi századok berendezkedését.

Címlapi és borítókép: Révkomárom, 2025. február 18. Jókai Mór szobra a Duna Menti Múzeum bejáratánál Révkomáromban 2025. február 18-án, az író születésének 200. évfordulóján. MTI/Krizsán Csaba