Halmai Péter: Az uniós piacok megnyitása nélkül ugrana a magyar GDP ötöde, és a beruházások harmada
ElemzésekA kis, nyitott országoknak különösképpen kedvez az Európai Unió mélyebb gazdasági együttműködése, Magyarország a második a leginkább nyitott gazdaságok között Írország után. A közös belső piac nélkül - ökonometriai szimulációk szerint - a hazai GDP 18 százalékkal lenne kisebb, a hazánkba érkező befektetésekben pedig 30 százalék lenne a veszteség - mondta Halmai Péter Széchenyi-díjas közgazdász professzor A Tudomány Napja alkalmából tartott előadásában.
Az Európai Unió s kríziseken át épül, és a megoldások összessége lesz – Jean Monnet francia politikus, az Európai Szén- és Acélközösség egyik vezetőjének gondolatával kezdte előadását Halmai Péter akadémikus.
A Metropolitan Egyetem Versenyképességi és Fenntarthatósági Kutatóintézetének kutatási igazgatója a mélyintegráció és a tagállami gazdaságpolitikáról tartott előadásában kiemelte, hogy az integráció legnagyobb nyertesei a kisebb államok, főként azok, ahol nyitott a gazdaság, vagyis az import és az export aránya kifejezetten magas a GDP egészéhez képest.
Az akadémikus Balassa Béla magyar közgazdász (1928-1991), a John Hopkins Egyetem egykori professzorának 1961-ben ismertetett sémája alapján mutatta be az európai intergráció ötlépcsős modelljét.
Ennek első eleme a szabadkereskedelmi övezet létrehozása, melyet a vámunió, majd az egységes, közös belső piac követ. Itt már az áruk és a szolgáltatások mellett a munkaerő és a tőke is szabadon áramolhat. A negyedik lépés a Gazdasági és Monetáris Unió, ahol a költségvetési politika nemzeti kézben marad, de a monetáris politika már közös.
Utolsó lépcső a politikai unió, ahol a közös politikai intézményeknek alárendelődnek az önálló államok.
A kiindulópont a kereskedelmi integráció, majd a nem vámjellegű, technikai akadályok lebontása, majd az egyre mélyülő integráció egyes területeken közös szabályozást és intézményeket épít ki
– fogalmazott előadásában Halmai Péter akadémikus.
A kereskedelem bővülése szükségszerűen vezet a gazdasági nyitottsághoz, ebben most a legelső Írország, melyet rögtön a második helyen Magyarország követ, a harmadik helyen Belgium áll.
Kiemelte, hogy Magyarország exportjának mintegy 80 százaléka az EU-ba irányul. A 15 leginkább globalizált országból 13 uniós tagállam az úgynevezett Globalizációs Index szerint, a lista két nem európai tagja Szingapúr és Kanada. A kereskedelmi forgalom növekedésének - a globalizációs beágyazottságon felül számos másik hatása van, így például:
- a bővülő tőkeakkumuláció,
- a kutatás-fejlesztési költések arányának emelkedése,
- a technológia gyorsabb terjedése,
- a termelékenység emelkedése, illetve a
- magasabb tőke- és munkakínálat révén jobb életszínvonal,
- konvergencia,
- gazdasági sokktűrő képesség javulása.
"Az integrációval leginkább a kis országok járnak jól: ha nem lenne belső piac - a szimulációk szerint - a magyar GDP 17 százalékkal lenne kisebb, ez a veszteség a cseheknél 18,5, a szlovákoknál 19 százalékos lenne, összehasonlításképp az EU egészét tekintve ez a "veszteség" 8,7 százalékosra becsülhető"
- húzta alá a közgazdász professzor.
A beruházások tekintetében még nagyobb lenne az elmaradás, melynek mértéke 30 százalékra tehető.
Az EU történetében az úgynevezett Nagy Megnyugvás (Great Moderation), vagyis a 80-as évek közepétől 2008-ig tartó felívelő szakasz után válságok sora követte egymást:
- pénzügyi és gazdasági válság (2008-2015)
- adósságválság
- menekültválság
- Brexit
- koronavírus-járvány,
- háborús sokk.
- Az uniós integráltság emelkedése összességében a tagállamok sokktűrő képességét erősítette, amely többek között az euróövezeti állampapír-hozamok kiegyenlítődésén is jól nyomon követhető - húzta alá Halmai Péter.
Ugyanakkor kiemelte, hogy míg az Egyesült Államok pénzügyi rendszerében az árfolyamsokkok 80 százalékát tudták kezelni, addig az eurózónában működő rendszer ezeknek a sokkoknak mindössze a 20 százalékát tudta kezelni.
E különbség két döntő tényezője: Amerikában a sokkok több mint 40 százalékát a tagállami határokon átlépő tényező (elsősorban tőke-) jövedelmek nyelték el, míg az euiróövezetben ugyanez az arány a vizsgált időszakban csak mintegy 5 százalék volt.
Másrészt az USÁ-ban a szövetségi költségvetésben jelentős, a tagállami határokon átívelő fiskális transzferekre van lehetőség, míg az euróövezetnek nincs közös költségvetése.
(Az EU közös költségvetése pedig csak a GDP 1%-a körüli „előzetes kiadási terv”, a sokkok kezelésére képes stabilizációs funkció nélkül.)
Ehhez negatív példaként említhető az euróövezet 2010-12-es adósságválsága, melyhez a mediterrán országok pénzköltése nagy mértékben hozzájárult, alacsony kamatkörnyezetben ugyanis gyorsan eladósodtak.
Az Európai Unió potenciális növekedési üteme és a termelékenységének emelkedése is mérsékeltebb, mint a legutóbbi pénzügyi és gazdasági válság előtt volt, ebben a kedvezőtlen demográfiai változások hatásait is benne van.
Az új tagállamok a csatlakozást követően jelentős mértékű konvergenciát mutattak, ám a felzárkózás üteme idővel mérséklődik, majd megszakadhat. E tagállamok növekedése mintegy három évtized múlva jóval mérsékeltebb lehet, mint az EU15 tagállamok akkori átlaga.
Reális veszély, hogy az új tagállamok konvergenciája az EU15 egy főre jutó GDP-szintjének mintegy háromnegyedén valósul meg. Azaz az EU12 országai a kezdeti gyors felzárkózást követően egyre inkább stagnáló, sőt akár távolodó „konvergenciaklubot” képezhetnek.
A világgazdaságban jelentős kockázatok körvonalazódnak. Jelentős a sokkok ismétlődésének veszélye. E változások az európai növekedési potenciál további lanyhulását hozhatják vetítik előre - véli Halmai Péter.
A jelzett kihívások kezeléséhez a termelékenységet növelő mélyreható strukturális reformok, a zöld és digitális átmenet nyújthat lehetőséget, amelynek
megvalósításában a tagállami és az uniós szint egyaránt megkerülhetetlen szerepet tölthet be.
