Többen figyelmeztették az izraeli titkosszolgálatokat október 7-e előtt, de vakon bíztak a gázai kerítésben

Hivatalos és félhivatalos csatornákon keresztül több jelzés is érkezett az izraeli titkosszolgálatok részére a Hamász készülő akcióinak kockázatairól október 7-e előtt - írja a Financial Times elemzése.

Michael Milstein, volt katonai hírszerző tiszt is tájékoztatta volt kollégáit, cikkei is jelentek meg a témában, jelezve, hogy Izrael hozzáállása a Hamászhoz nem működőképes – de senki sem figyelt rá különösebben.

„Pedig a baljós jelek egyértelműek voltak” – magyarázta Milstein, a palesztin ügyekkel foglalkozó volt kormánytanácsadó Gázában és Ciszjordániában. "A Hamasz megnyilvánulásai háborúról szóltak."

Még az ország gázai határát felügyelő izraeli Harci Hírszerző Testület figyelmeztetéseit is figyelmen kívül hagyták. Egyik katonájuk, Noa Melman az év elején tájékoztatta feletteseit, hogy a Hamász fegyveresei támadásokat gyakoroltak egy a gázai kerítéshez hasonló „álkerítés” ellen, újra és újra felrobbantva azt.

„De mindenki úgy kezelte, mintha ez normális, vagy egyszerű rutin lett volna” – nyilatkozta egy későbbi televíziós interjúban.

Október 7-én a Hamasz még Gida, Milstein és Melman legszörnyűbb előérzeteinél is súlyosabb támadást indított. Körülbelül 6 óra 30 perckor egy hatalmas rakétatűz leple alatt a Hamász több mint 1500 fegyverese robbanóanyaggal megrakott drónokkal tönkretette az izraeli határkommunikációt, buldózerekkel áttörte a biztonsági korlátokat, és motorkerékpárokkal, valamint siklóernyőkkel támadta meg Izrael területét.

Az összehangolt támadás megtörte Izrael hitét a katonai és hírszerző szolgálatokban. Nem sikerült felderíteni, hogy egyik fő ellenségük mit tervez, de még a többszöri figyelmeztetéseket is figyelmen kívül hagyták, miszerint a Hamasz jelentős offenzívára készül, pedig ez többnyire az orruk előtt zajlott.

Izrael „a túlzott önbizalom hibájába esett, ami arroganciához, és önelégültséghez vezetett” – mondta Ehud Olmert volt miniszterelnök. "A Hamasz azt tette velünk, amit mi is általában teszünk: meglepetést okozott, agyafúrt volt, újszerűen gondolkodott."

Sok tényező közrejátszott a kudarcban. A hírszerzési kudarc teljes körű vizsgálatának eredményeire lehet, hogy csak évek múlva számíthatunk. De az eddigi tanulságok máris befolyásolják Izrael könyörtelen katonai „megsemmisítő” hadjáratát a Hamasz ellen. Arra a következtetésre jutottak, hogy Izrael tovább már nem képes elviselni az ellenséges Hamaszt. Mióta Izrael megkezdte megtorló hadjáratát, több mint 10 500 embert öltek meg Gázában a Hamász által ellenőrzött terület hivatalos forrásai szerint.

"Már a támadás éjszakáján éreztük, hogy valami történik, de csak egy szokásos [Hamász] hadgyakorlatként értelmeztük" - mondta a lapnak egy magas rangú izraeli tiszt. "Hírszerzésünk alapvetően csődöt mondott."

Ennek részben az volt az oka, hogy az izraeli biztonsági szolgálatok alábecsülték a Hamász azon képességét, hogy nagyszabású hadműveletet hajtson végre az izraeli terep részletes ismerete nélkül ilyen szigorú műveleti biztonsággal, fegyelmezett tervezéssel.

„Az utólagos bölcsesség remek dolog, de úgy tűnik, hogy a nagy kudarc [Izraelben] a képzelet alul működése volt, ahogyan az szeptember 11-én is történt” – fejtette ki Sir Alex Younger, a brit MI6 külföldi hírszerző szolgálat korábbi vezetője. „Mindig fennáll annak a veszélye, hogy összekeverik a vágyott helyzetet, a valóságossal, és Izrael úgy érezte, hogy a Hamasz már nem jelent kockázatot.”

Izrael pontosan 50 évvel ezelőtt, az Egyiptom és Szíria elleni jom kippuri háború előtt követett el hasonló hibát, amikor tévesen azt hitte, hogy az arab országok Izrael elrettentő katonai ereje miatt soha nem fognak támadni. De van egy további történelmi csavar is az idei támadásban, amelyet Izrael gyakran az Amerika elleni 2001. szeptember 11-i terrortámadásokhoz hasonlít.

Az Egyesült Államok kormányának hivatalos jelentése a történtekről kimondta, hogy egyetlen biztonsági tiszt sem látta előre, hogy terroristák repülhetnek be repülőgépekkel az Egyesült Államok hatalmas épületeibe – annak ellenére, hogy többen bevallották, hogy olvastak Tom Clancy 1994-es regényét, amelynek csúcspontja egy ilyen jelenet.

Hasonló módon, mielőtt a Hamasz megindította volna október 7-i támadását, Avi Issacharoff, a Fauda című izraeli televíziós thriller társalkotója elutasította az egyik epizód lehetséges cselekményvonalát, amelyben a Hamász harcosai megrohamozták a határkerítést és megtámadták Izraelt, mert túl valószínűtlennek ítélte. Az izraeli biztonsági szolgálatok nyilvánvalóan ugyanezt gondolták.

Izrael kudarcának másik oka, amit egy nyugati tiszt „technológiai arroganciának” nevezett az volt, hogy Izrael önelégülten hitt abban, hogy a fejlett technológiák, például a kém drónok, és a Gázai övezetet elválasztó érzékelőkkel felszerelt kerítés felülmúlja a Hamász korlátozottabb technológiai képességeit.

Ez a technológia sok éven át támogatta az izraeli védelmi erőket, és szinte minden határsértést meghiúsítottak. De egy másik nyugati biztonsági tiszt szerint ez hamis biztonságérzetet keltett és az IPhone-hoz hasonlította a biztonsági rendszert. "Nagyszerű, amikor működik, de ha nem, akkor váratlanul tehetetlenné válunk" - mondta a tisztviselő.

A The New York Times szerint az izraeli hadsereg 8200 jelű hírszerző egysége a közelmúltban abbahagyta a Hamász fegyveresei által használt kézi rádiók lehallgatását, miután úgy ítélték meg, hogy ez csak pazarolja az erőforrásokat.

„A technológia, a kiber, a big data bűvöletében élünk” – mondta Milstein. „De a legolcsóbb és legegyszerűbb hírszerzést – például a nyílt forrásokat, a Hamász walkie-talkie kommunikációjának nyomon követését, sőt még a határon szolgálatot teljesítő női megfigyelő katonáink meghallgatását is súlyosan alulértékelték.”

A másik probléma, hogy míg Izrael csúcstechnológiás megfigyelési módszerei kiváló minőségű taktikai hírszerzés tömegét képesek előállítani – például azonosítani tudják egy rakétakilövő pontos helyét – kevésbé alkalmasak stratégia kialakítására vagy a vezetés szándékainak feltárására,melyre a humán felderítés helyezi fő hangsúlyt.

A harmadik ok, amiért Izrael nem volt képes előre jelezni a Hamász támadását az volt, hogy a Benjámin Netanjahu miniszterelnök ellentmondásos belpolitikája által okozott politikai zűrzavar meggyengítette a nemzetbiztonságot és elvonta a titkosszolgálatok figyelmét.

"A Shin Bet érthető módon a ciszjordániai erőszak fokozódására összpontosított, ami egyre nagyobb kihívást jelentett" - mondta David Petraeus amerikai tábornok, a CIA volt igazgatója, aki az iraki szövetséges erőket, valamint a NATO és az amerikai csapatokat vezette Afganisztánban.

A Gázát 2007 óta kormányzó Hamász kihasználta a zavaros körülményeket. Netanjahu politikája a Hamasz uralmát kívánta erősíteni Gázában, hogy ezzel csökkentse a Palesztin Hatóság pozícióját Ciszjordániában. A Hamasz kihasználta a lehetőséget.

Még akkor is, amikor már a Hamasz háborúra készült, napi kapcsolatban maradt az izraeli kormánnyal olyan hétköznapi kérdésekben, mint az exportkvóták és a munkavállalói engedélyek. Számos izraeli és nemzetközi tisztviselő állítja, hogy ezek a munkások segítettek hírszerzési információkat gyűjteni, többek között adatokat a később megtámadni kívánt kibucok pontos térképeiről.

Ezenkívül a Hamász olyan csatornákat használt a téves információk közlésére, amelyekről tudták, hogy az izraeli hírszerzés figyeli, miközben a támadás tényleges terveit csak a Hamász vezetőinek kis csoportja ismerte.

Az izraeli biztonsági szolgálat szembesült azzal, hogy halálos következményei lettek annak, hogy nem voltak képesek előre jelezni a támadást.

Azt a következtetést vonták le, hogy Izrael többé nem függhet a hírszerzéstől, hogy időben értesüljenek egy Gáza felől érkező támadásról, vagy az ország katonai elrettentő erejének mértékéről. Ehelyett meg kell előznie a potenciális fenyegetéseket azáltal, hogy közvetlenül kiküszöböli azokat - írja a Financial Times.