Hogyan lesz itt zöld átállás? – Néhány ország kezében az Európai Unió
ElemzésekA zöld átálláshoz ambíciózus céljaihoz nélkülözhetetlen kritikus nyersanyagokat kénytelen a közösségen kívülről megszerezni az Európai Unió. Az Európai Bizottság több intézkedése sem enyhített érdemben ezen a törékeny és kiszolgáltatott helyzeten. Ha nem lesz változás, kis túlzással néhány unión kívüli országtól – például Kínától, Törökországtól és Chilétől – függhet a közösség jövője – hívta fel a figyelmet az aggasztó jelenségre az Európai Számvevőszék.
A számvevők szerint
a megújuló energiaellátáshoz nélkülözhetetlen nyersanyagok biztosítása érdekében tett eddigi uniós intézkedések alig hoztak eredményt.
A kritikus nyersanyagok termelését lassítja, hogy az EU-ban viszonylag kevés az új feltárás és a hosszas az engedélyeztetés, miközben az importnál fennmaradt a kiszolgáltatottság, főleg Kínától és Törökországtól – állapítja meg az Európai Számvevőszék (ECA).
Kritikus a nyersanyagbeszerzés helyzete
Az Európai Unió 2050-re érné el a nettó zéró széndioxid kibocsátást, 2030-ra pedig az energia legalább 42 százalékát megújuló energiaforrásokból szándékozik előállítani.
A fenti célok teljesüléséhez szükséges kritikus nyersanyagok utánpótlása azonban nem biztosított
– derül ki az ECA jelentéséből.
A zöld átálláshoz kötődő technológiák olyan kritikus fontosságú nyersanyagokat igényelnek, mint a lítium, a nikkel, a kobalt, a réz és a ritkaföldfémek. Ezen anyagok felhasználása az átállással várhatóan drasztikusan növekszik, ezért alapvető kérdés a biztonságos ellátás.
A kritikus nyersanyagok többsége ráadásul jelenleg nem az uniós tagországokban, hanem például Kínában, Törökországban és Chilében koncentrálódik.
A kiszolgáltatottság csökkentése érdekében az EU 2024-ben elfogadta a kritikus nyersanyagokról (Critical Raw Materials-CRM) szóló törvényt, melynek célja az energiaátállás szempontjából nélkülözhetetlen ásványi anyagok hosszú távú ellátásának biztosítása.
Kína nélkül nincs magnézium
Bár az EU több új intézkedéssel is arra törekszik, hogy csökkentse függőségét a kritikus nyersanyagokat előállító országoktól, a több lábon álló import biztosítására irányuló erőfeszítések még nem hoztak kézzelfogható eredményeket – jegyzik meg a számvevőszéki ellenőrök. A legfrissebb lista 34 kritikus anyagot sorol fel. Ebből 26 a megújulóenergia-technológiákhoz szükséges, 17 pedig stratégiai nyersanyagnak is minősül a CRM törvény szerint.
Az Európai Unióban (például a hidrogéntermelő elektrolizátorokban) használt
magnézium 97 százalékát Kína, a napelemekhez szükséges bór 99 százalékát pedig Törökország biztosítja.
Ez a helyzet kihívást jelent az unió stratégiai autonómiája szempontjából, és rávilágít arra, hogy növelni kell a belföldi termelést és hatékonyabban kell felhasználni az erőforrásokat – írják az ellenőrök.
Az EU az elmúlt öt évben 14 stratégiai partnerséget kötött különböző országokkal stratégiai nyersanyagok vásárlásáról.
A vizsgált nyersanyagok mintegy felének importja azonban ezekből a partnerországokból 2020 és 2024 között csökkent.
Szétaprózódó pénzek és források
Az Európai Számvevőszék szerint
a tagállamoknak biztosítaniuk kellene azt, hogy 2030-ra a 17 stratégiai fontosságú nyersanyag legfeljebb 65 százaléka származzon unión kívüli országokból.
Jelenleg az energetikai átállás szempontjából releváns négy stratégiai fontosságú nyersanyag (lítium, magnézium, gallium és ritkaföldfémek) esetében az import jelentősen meghaladja ezt a küszöbértéket.
A nyersanyagellátás jelentkező kiszolgáltatottság csökkentésére elkülönített uniós finanszírozás szétaprózódik a különböző programok, eszközök és a Bizottság főigazgatóságai között – állapították meg az ellenőrök. A számvevők úgy látják:
az Európai Bizottság nem követi nyomon e finanszírozás eredményeit, és mindeddig nem értékelte annak az uniós ellátásra gyakorolt hatásait.
Eddig csak korlátozott mértékben használták fel az uniós finanszírozást a közösségen kívül megvalósuló projektek támogatására – írják.
Az unióban a nyersanyag-lelőhelyek feltárása továbbra sem kellően fejlett, a feldolgozást pedig a technológia hiánya és a létesítmények számának csökkenése hátráltatja – állapították meg a számvevők.
Ezért számos kiemelt stratégiai projekt 2030-ig csak komoly nehézségek árán valósulhat meg,
különösen azok, amelyek még a fejlesztés korai szakaszában vannak vagy amelyeknél hiányoznak a külföldi partnerek és a szükséges megállapodások.
