Hosszú energiaválságba süllyed a világ – Évekig tarthat a helyreállítás

A Közel-Keleten zajló légicsapások és dróntámadások az elmúlt napokban már a térség energiaforrásait és kritikus infrastruktúráját is fokozottan érintették. A régió hatalmas nyersanyagkészletekkel rendelkező arab országai (például Katar, Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek) különösen kiszolgáltatottak ezeknek a támadásoknak.

A légicsapások előzménye, hogy a teheráni vezetés gyakorlatilag minden olyan térségbeli országot ellenségként kezel, amelyik amerikai katonai bázisoknak ad otthont.

Légicsapások után árrobbanások

Az infrastruktúra elleni csapások már most jelentős piaci bizonytalansághoz vezetnek. Nyilvánvalóvá vált, hogy ha a támadások nem szűnnek meg rövid időn belül, akkor már az ellátási láncok következnek.

Ezek a fejlemények hosszabb távon akár egy globális gazdasági válságot is előidézhetnek.

A Közel-Keletről érkező energiaszállítmányok leálltak, miután az amerikai–izraeli csapásokra válaszul Irán azzal fenyegetőzött, hogy megtámadja a Hormuzi-szoroson áthaladó hajókat.

Azóta az olajárak hordónként közel 120 dollárra emelkedtek, és pesszimista becslések szerint a jövőben elérhetik a 200 dollárt is.

A hiány miatt egyes államok már az öböl-menti térségen kívül lévő alternatív nyersolaj-beszállítók után kutatnak, míg mások saját tartalékaikat használják fel.

A szingapúri székhelyű OCBC Group Research becslése szerint

a globális olajpiac körülbelül napi 10 millió hordós hiányt mutat.

A tartalékok felhasználása csak átmeneti enyhülést biztosít, azonban nem képes teljes mértékben kompenzálni a kieső közel-keleti szállításokat. A hiány következtében

a piaci szereplők fokozott versenybe kezdenek a rendelkezésre álló készletekért, ami tovább hajtja fel az árakat.

Egy ilyen mértékű ellátási zavar globális szinten is érezteti a hatását, és hosszabb távon gazdasági lassulást idézhet elő, különösen az importfüggő országokban.

Lángoló gázmezők és olajkutak

A piaci reakciókat tovább erősítették a közelmúlt katonai eseményei. Izrael március 18-án súlyos csapást mért Irán South Pars gázmezőjére, ezt követően Teherán megtámadta Katar, Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek olaj- és gázlétesítményeit, ami azon nyomban tovább emelte a nyersolaj árát.

A South Pars a világ tengeri gázkészleteinek közel egyharmadát teszi ki, és Irán teljes gázellátásának több mint 40 százalékát biztosítja.

Teherán válaszul célba vette az Abu-Dzabi-ban a Shah gázmezőt, ahol a napi termelés 1,28 milliárd köbláb. A mező az Egyesült Arab Emírségek gázellátásának közel 20 százalékát adja, valamint a világ kénszükségletének mintegy 5 százalékát fedezi. Továbbá

Irán offenzívát indított a katari Ras Laffan ipari város ellen is, amelynek létesítményei a világ gázellátásának nagyjából 20 százalékát dolgozzák fel.

Katar azzal vádolta Izraelt, hogy „veszélyes és felelőtlen” módon támadta meg a South Pars gázmezőt, hangsúlyozva, hogy ez veszélyezteti a globális energiabiztonságot, és elítélte Iránt is a nemzetközi jog kirívó megsértése miatt. Az Egyesült Arab Emírségek vezetése is hasonló álláspontot képvisel, és szerintük az iráni gázmező megtámadása

fenyegetést jelent a globális energiaellátásra, valamint a régió biztonságára és stabilitására.

Szaúd-Arábia külügyminisztere pedig figyelmeztette Iránt, és nyomatékosította, hogy regionális szomszédai „jelentős” katonai képességekkel rendelkeznek, amelyekkel válaszolhatnak Teherán agressziójára.

Megjelenhetnek a tengerészgyalogosok

Ezek a fejlemények a háború jelentős eszkalációját jelentik, aminek hosszú távú következményei lehetnek. A termelési károk negatív hatása évekig tarthat, és már néhány millió hordó kiesése is súlyos globális hatással bír (az európai gázárak már most 35 százalékkal emelkedtek).

Azt sem szabad elfelejteni, hogy az LNG-létesítmények esetében a helyreállítás akár több évet is igénybe vehet. Erre példa az Egyesült Államok 2003-as iraki invázióját követő időszak, amikor Bagdadnak több mint két év kellett a termelés helyreállításához, kétmilliárd dollár ráfordítással.

A helyzet súlyosságát jól mutatja, hogy

a Trump-adminisztráció több ezer amerikai katona bevetését fontolgatja közel-keleti műveleteinek megerősítésére.

Egy 2200 katonából álló tengerészgyalogos egységet terveznek bevonni a Perzsa/Arab-öböl térségében, hogy újra nyissák azt a Hormuzi-szorost, amelyet Irán a háború három héttel ezelőtti kitörése óta gyakorlatilag lezárt.

Az energiaszektor elleni célzott támadások súlyos kockázati tényezőt jelentenek.

Az ellátási zavarok és az árrobbanás közvetlenül gyorsítják a globális inflációt és fékezik a gazdasági növekedést.

A korábbi példákból kiderült, hogy a kulcsfontosságú infrastruktúra sérüléseinek helyreállítása évekig is eltarthat, így a hatások tartósak lehetnek. A világ államai most arra kényszerülnek, hogy alternatív forrásokra és tartalékokra is támaszkodjanak. A krízis leküzdése és az energiabiztonság megőrzése érdekében a nemzetközi közösségnek sürgősen diplomáciai és stratégiai lépéseket kell tennie.

A szerző Közel-Kelet-szakértő és arabista