Ideje végre jó filmeket nézni a Netflixen – Mutatjuk, mi elé érdemes leülni

Sisu – Bosszú az aranyért (2022)

Ritka, hogy egy finn mozi ekkora utat járjon be a nemzetközi porondon. Az ítészek Európában és a tengerentúlon is ódákat zengtek róla, pedig nem egy szokványos kritikus-kedvenc filmről beszélünk. Főhőse szinte egy szót sem szól. Viszont talál magának némi aranyat, amit elvesz tőle egy csapat SS katona. Ezzel kezdetét is veszi az „aranyásó”, vagyis Sisu bosszúhadjárata, amely nem fukarkodik a nyers képekben. Viszont földhözragadt összecsapásokra és realitástól sugárzó jelenetekre nem érdemes számítani: Sisu ugyanis, amolyan finn Rambo-ként intézi el a németeket.

A direktor eredetileg egy sci-fi filmet akart készíteni, viszont mivel jött a COVID járvány a forgatást el kellett halasztani, sokszereplős filmeket pedig nem is lehetett készíteni. Ekkor pattant ki a fejéből a Sisu ötlete, amelyet a pandémia közepén 2021 végén írt meg.

A rendező Jalmari Helander remekül érezte, hogy egy ilyen történetet milyen tempóban kell vászonra álmodni. Unalmas pillanatokkal nem is terheli a nézőt: alig másfél óra az egész alkotás.

Torta (2004)

Kicsit olyan, mintha a Torta Guy Ritchie egyik elveszett filmje lenne. Ez a gengsztermozi ugyanis a maga lazaságával és a szórakoztató hangulatával egyértelműen a Blöfföt idézi. A sztori tele van színes figurákkal, ráadásul ügyesen egyensúlyoz a humor és a dráma között.

A hasonlóság nem véletlen: a rendező Matthew Vaughn egyrészt Guy Ritchie egyik legjobb barátja. Annyira, hogy Vaughn volt az egyik tanú, amikor összeházasodott Madonnával. Ráadásul Vaughn a Blöffnél is ott bábáskodott producerként, így volt alkalma ellesni, miként kell összekalapálni egy jó gengszter-sztorit.

A történet középpontjában egy visszavonulásra vágyó bűnöző áll, aki még egy utolsó melót elvállal mielőtt dobbantana az alvilágból. Csakhogy a számításainak keresztbe tesz, hogy minden balul sül el.

Hogy mennyire jó a főszerepben Daniel Craig, arról talán elég sokat elárul, hogy épp a Tortában nyújtott alakítása miatt kérték fel annak idején, hogy játssza el James Bondot.

Szentjánosbogarak sírja (1988)

Aki még nem látta, azt bizonyára meglepi, hogy a neves kritikus Roger Ebert egyenesen úgy vélte: ez az egyik legjobb háborús film, ami valaha készült. A japán rendezőzseni Akira Kurosawa pedig annyira odavolt érte, hogy miután megnézte dicsérő levelet írt a készítőknek. A filmes toplistákban rendre az élen szerepel. Amikor az USA Today-nél összeállították, hogy melyik volt a mozitörténelem 100 legjobb animációs alkotása, a Szentjánosbogarak sírját az első helyre rakták.Bár egy rajzfilmről van szó, az alkotók egy földhözragadt drámát készítettek. A főszerepben egy japán testvérpár áll, akik a második világháborús amerikai bombázások miatt árván maradnak. Hogy a sorsuk tragikus lesz azt hamar megtudjuk: narrátorként már az elején közli egy fiú, hogy meghalt és a saját történetét szeretné elmondani.

Az események igaz történeten alapulnak és talán az egyetlen baja a filmnek, hogy túlságosan is átélhető és szomorú, emiatt pedig aligha alkalmas arra, hogy rendszeresen elővegyük. Viszont egyszer látni kell!

Átjáróház (2022)

Megkockáztatható, hogy a fantasy műfaj nem számít a magyar filmesek erősségének. Épp ezért is kellemes meglepetés, az Átjáróház, amelyben a túlvilág, egy boszorkány és egy rakás kísértet is tiszteletét teszi a színen.

A képi megoldások annyira ötletesek, hogy ha az utcaképekben nem lehetne ráismerni Magyarországra és nem Kulka játszaná az ördögöt talán még azt is hihetnénk, hogy valamiféle Hollywood-i rutinos róka ül a kamera mögött.

A történet egy hullaházban játszódik, ahol az új portásnak a halottak kéréseit kell teljesítenie. A jóféle humorban is bővelkedő film nem spórol a tempón: már a nyitójelenet is egy lángoló kórházzal kezdődik.