Így reagáltak a világ városai a COVID-19 okozta kihívásra

Bakuban leállították a metrójáratokat, és a megerősített felszíni közösségi közlekedés felé terelték az utasokat, folyamatosan tájékoztatva őket a biztonságos távolságtartás, a maszkhasználat és a kézfertőtlenítés fontosságára.

Szöulban nem zárták le a föld alatti közlekedést, de itt is széles körű tájékoztató kampányba kezdtek: kínai, angol, japán és koreai nyelven is nyomtattak ki és tettek közzé irányelveket a vírus terjedésének megakadályozására a metróállomásokon, amelyeket naponta fertőtlenítettek a járművekhez hasonlóan. 

A moszkvai metróban hasonló intézkedéseket vezettek be, az orosz fővárosban óránként a több mint 1600 jegykiadó automatát, két óránként a mozgólépcsőkorlátokat, a forgóajtókat, a jegypénztárakat, a kilincseket és gyakorlatilag mindent, amivel az utasok kölcsönhatásba léphetnek. Emellett a járművek mintegy felét UV-lámpákkal is felszerelték a kórokozó-mentesítés érdekében.

Bogotában, Limában vagy Buenos Airesben Budapesthez hasonlóan számos helyen új kerékpársávot jelöltek ki, illetve bővítették a meglévőket, hogy ösztönözzék a biztonságos távolságtartást és a fizikai aktivitást a világjárvány idején.

Szintén Kolumbiában a sportminisztérium elindította egy kezdeményezést azzal a céllal, hogy segítsen ellensúlyozni a jelentősen visszaesett fizikai aktivitást a városokban, főként a karantén idején. Képzett oktatók vezetésével ingyenes edzéseken vehettek részt egy adott lakóhelyen élők vagy valamely közeli parkban, vagy akár a saját teraszukról követve a trénert.

Milánóban, az első járványhullám tanulságaiból okulva  élelmiszersegély-rendszert hoztak létre az élelmiszerek szisztematikusabb elosztására a városban. Tavasszal a helyi önkormányzat, civil szervezetek, valamint cégek bevonásával heti élelmiszer-csomagokat juttattak el a legelesettebbeknek, 6000-nél is több háztartásnak és összesen több mint 20 ezer embernek. Sierre Leone fővárosában, Freetownban, ahol már megtapasztalták az ebola-járvány miatti vészhelyzetet,  szintén élelmiszercsomagokkal látták el a leginkább kiszolgáltatott lakosokat, hogy a karanténban is biztonságban és egészségesek maradhassanak.

Az írországi Limerickben még a járvány első hullámában az idősek védelme érdekében műveleti központot hoztak létre egy ingyenesen hívható telefonszámmal, ahol a hét minden napján reggel 8 és 20 óra között kérhettek segítséget bevásárláshoz, pénzfelvételhez, számlák befizetéséhez stb.

Athénban a marginalizálódott emberekre is gondoltak: képzett szakemberek, illetve önkéntesek osztottak ételt, vizet, kesztyűt, maszkokat, antiszeptikus folyadékokat hajléktalanoknak, kábítószereseknek, szexmunkásoknak és migránsoknak, egyúttal ellátva őket információkkal a COVID-19-ről.  A görög főváros átmeneti szállást is biztosított az otthontalansággal érintett több mint 400 ember számára, valamint egy speciális támogató központot az intravénás kábítószer-használóknak.

S hogy még a koronavírus-járvány sem mindenütt azonos kihívásokat támaszt, arra jó példa Ahmadábád, ez a 7,6 milliós lakosú indiai város, ahol járványvédelmi okokból be kellett tiltani az utcai dohányzást és a köpködést. Bezáratták a rágódohány-árusító üzleteket, és 1000 rúpiás, nagyjából 4 ezer forintnak megfelelő bírságot szabtak ki, ami nagyjából az ottani minimálbér 10 százalékának felel meg.