Kína a járvány leple alatt csendben elszipkázza a vezető technológiákat

Öt évvel ezelőtt hirdette meg a Kínai Államtanács a „Made in China 2025” (MIC2025) elnevezésű átfogó tervet, amely illeszkedik a már régebben létező „Go Out” stratégiába, illetve más átfogó terjeszkedési tervekbe. Ezen programok közös célja a 21. századi technológiák megszerzése és hosszabb távon a világ vezető technológiai hatalmává fejleszteni az országot – olvasható a Foundation for Defense of Democracies (FDD), az Egyesült Államokban működő, külpolitikával foglalkozó nonprofit szervezet elemzésében. 

A kutatás rámutat, Peking a globális gazdaság alapját képező modern hálózatokat, műszaki szabványokat és technológiai platformokat nem hagyományos módon, versenyben igyekszik megszerezni.

Sokkal inkább jellemző, hogy kihasználja a külföldi vállalatokkal, kormányokkal és intézményekkel fennálló partnerségi kapcsolatokat a technológia elszívása érdekében.

Ezzel a módszerrel Kína hozzájut olyan technológiák, hálózatok, szabványok és egyéb platformok rendszeréhez, amelyeket aztán képes exportálni, illetve képessé válik azok alakítására, és ennek eredményeként hosszú távú előnyökhöz jut.

Másként fogalmazva

Peking egyetlen ugrással igyekszik a világ fejlett országainak élére jutni.

A kínai gondolkodás és a MIC2025 középpontjában Németország áll, mint a kívánt technológia forrása. Kína azokra a területekre összpontosítja figyelmét, ahol a németek kiemelkedő teljesítményt nyújtanak, ideértve az autóipart, a gépgyártást, a vegyipart, az orvostudományt és az elektronikát, valamint az új energetikai és környezeti technológiákat.

De olyan területeket is megcéloz, ahol Németország befolyással van a globális normákra, mint például a bankügyletek, megújuló energiával hajtott járművek fejlesztése és maga az egész energetikai ipar.

Kiemelten kezelik azokat a felfutóban lévő technológiákat is, amelyek tekintetében még nem alakult ki globális vezető szerep. Ilyen terület például az 5G-technológia és a fintech. 

Peking azonban tovább tekint, mint egyszerűen a technológiák megszerzése, a jelenlegi és a jövőbeli szabványok kialakítását is ellenőrzése alá akarja vonni. Itt ismét csak azok az információk, szabályok, innovatív fejlesztések állnak a célkeresztben, amelyben a németek töltenek be vezető szerepet, hogy aztán azokat a kínai ízlés szerint alakítsák át. 

A konkrét módszer lényege, hogy az állami és magánvállalatok ez irányú tevékenységét a kínai állam minden tekintetben támogatja: tőkével, információval és bármi egyébbel, amire csak szükségük van ahhoz, hogy hozzájussanak a kívánt technológiához vagy információhoz.

Hosszú távra terveznek, így nem számít, ha nem nyereséges a vállalkozás, a cél a hőn áhított technológia megszerzése. Ennek köszönhetően ezek a kínai vállalkozások a bukás kockázata nélkül olyan hatalmas ipari zónákat, telekommunikációs infrastruktúrát és logisztikai információs hálózatokat építenek, amelyekkel nem tudnak versenyezni a profitorientált európai vagy amerikai vállalkozások. 

Bár eddig is jellemző volt a kínaiakra ez a fajta a csendes agresszió, a folyamat igazán a pandémia idején gyorsult fel, amelyre a Kínai Kommunista Párt (KKP) egyfajta lehetőségként tekint.

A járvány nyomán bekövetkezett világgazdasági recesszió kezelése annyira leköti Peking célpontjainak figyelmét, hogy nincs idejük és energiájuk a kínai beruházásokkal kapcsolatos biztonsági aggályokkal foglalkozni.

Az elemzés felhívja a figyelmet, hogy ezekre a kihívásokra Európának és az Egyesült Államoknak gyorsan meg kell találni a választ. 

Összefoglalva elmondható, hogy a KKP a technológia megszerzése mellett annak ellenőrzését is célul tűzte ki. Ezért Peking a német ipart egyszerre tekinti a fejlett technológia és know-how forrásának és olyan partnernek is, amely elősegítheti a Kína számára kedvező műszaki szabványok elterjedését. A végcél pedig Németország megelőzése minden tekintetben és minden területen.