Íme az elemzői reakciók a jegybank mai bejelentéseire!

Nagy János makrogazdasági elemző, Erste Bank 

Szeptemberi kamatdöntő ülésén számos fontos kérdésben hozott döntés az MNB. A mai napon a jegybanki alapkamat változatlanul 5,50 százalékon tartották, a konszenzusnak megfelelően. A kamatfolyosó sem változott, az egynapos (O/N) betéti kamatláb 4,50%, az egynapos hitelkamat pedig 6,50% maradt.

Ezzel a lépéssel a nyári hónapok kamatvágásai után (összesen 75 bázispont) először került sor a kamatok tartására. Emellett bejelentették, hogy az inflációs cél 2028-tól az eddigi 3 százalékról 2,5 százalékra módosul, valamint a jövő évtől kezdődően az eddig havi frekvenciájú ülésezés helyett a magyar jegybank áttér az évi 8-szori alkalomra összhangban az EKB döntési mechanizmusával. A forint erősödéssel reagált a bejelentésekre, mert újabb lépések konkretizálódtak az eurózónához vezető úton. A közlemény publikálásával párhuzamosan Varga Mihály jegybankelnök sajtótájékoztatót tartott, és ismertette a döntés hátterét és az új Inflációs Jelentés prognózisait. A szeptemberi előrejelzés alapján a magyar GDP 2026-ban 1,8 százalékkal, 2027-ben 2,9 százalékkal, 2028-ban pedig 2,8 százalékkal emelkedik. Éves átlagban idén 1,8 százalékon, 2027-ben pedig 3,1 százalékon alakul az áremelkedés üteme. Az infláció a monetáris politikai horizont végére a 2,5 százalékos jegybanki célra mérséklődik.

Az előretekintő iránymutatás az adatvezérelt döntéshozatallal egészült ki: „A Monetáris Tanács elkötelezett az inflációs cél fenntartható elérése mellett. A pozitív reálkamat mellett a pénzügyi piacok, kiemelten a devizapiac stabilitásának fenntartása támogatja az inflációs várakozások horgonyzását, ezáltal hozzájárulva az árstabilitási cél eléréséhez. A Tanács folyamatosan értékeli az inflációs kilátásokat, a globális fejleményeket és a hazai kockázati felárakat, amelyek alapján körültekintően és adatvezérelten dönt az alapkamat mértékéről.” 

A mostani kamatdöntés nem okozott meglepetést, az inflációs cél módosításáról szóló sajtóértesülések beigazolódtak a mai kommunikációval. Az inflációs cél szigorítása első körben azt a kérdést veti fel, hogy a jelenlegi kamatszint elég magas-e az alacsonyabb középtávú cél eléréséhez. A következő hónapokra ezzel az esetleges kamatcsökkentések ügye lekerülhetett az asztalról, de a Monetáris Tanács az adatvezérelt üzemmód alkalmazásával nyitva hagyta az ajtót az esetleges változtatások előtt. A kamatszint további csökkentése ezzel együtt legfőképp az energiaárak forintra gyakorolt nyomásának lényegi enyhülésével következhet be.

 

Regős Gábor vezető közgazdász, Gránit Alapkezelő

Mai ülésén a jegybank irányadó rátáját a várakozásoknak megfelelően nem változtatta, az továbbra is 5,5 százalék. Az 5,5 százalékos alapkamat továbbra is érdemi reálkamatot biztosít a piacon, figyelembe véve az 1,3 százalékos inflációt. Sőt, tulajdonképpen ha csak az 1,3 százalékos inflációt nézem, akkor akár lazíthatott volna tovább is a jegybank, hiszen egy bőven inflációs cél alatti pénzromlásról beszélhetünk. Az elmúlt időszakban azonban a világpiaci energiaárak jelentősen emelkedtek, ami a forintra is gyengítőleg hatott, így a jegybanknak egy „értesülés” formájában egy kommunikációs manőverrel be is kellett avatkoznia – megszellőztették, hogy szeptemberben nem csökkentik tovább az irányadó rátát, ámde megteszik az euró bevezetésének első lépését, az inflációs cél 2,5 százalékra való leszorítását. Paradox módon egyébként pont a mai napon kedvező hírek érkeztek a Közel-Keletről, ami mérsékelte a kőolaj és a földgáz árát – de persze a jegybank soha nem pillanatnyi híreket néz, mindig egy kicsit hosszabb időszakot.

A mai ülés kapcsán tehát alapvetően három kérdés volt. Az első a kamat szintje – ez eddig nem okozott meglepetést. A második kérdés az volt, hogy milyen lesz a jegybank kommunikációja, mit árul el a jövőre vonatkozóan – ha elárul egyáltalán bármit. Ez azért is érdekes, mert a jelenlegi volatilis piaci környezet nem jelöl ki egyértelmű irányt (0, 1 vagy 2 kamatcsökkentés egyaránt elképzelhető az év hátralévő részében), így a döntéshozók nyilatkozatai befolyásolhatják a forint árfolyamát és a kamatvárakozásokat. A fő kérdés itt tehát az volt, hogy milyen irányú inflációs kockázatokat hangsúlyoznak, milyen lesz az új előrejelzés inflációs pályája vagy éppen elköteleződnek-e valamilyen jövőbeli kamatpálya mellett (mint az júniusban történt) vagy meghatározzák-e az újbóli kamatcsökkentés kritériumait. Ebben az egyik támpont az új makrogazdasági előrejelzés. Miközben az idei és jövő évi GDP-várakozást kismértékben lefelé húzta a jegybank, az idei inflációs várakozást továbbra is 1,8 százalékon hagyta, miközben a jövő évit 2,3 százalékról 3,1 százalékra emelte. A magasabb várt infláció okát a magasabb energiaárak, illetve a dohánytermékek jövedéki adójának emelése okozza. Ez mindenképpen inkább a szigor irányába való elmozdulást jelent, de a tájékoztató hangvétele is szigorú volt, a magas energiaárakat, a forint kilengéseit és a nemzetközi jegybankokkal kapcsolatos kamatemelési várakozásait hangsúlyozta.

A harmadik kérdés az volt, hogy az „értesülésnek” megfelelően valóban csökkenti-e a jegybank inflációs célját. Az inflációs cél csökkentését – azon kívül, hogy az uniós országokban jellemzően a magyarnál kisebb a cél – az indokolta elsősorban, hogy a megcélzott euróbevezetés egyik feltétele az alacsony infláció, illetve a bevezetés azt is jelenti, hogy a magyar célnak az eurózóna céljához kell konvergálnia. Az alacsonyabb cél hosszabb távon alacsonyabb inflációt jelent, ami kedvező a gazdaság számára, márcsak a nagyobb kiszámíthatóság és az alacsonyabb finanszírozási költségek miatt is. A cél csökkentéséhez a mostani időpont több szempontból is optimális volt: egyrészt egy ilyen döntést célszerű az Inflációs Jelentés publikálásával együtt meglépni, másrészt pedig ennek optimális ideje egy alacsony inflációs környezet, amiben most is vagyunk, hiszen most ez a célcsökkentés hitelesebb, mint magas infláció esetén. Persze a cél csökkentése egyben erősebb forintárfolyamot és így szigorúbb monetáris politikát is igényel a jegybank részéről, azaz a döntés hírére a forintnak erősödnie kell. Ezt meg is lépte a jegybank, az inflációs célt 2,5 százalékra csökkentette. Bár ez csak 2028. januárjától lesz hatályos, már a mostani monetáris politikát is befolyásolja, hiszen a jegybanki döntések inflációs hatásához nagyjából 1-1,5 évre van szükség. A 2028-as időpont egyben rámutat arra is, hogy miért volt szükség arra, hogy már most döntsön a cél csökkentéséről. Ahhoz, hogy 2030-ra teljesítsük az euróbevezetés feltételeit, szükséges az, hogy az inflációs cél már korábban 2 százalék legyen – az első lépés pedig ehhez 2028-ban szükséges és nem lenne meglepő, ha 2029-től pedig 2,0 százalékra csökkenne a cél – feltéve, ha egy év múlva is még 2030 lesz az a dátum, amikorra az euró bevezetésének feltételeit teljesíteni szeretnénk, illetve tudjuk.

A mai ülés alapján alapesetben számítok még idén az irányadó ráta csökkentésére, hiszen ezt az inflációs adatok lehetővé teszik – persze emellett szükséges, hogy ezt a forintárfolyam és az energiaárak is lehetővé tegyék. Ez a két tényező lesz az, ami elsősorban meghatározhatja, hogy az idén 0, 1 vagy 2 lazítást tud még végrehajtani a magyar jegybank. Az energiaárak alakulása persze nem csak a hazai kamatkörnyezetre hat ki, de a nagy jegybankok kamatdöntéseire is. Emellett szintén érdemes lesz figyelni az ország kockázati megítélésének alakulását, amelynek kapcsán fontos kérdés lesz a jövő évi költségvetésben felvázolt költségvetési pálya, azaz hogy milyen ütemben kívánja a kormányzat csökkenteni a hiányt.  A mai kommunikáció alapján inkább a 0 vagy 1 kamatvágás tűnik valószínűnek az idei évre, egyrészt a magasabb várt inflációs pálya, másrészt a körültekintő megközelítés hangsúlyozása miatt – ugyanakkor az adatvezéreltség hangsúlyozása nem zárja ki azt, hogy legyen az idén még lazítás, nagyon kedvező esetben akár két darab is. Alappályán továbbra is számomra az 1 kamatvágás tűnik az idei évre valószínűnek. A mai döntések nyomán a forint nem meglepő módon erősödött. Ez egyben azt is jelenti, hogy ha például a közel-keleti helyzet érdemben javul, akkor a forint tovább erősödhet, ami pedig a kamatcsökkentést  segítheti majd elő. 

 

Varga Zoltán senior elemző, Equilor Smart

Ezúttal sem okozott meglepetést a Monetáris Tanács. A vártnak megfelelően 5,5 százalékon tartotta az alapkamatot a jegybank, a kamatfolyosó szélei sem változtak. Bejelentették, hogy 2028. január 1-től 2,5 százalékra csökken a jegybanki inflációs célszint, a ±1 százalékos toleranciasáv megmarad.

A kedvező hazai inflációs folyamatok és a konvergencia tette lehetővé a módosítást. Az elmúlt évtizedben a hazai reálgazdasági fejlettség és az árszínvonal összességében közeledett az eurózóna átlagához. Az inflációs cél csökkentését támogatja a nominális- és reálkonvergencia helyzete. A folytatódó reálgazdasági konvergenciához társuló további fokozatos árszintfelzárkózás elsősorban a szolgáltatások körét érintheti. Az eurózónához képest 0,5 százalékponttal magasabb inflációs cél lehetőséget biztosít arra, hogy az árszintfelzárkózás egy része továbbra is az inflációs többleten keresztül valósulhasson meg, így rövid távon ne jelentsen túlzott terhet a reálgazdaság számára. A döntéssel az MNB inflációs célja illeszkedik a régiós gyakorlatba és közelít az Európai Központi Bank céljához. A hazai inflációs folyamatok és kilátások összességében és tendenciájukban kedvezőek. Az inflációs várakozások jelentősen mérséklődtek, és az árstabilitási időszakra jellemző szintek körül alakulnak. Az alacsonyabb inflációs környezet, a hazai kockázati felár csökkenése, valamint a devizapiac stabilitásának fenntartása támogatja a várakozások alacsonyabb szinten horgonyzását. Ezek együttesen megfelelő környezetet biztosítanak az inflációs cél 2,5 százalékra történő mérsékléséhez. A célkitűzés horizontja megfelelő hosszúságú időt biztosít a gazdasági szereplők számára az új célhoz történő alkalmazkodáshoz. 

Megjelentek a friss inflációs jelentés keretszámai. Az idei évre változatlanul 1,8 százalékos inflációt vár a jegybank, ugyanakkor a jövő évit jelentősen, 2,3 százalékról 3,1 százalékra emelték, a 2028-ast 3 százalékról 2,5 százalékra csökkentették, utóbbi megegyezik az akkor érvényes, új inflációs céllal. A Monetáris Tanács kockázati értékelése alapján a szeptemberi előrejelzés alappályáját kiegyensúlyozott inflációs és növekedési kockázatok övezik. A Tanács által kiemelt kockázati pályák a geopolitikai feszültségek és a klímaváltozás következtében tartósan emelkedő energia- és élelmiszerárakkal, tartósan magas bérdinamikával és szolgáltatásinflációval, alacsonyabb hazai kockázati prémiummal, valamint a vártnál lassabban javuló nemzetközi konjunktúrával számolnak. Varga Mihály a sajtótájékoztatón elmondta, hogy csökkent a lakosság által érzékelt infláció, illetve az inflációs várakozások is.