IMF: Egyre több a gazdasági kockázat, Kína csak az egyik tényező

A globális gazdaság jó úton halad, hogy kilábaljon a világjárvány, Oroszország ukrajnai inváziója és a megélhetési költségek okozta válságából, ami figyelemreméltó rugalmasságnak tekinthető.

A háború által megzavart energia- és élelmiszerpiacok, valamint az évtizedek óta tartó infláció leküzdésére irányuló példátlan monetáris szigorítások ellenére a gazdasági tevékenység lelassult, de nem állt meg.

Tehát a növekedés továbbra is lassú és egyenetlen, az eltérések egyre szélesednek

- írja az IMF tanulmánya.

A globális gazdaság csak botladozva halad

Legújabb előrejelzéseink szerint a világgazdaság növekedése a 2022-es 3,5 százalékról idén 3 százalékra, jövőre pedig 2,9 százalékra lassul, ami 0,1 százalékpontos visszaesés 2024-re júliushoz képest. Visszatekintve, ez jóval alulmúlja a korábbi átlagokat.

Az összinfláció továbbra is lassul, a 2022-es 9,2 százalékról az előző év azonos időszakához képest, idén 5,9 százalékra, 2024-re pedig 4,8 százalék lesz. Az élelmiszer- és energiaárakat nem tartalmazó maginfláció is csökkenni fog jövőre, bár fokozatosabban, 4,5 százalékra. A legtöbb ország valószínűleg csak 2025-re tér vissza a megcélzott inflációs szintre.

Ennek eredményeként az előrejelzések egyre inkább összhangban vannak a „soft landing” kedvező forgatókönyvével miszerint az infláció csökken a gazdasági tevékenység jelentősebb visszaesése nélkül, különösen az Egyesült Államokban, ahol az IMF előrejelzése szerint a munkanélküliség most 3,6 százalékról csupán 3,9 százalékra nő 2025-re.A fejlett gazdaságok közül az Egyesült Államok növekedési kilátásait a felülvizsgálat során kedvezőbbnek ítélik a korábbi szintre visszatérő, azaz reziliens fogyasztás és beruházás mellett, míg az euróövezeti gazdasági aktivitást a korábban jelzettnél gyengébbre módosították.

Számos feltörekvő piacgazdaság is meglepően ellenállónak bizonyult, Kína kivételével, amely az ingatlanpiaci válság és a bizalom gyengülése miatti erősödő ellenszéllel néz szembe.

Több kockázati tényező játszik szerepet:

• A szolgáltatások csaknem teljesen visszatértek a korábbi szintre, és a szolgáltatásorientált gazdaságokat támogató erős kereslet mára enyhül.
• Szigorúbb hitelfeltételek nehezednek a lakáspiacokra, a befektetésekre és más gazdasági tevékenységekre, különösen azokban az országokban, ahol magasabb az változó kamatozású jelzáloghitelek aránya, vagy ahol a háztartások kevésbé hajlandók vagy képesek a megtakarításaikra támaszkodni.
• Bár történelmileg alacsony szintről indulva, a cég-csődök aránya egyes gazdaságokban emelkedik.
• Az országok mostanra különböző pontokon járnak kamatemelési ciklusukban: a fejlett gazdaságok (Japán kivételével) a csúcs közelében vannak, míg egyes feltörekvő piacgazdaságok, amelyek korábban kezdtek emelni, mint például Brazília és Chile, már enyhítenek a kamatszinten.
• Az inflációt és a gazdasági aktivitást a tavalyi nyersanyagár-sokk alakítja. Az orosz energiaimporttól erősen függő gazdaságokban az energiaárak meredekebben emelkedtek, ezért erőteljesebb gazdasági lassulás következett be.
• A magasabb energiaárak áthárítása nagy szerepet játszott a maginfláció magasabbra emelkedésében az euróövezetben – ellentétben az Egyesült Államokkal, ahol a maginflációs nyomás inkább a feszes munkaerőpiacot tükrözi.

A kínai kockázat

Bár néhány szélsőséges kockázat – például a súlyos banki instabilitás – április óta mérséklődött, az egyenleg továbbra is lefelé billen.

A kínai ingatlanválság fokozódhat, és összetett politikai kihívást jelenthet. A bizalom helyreállításához szükség van a nehézségekkel küzdő ingatlanfejlesztők azonnali szerkezetátalakítására, a pénzügyi stabilitás megőrzésére és a helyi államháztartás feszültségeinek kezelésére.

Ha Kínában túl gyorsan esnek az ingatlanárak, akkor a bankok és a háztartások mérlege romlani fog, ami komolyabb pénzügyi problémákhoz vezethet. Az ingatlanárak mesterséges támogatása átmenetileg megóvhatja a cégek mérlegeit, de ez kiszorítja az egyéb befektetési lehetőségeket, visszaszorítja az új építkezéseket, és a földeladások csökkenése révén az önkormányzatok bevételeit is rontja. Kína gazdaságának le kell mondania az ingatlanszektor hiteleken alapuló növekedéséről.

Az energia- és inflációs kockázat

- Eközben a nyersanyagárak az éghajlati és geopolitikai sokkok közepette változékonyabbá válhatnak, ami komoly deflációs kockázatot jelenthet. Június és szeptember vége között az OPEC Plus, a Kőolaj-exportáló Országok Szervezete (és néhány kiválasztott szervezeten kívüli döntéshozó) által végrehajtott készletcsökkentések következtében az olajárak mintegy 25 százalékkal nőttek, majd ez az érték mintegy 11 százalékkal visszaesett.

- Az élelmiszerárak továbbra is magasak, és tovább emelkedhetnek az ukrajnai háború eszkalációjával, amely több alacsony jövedelmű ország helyzetét is megnehezíti.

- A gazdaságok geo-ekonómiai széttagoltsága miatt a nyersanyagárak – az alapvetően fontos ásványi anyagok ára is – régiók közötti szóródása meredeken emelkedett.

És bár mind az alapinfláció, mind a teljes infláció csökkent, a számok továbbra is kellemetlenül magasak

- állapítja meg az IMF.

Végül, a monetáris politika szigorítása ellenére a pénzügyi feltételek sok országban enyhültek, amint azt a legutóbbi globális pénzügyi stabilitási jelentés is részletezi.

Fennáll a kockázat nagymértékű újra árazásának veszélye, különösen a feltörekvő piacokon, ami tovább erősítené az USA-dollárt, tőkekiáramlást idézne elő, valamint növelné a hitelfelvételi költségeket és az adósságzavarokat.

Gazdaságpolitikai kockázatok

Az IMF alapforgatókönyve szerint az infláció tovább mérséklődik, mivel a központi bankok szigorú álláspontot tartanak fenn, és elkerülik a monetáris politika idő előtti könnyítést. 

A fiskális politikának újra kell építenie a puffereket, többek között az energiatámogatások megszüntetésével, de a kiszolgáltatottakat továbbra is védeni kell. Ez is segíti a deflációt.

A fiskális és monetáris politika ugyanabba az irányba húzott tavaly, mivel számos, a világjárvány miatti sürgősségi fiskális intézkedést feloldottak, de idén már kevésbé igazodnak egymáshoz. A költségvetési hiány jelentős növekedése az Egyesült Államokban a legaggasztóbb, mivel a fiskális politika nem lehet pro-ciklikus, különösen az inflációs ciklusnak ebben a szakaszában - figyelmeztet az IMF.