Kegyetlen zsoldosok, akik elvégzik a kormányok helyett a „piszkos munkát”
ElemzésekMost ott vannak Afrikában, Maliban az orosz katonai magánhadsereg, a Vágner-csoport tagjai, vagy sem? És ha ott vannak, mit csinálnak: csak kiképzőfeladatokat látnak el, vagy harcolnak is? Több a kérdés, mint a válasz.
Florence Parly francia védelmi miniszter-asszony a 2021 decemberében tartott dakari afrikai biztonsági fórumon kijelentette, nem hiszi, hogy az oroszországi Vágner-csoport tagjai már Bamakóban, Mali fővárosában lennének, de „elfogadhatatlannak” tartaná, ha ott felbukkannának.
Vlagyimir Putyin elnök közben kijelentette, a Vágner-csoport nem képviseli az oroszországi államot. Mindaddig, amíg az Oroszországi Föderáció törvényeit meg nem sértik, a magánhadseregek és a biztonsági cégek működhetnek külföldön - tette hozzá a France24 tv-adó szerint.
Zajlik az információforrások hibrid háborúja
A keleti, nyugati hírszerző szervezetek kép- és videofelismerő programjai ezerrel futnak, keresik a fontos információkat, pergetik át a naponta a világhálóra, a különféle közösségi fórumokra magánszemélyek, aktivisták által feltett fotókat, video-részleteket, szöveges megjegyzéseket. Maliból is jönnek a tweetek, amatőr fotók, ám ezek eredete homályba vész. Egyesek a Vágner-csoport kiképzőit látják, mások kételkednek.
Franciaország, amely Emmanuel Macron elnök vezetésével egyre nagyobb nemzetközi szerepeket vállal, Afrikában, Mali központtal nemzetközi katonai intervenciós-békekikényszerítő missziót szervez. Befejezi az eddigi, az iszlámisták elleni – csak francia – fellépést, a Barkhane-hadműveletet, átcsoportosítja a régióban telepített, csaknem egy hadosztálynyi katonai erejét és egy 14 országból álló nemzetközi katonai beavatkozó kontingens, a Takuba élére áll.
A Takuba misszió
Kevés érdemi információ áll rendelkezésre, mit is fognak csinálni, pontos létszámuk sem ismert. Több mint hatszáz katonáról tudni, ebből a felét a franciák adják. Hivatalosan az EU felügyelte kiképzési-csapatkísérési-tanácsadási – de semmiképpen sem harci - feladatokat látnak majd el. Fontos eleme a Takuba missziónak, hogy a térségben (Maliban?) maradó francia különleges erőkkel együttműködik. A Takuba a francia különleges erők (Commandement des Operations Speciales) parancsnoksága alatt fog működni. Magyarország 2022-ig 80 különleges erőkhöz tartozó katonát küld a misszióba.
Ez a misszió távolról emlékeztet a két évtizedes, az ismert eredményekkel-kudarcokkal végződött afganisztáni NATO és az Észak-atlanti Szerződés Szervezetéhez közel álló országok (Ukrajna, Grúzia) együttes béke-teremtő célú küldetéséhez. Mindkét misszió alapvetően az iszlám szélsőségesek különféle csoportjai felszámolásához való hozzájárulást tűzte ki egyik céljául.
Mint a Le Figaro 2021 őszi cikke utalt rá, a francia vezetésű, 14 országot átfogó katonai koalíció, a Task Force Takuba súlypontját áttehetik a szomszédos Nigerbe (ahol Afrika talán legjelentősebb amerikai katonai jelenlétét láthatjuk).
Ezzel próbálhatnak a franciák nyomást gyakorolni a Párizzsal szemben bizalmatlanabb, és a franciák katonai teljesítményével elégedetlenebb, de Moszkva irányában nyitottabb, 2021 májusában puccsal hatalomra jutott mali katonai vezetésre. Kifejezik tiltakozásukat azzal, hogy részlegesen kivonulnak, gyakorlatilag áttelepülnek a szomszédos Nigerbe – ahonnan persze közelről szemmel tarthatják a mali fővárosban, Bamakóban történteket.
Iszlámista szélsőségesek befolyási övezetei
A növekedés.hu betekintést nyert egy nyílt forrású, nyugati hírszerzői dokumentumon (OSINT) alapuló elemzésbe, amely a következő képet festi a különféle iszlámista szélsőségesek terjedő befolyási övezeteiről a Mali – Burkina Faso – Niger államok területén. A pontos térképet nem közölhetjük, ám az ott szereplő hozzávetőleges adatokat közzétehetjük az alábbi táblázatban. A táblázat értékét növeli, hogy a legfrissebb (2021 végi) adatokat tükrözi.
A szélsőséges terrorszervezet neve |
Az általa ellenőrzött terület hozzávetőleges nagysága |
Mely államokra terjed ki a terrorszervezet befolyása |
Megjegyzés |
Ansar Dine (A Hit Védői) |
Több mint hatvanezer négyzetkilométeres összefüggő terület |
Mali északkeleti része, néhány ezernyi négyzetkilométer Algéria déli részén |
Ez a legnagyobb területet ellenőrző terrorszervezet. A Barkhane hadművelet elsősorban ez ellen folyt |
Timbuktu Emirat Al Furqan |
Kevesebb, mint ötvenezer négyzetkilométeres területet ellenőríz |
Bamakotól (Mali fővárosától) mintegy 500kilométerre északkeletre |
Szorosan kötődik az Al Kaida Iszlám Maghreb (AQIM) szervezethez. Az Al Furqan iszlám hagyományőrző alapítvány köré épül. Az alapítvány a 2013-2015-ös években Londonban még legális irodát üzemeltetett. Azóta nem látni új hírt a honlapján |
Macina Katibat |
Mintegy negyvenezer négyzetkilométeres összefüggő terület |
Bamakotól 250 kilométerre északkeletre |
Az egyik legaktívabb, terjeszkedő dzsihádista csoport |
Gourma Katibat |
Kisebb, 20-25 ezer négyzetkilométert ellenőríz |
Északkelet-Maliban aktív |
Az Al Kaida Csoport (JNIM) része |
Ansar-ul-Islam |
Körülbelül húszezer négyzetkilométeres terület |
Burkina Faso északi része és kisebb részt Mali területe |
Kötődik az Ansar Dine terrorista csoporthoz |
ISGS |
Harmincötezer négyzetkilométer |
Ahol a három ország (Mali, Burkina Faso és Niger) határai találkoznak. |
Iszlám Állam a Nagy Szahara területén – dzsihádista terrorszervezet |
Mit tudni a zsoldosok feladatáról?
Eközben jelen vannak a régióban más nyugati nagyhatalmak is. Agadez (Niger) mellett az USA légitámaszpontot tart fenn, amely elsősorban felderítő és csapásmérő drónok indítására-fogadására alkalmas.
Korábban Niger másik amerikai légtámaszpontjáról, Niameyből indították a drónokat, amelyet megfigyelik a térségben történő dolgokat. Niger jelentőségét ásványkincsei, olaj-, aranykészletei, mindenek előtt uránium-termelése (2020-ban a világ ötödik legnagyobbja, megelőzve Oroszországot) adják.
A hírek szerint a zsoldosok minden ország szolgálatában kegyetlen gyilkosok – és az adott országok élnek a lehetőséggel, hogy bizonyos feladatokat olyanokra bízzanak, akiket nem kötnek sem a reguláris hadseregekre vonatkozó nemzetközi jogi korlátok, sem pedig morális szempontok. Gyakorlatilag így volt-van ez ma is a nemzetközi politikában, kiváltképpen a „szürkezónákban”, amelyekben némelykor a magánhadseregek, privát biztonsági cégek a terrorizmus elleni harc ürügyén a gazdaország politikai-katonai-gazdasági céljait szolgálják, elvégzik a piszkos munkát.
Amennyire ismert, csaknem minden nagyobb, globális ambíciókat tápláló országnak vannak külpolitikája rejtett zugaiban bevetésre készen álló zsoldosai, magán biztonsági szolgálatai. A nyugatiakról egy ideje kevesebbet, a keletiekről, az oroszországiakról, mi több a kínaiakról többet hallani a fősodor médiában. Afganisztánban a kivonuláskor például kiderült, mintegy hadosztálynyi (17 ezer) amerikai „magán-biztonsági” ember (private security contractor) szolgált a dél-ázsiai országban. Ezek nagy része ellátó-karbantartó feladatokat látott el, de van egy szegmensük, amelyről szinte semmit sem tudni.
Irak és a Blackwater-ügy
Így volt ez Irakban is, az eddig legrészletesebben dokumentált, zsoldosok által elkövetett gyilkosságsorozatnál, az amerikai Blackwater magánhadsereg tagjai által 2007. szeptember 16-án a bagdadi Niszúr téren lemészárolt ártatlan 17 civil áldozat esetében. A Blackwater zsoldosai valamiféle, máig kideríthetetlen okból pánikba estek, vad lövöldözésbe kezdtek. A lövöldözők közül négyet 2014-ben elítélt egy amerikai bíróság. Donald Trump elnök, távozása előtt, 2020 decemberében megkegyelmezett nekik.
A Blackwater-ügy igen nagymértékben megrontotta Irak és az Egyesült Államok kapcsolatát. Rossz nyelvek szerint ezzel is lehet magyarázni a jelenlegi bagdadi kormányzat oroszországi fegyvervásárlásait. Nemrég írták alá a Szíriában bevált, oroszországi páncélozott harcjármű-alapra épített csöves- és rakétatüzérségi eszközök (Pancir-Sz1) alkotta légvédelmi rendszerekről a szállítási megállapodást.
Nevet változtatott a Blackwater cég, amelyet alapított és egy ideig vezetett Erik Prince, a Trump-adminisztráció egyik minisztere, Betsy deVos közeli rokona. Prince a hivatalos cáfolatok ellenére hosszú ideig kitartott amellett, hogy a CIA-vel kapcsolatokat tartott fenn. Utoljára Erik Prince akkor került a nemzetközi figyelem előterébe, amikor Donald Trump beiktatása előtt közvetlenül titokban találkozott a Seychelles-szigeteken Vlagyimir Putyin elnök egyik bizalmasával Kirill Dmitrievvel.